Az Ascent: The Space Game le sem tagadhatja, hogy hatással volt rá az Elite, a Star Citizen, a Homeworld és még egy rakás hasonló alkotás. Közben a klasszikus MMO-receptet követi, tehát questeket vehetünk fel, és minden tevékenységgel fejlődnek a karakterhez, pontosabban az űrhajósunkhoz tartozó skillek. A játéktér hatalmas: egy, a Tejút rendszeren alapuló, 270 milliárd csillagrendszerből álló, procedurálisan generált galaxis, amiben kőzetbolygók, gázóriások, lakható planéták, kolóniák, űrállomások, aszteroidaövezetek találhatóak, valószerű távolságokkal. A fő küldetésvonal, na meg űrhajónk kezdetben szerény képességei egy kisebb területre összpontosítják a játékosokat, de a kaland előrehaladtával egyre távolabb merészkedhetünk. Szinte az összes űrbéli tárgy használható valamire: az aszteroidákból szilárd nyersanyagokat, a gázóriásokból gázokat vehetünk fel, ezekkel kereskedhetünk, sőt akár saját kolóniát vagy űrbázist is építhetünk gyárakkal, erőművekkel, farmokkal. Az így megtermelt javakat pedig a piacon értékesíthetjük, azaz a programnak saját gazdasága van.
Az űrszekér irányítása az arcade vonalat követi. Ha nincs kéznél joystick vagy gamepad, akkor a WASD környékét kell megcélozni a billentyűzeten, de akár egérrel is lehet irányítani a repcsit. A nagyobb távolságok megtételében a robotpilóta lesz segítségünkre, amely képes „rövidtávú”, azaz néhány százmillió kilométeres ugrásokat végrehajtani. A nagyobb utazásokhoz ugyanakkor eleinte hipertérugró kapura van szükség. Ha már rendelkezünk egy nagyobb pénzösszeggel, akkor vásárolhatunk az űrhajónkra saját hiperhajtóművet is, így megnyílik előttünk a teljes terület.
Látványvilág
Grafikailag az Ascent az indie játékoknál oly gyakori, rajzfilmesebb vonalat követi, így ne várjunk az Elite-hez vagy a Star Citizenhez hasonló, véresen komoly látványt! Ennek ellenére bizonyos körülmények között egészen lélegzetelállító panoráma tárulhat elénk, főleg amikor egy gázóriás földszerű kísérőjének magas légkörében repülve, egyszerre látható a generált domborzat, az atmoszféra kékes-vöröses-sárgás színezete, és az anyabolygó, annak épphogy megcsillanó gyűrűrendszerével.
Bizony, van domborzat, ami nem csak a látványt szolgálja, mert a bolygókon a játékosok telkeket vásárolhatnak, sőt mindenki kap is egyet a játék elején. Ezekre a területekre le lehet szállni, és építkezni, vagy akár meg is látogathatunk egy ismerős játékost. Az emelkedést és ereszkedést nem szakítja meg töltőképernyő, és ez úgy általában igaz a játékra. Persze a számítógépünk teljesítményétől függően időnként megállhat kicsit gondolkodni a program, de tekintve, hogy mekkora tartalmat kapunk a pénzünkért, ennyi még bőven belefér. Összességében tehát jól néz ki az Ascent, bár bizonyos helyeken igencsak elnagyolt, pixeles textúrákkal találkozhatunk, ami eléggé illúzióromboló. Ezekre megoldásul bekapcsolható a játékban a Rage-ből már ismert „megatextúrázás” funkció, ehhez viszont sok video- és rendszer RAM szükséges, na meg nem kevés szabad háttértárhely. Ilyenkor a játék a sok kis textúrából egy óriási „minden az egyben” textúrát generál, így csökkentve a beröccenések számát és a CPU-használatot, esetenként a látványon is javítva. Sőt még egy apróságot tud a játék, ami egyelőre csak látványelemként szolgál: ki lehet szállni az űrhajóból az űrállomásokon és körbesétálni! A troll hagyomány egyébként megköveteli, hogy újfent megemlítsem Chris Robertset, aki… na, mindegy.
Kész van ez?
Az Ascent is az indie szférában már szokványosnak mondható korai hozzáférésből indult, amíg ez év áprilisának elején „végleges” megjelenést nem kapott. Ez kicsit érthetetlen, hiszen a legtöbb rokon programot még nagyon sokáig faragják, és nem csak a kötelező hibajavításokat kapják meg. Ebből kifolyólag az Ascenten is érezni, hogy nincs teljesen kész, komplett játékelemek váratnak még magukra. Egyelőre például csak a PvE rész működik, tehát a játékosok közti interakció a kereskedelemre, a kooperatív küldetésekre és a chatre korlátozódik. Persze azért látni a többi játékos űrhajóit is, de megtámadni még nem lehet egymást, mert a PvP modult későbbre ígérik, sok más új funkcióval együtt. Tehát a játék jelenlegi állapotát talán egy korai hozzáférés második fázisaként lehet jellemezni.
Unortodox gazdaság
A kereskedés részben a helyi piacon végezhető, ahol a kapcsolódó skillünktől függően változik a portékák száma és ára, de utóbbi erősen függ a kereslet-kínálat viszonyától is. További lehetőség a nagyobb profittal kecsegtető hirdetőtábla, amelyen mindenféle feladat található, termékek, anyagok beszerzésétől a szállítási munkákon át a küldetésekig. A szükséges cuccok összeszedhetőek úgy, hogy akár egy másik rendszerbe utazunk, és ott vásárolunk olcsón, majd visszatérve drágábban adjuk el a portékát, de a bányászattal vagy saját gyárainkkal, farmjainkkal tiszta haszonra is szert tehetünk. A játék kezdeti időszakában amúgy is a bányászat lesz a legjobb barátunk, mivel ehhez egy nagy raktérrel rendelkező űrhajón kívül más nem kell. Később, ahogy gyűlik a pénz, elérhetővé válik a tervrajzok megvásárlása. Ezek segítségével tudunk épületeket emelni, vagy gépeket, alkatrészeket gyártani. Azonban a szükséges nyersanyagokat is össze kell szedni, a folyamatos gyártáshoz pedig elengedhetetlen, hogy saját bányánk legyen. Azt, hogy mit érdemes kitermelni, termeszteni, a megvásárolt telek dönti el – nyilván egy légkör nélküli kőzetbolygón nem a növénytermesztésre kell rágyúrni, hanem inkább a bányászatra. Bonyolítja a dolgokat az is, hogy az épületek nem működnek önmagukban, hanem szükség van erőművekre, szállításra, lakóépületekre, vízforrásra és esetleg a dolgozók produktivitását növelő szórakozó létesítményekre. Tehát a játék egyben egy űrbéli Sim Cityvel is szolgál. Sajnos az oktatómód nem magyaráz el mindent, így eleinte kicsit ellenségesnek tűnik a program, erre igazán rágyúrhatnának a fejlesztők.
És még nincs vége!
Az Ascent elképesztő mennyiségű tartalommal, egyelőre számomra is beláthatatlan lehetőségekkel rendelkezik. Többnapnyi játék után úgy éreztem, hogy még a tizedét sem ismerem, a készítők pedig még több újdonságot ígérnek hozzá. Szóval jó befektetés a The Space Game, de csak ha elfogadjuk, hogy a „végleges” fázis itt nem több az Early Acces elnevezés megkerülésénél. A százalékszám a cikk idején készült változatnak szól, ha megjön a PvP és tovább finomodik a játékmenet, fejlődik a tutorial és javul a teljesítmény, simán rá lehet dobni még 10 százalékot.
