Assassin's Creed: Unity - Dead Kings DLC teszt

A hibákkal, grandiózus javításokkal és küszködő szerverekkel terhelt Unity-premier hatására a Ubisoft igen kínos helyzetben találta magát: kénytelenek voltak nyilvánosan bocsánatot kérni, lefújták a Season Passt, a csomag előrendelőit pedig kártalanítani kellett. A francia székhelyű cég viszont itt nem állt meg, meglépték azt is, hogy az eredetileg fizetősnek tervezett Dead Kings DLC-t ingyen a játékosok rendelkezésére bocsátották.

ELHAGYOM PÁRIZST

A sztori a Unity története után veszi fel a fonalat, viszont a kiegészítő elindításához nem szükséges, hogy befejezett legyen az eredeti kaland, így akár azok is tehetnek egy próbát a DLC-vel, akik még a The End felirat előtt belefáradtak a játék repetitív és sokszor kifejezetten idegesítő játékmenetébe. Hősünk még mindig Arno, a helyszín viszont nem Párizs, hanem egy teljesen új terület, Franciade (napjainkban Saint-Denis néven ismert), három nagyobb kerülettel (Basilica, Windmill, Cemetery), illetve méretes föld alatti részekkel (Catacombs, Quarry, Royal Crypt), ahol rengeteg időt fogunk eltölteni. Feladatunk, hogy előkerítsünk egy ereklyét, ami elsőre nem hangzik túl izgalmasnak, de ahogy az lenni szokott, küldetésünk egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik...

HOZZA A KÖTELEZŐT

Ami a Dead Kings minőségét illeti, tisztességes iparosmunka, és látszik, hogy a kiadó addig nem engedte ki a kezei közül, amíg szinte tökéletesre nem csiszolták. Az igen méretes új helyszín (ami Párizs nagyjából egynegyedének felel meg) ugyan felépítésében hatalmas meglepetéseket nem tartogat, de mégis más a hangulata, mint a francia fővárosnak, köszönhetően a folyamatosan borongós, ködös, szürke atmoszférának, és annak, hogy rengeteg időt töltünk majd az utcaszint alatt. A sírrablós közeg ráadásul – egy normális DLC-hez illően – új játékelemeket is tartogat, így nem sokkal a kezdést követően szert teszünk egy (folyamatos utántöltést igénylő) olajlámpásra, ami nemcsak az eligazodásban fog segíteni, de fényforrásként szükséges lesz a logikai feladványokhoz, és ahhoz, hogy elüldözzük a sötétség teremtményeit (patkányok, denevérek, bogárhordák), mikor azok épp a továbbhaladásunkat akadályozzák.

LOPAKODÁSRA TERVEZVE

A föld alatti útvesztők érezhetően úgy lettek megtervezve, hogy a játékosok a lopakodást részesítsék előnyben, és erre buzdít a Raiders nevű új ellenfelek megjelenése is. A tolvajbanda mindig csapatban portyázik, és bár egyenként nem túl erősek, ha egyszerre támadnak, akkor képesek fejfájást okozni. Éppen ezért érdemes taktikusan játszani, és minden esetben levadászni a vezetőjüket, ugyanis az ő halálát követően a többiek fejvesztve elmenekülnek. A csendes gyilkolós vonal erőltetése persze dicséretes – vagyis az lenne, ha ehhez normális háttér állna a rendelkezésünkre. A szisztéma sajnos semmit nem javult az alapjáték óta, szóval, aki ott idegbajt kapott a fapados fedezékrendszertől, az most is el fog veszíteni jó pár hajszálat...

A TARTALOMRA NINCS PANASZ

Habár a DLC története nagyjából két óra alatt kipörgethető, ennél azért jóval többet kapunk. Vannak új fegyverek (azoknak, akik mégsem akarnak lopakodni), kosztümök és egyéb kiegészítők, még egy Leon nevű segéd is a nyakunkba pottyan, illetve most is egy rahedli titok, gyűjtögethető cucc és kellő számú mellékküldetés várja, hogy elverjük velük a szabadidőnket. Aki mindent látni akar, és a 100%-ra hajt, az akár hat-nyolc órát is beleölhet a kiegészítőbe, ami azért nem egy rossz arány, főleg egy ingyen kínált kiegészítő esetében.

Ám hiába van a DLC rendesen összerakva, a Unityt nem tudja feledtetni, és nem ettől az új kalandtól fogunk beleszeretni az amúgy elég rendesen eltolt játékba. A Dead Kings azoknak ajánlott, akik a hibák és egyéb negatívumok ellenére is élvezték az alapjátékot – ha viszont sosem jutottál el a Unity történetének végére, akkor ezt a nagyjából kilenc gigabyte-ot az ingyenesség ellenére is teljesen fölösleges letöltened.