A 2010-ben megjelent Amnesia: The Dark Descent alapjaiban reformálta meg a horrorjátékok műfaját és kikövezte az utat az olyan nagyszerű alkotások előtt, mint az Outlast vagy a Layers of Fear. Bár sikerét elsősorban az ordítva rémüldöző youtubereknek köszönheti, tény, hogy a Frictional Games csapata nagyon jól beválasztotta a settinget a hatalmas kastéllyal és a gótikus horrorokra jellemző atmoszférával – nagy előrelépés volt ez a Penumbra-játékokhoz képest. A The Dark Descent olyasmit ért el, amit korábban horrorjáték még nem tudott: bevezette a mainstreambe azt a fajta játékmenetet, mikor teljes mértékben ki vagyunk szolgáltatva a ránk vadászó szörnyetegeknek. Nincs semmiféle fegyver vagy egyéb eszköz, csupán a menekülés és a bujkálás. Ezért működött remekül a The Dark Descent és ezért működött remekül mondjuk az Alien: Isolation is. Itt ugyan már helyet kapott a lángszóró, ami viszont csak arra volt elég, hogy egy kis időre elüldözze a xenomorfot – megölni véglegesen nem lehetett vele. Azért hoztam fel az Isolation-t példának, mert az Amnesia: The Bunker nagyon hasonló koncepcióra épít, vagyis ez az első Amnesia-játék, amely fegyvert (sőt, fegyvereket!) ad a kezünkbe, gyűjtögethető lőszerrel és gránátokkal.
Van rosszabb a halálnál
Persze mindettől a játék még nem megy át egy DOOM-klónba. A The Bunker ízig-vérig Amnesia lett, a szériára jellemző összes olyan tulajdonsággal, amelyeket már jól ismerünk. A képletet viszont egy kicsit megkavarták, mondhatni felrázták és a mai kor igényeihez igazították. Ehhez mérten rögtön háromféle nehézségi-szint közül lehet választani kezdésnél, ami már szemöldökráncolásra késztetheti az old-school Amnesia-rajongókat. Én NORMAL-on kezdtem a kalandot, ami kellemesen hátborzongatónak és feszültnek bizonyult – de erről majd később. A főszereplőnk ezúttal Henri Clément, egy francia katona, aki a játék első perceiben a lövészárkok borzalmait próbálja túlélni (az első világháború poklában járunk), majd egy sikertelen mentőakciót követően egy bunkerrendszerben találja magát – és nincs egyedül. Egy borzalmas szörnyeteg mászkál odalenn, aki a falak mögött közlekedik, hangos zajra egyből előbújik és lényegében egyetlen csapásával képes végezni velünk. Nos, emiatt emlegettem az Alien: Isolation-t az imént: az Amnesia: The Bunker rendkívül hasonlít rá játékmenetben. Már csak azért is, mert Amandához hasonlóan Henri is szerezhet magának fegyvert. Hamar felszedhetővé válik egy pisztoly, ami nem is annyira a harchoz, sokkal inkább az egyes feladványokhoz jön jól (például le lehet lőni vele a lakatokat). Gombnyomásra lehet ellenőrizni a lőszermennyiséget és bizony a The Bunker kifejezetten egy olyan horrorjáték, ahol érdemes spórolni a munícióval. Emellett gyűjthetünk még alap- és gázgránátokat, rongyokat, alkoholt, és egyéb hasznos holmikat, amikből craftolással állíthatunk elő még hasznosabb dolgokat.
A mentési rendszer hasonlóan működik, mint a Resident Evil-ben: akadnak itt-ott amolyan "nyugi-szobák", ahová betérve ha meggyújtunk egy lámpát, akkor a játék elmenti az adott játékállást és kicsit szusszanhatunk. Az első ilyen a bunker északi részén található és ez a legfontosabb is egyben, hiszen ebben a szobában van a generátor. Ez az egész bunkerrendszert látja el elektromossággal, viszont naftát kell töltögetni bele. Ha kiürül, akkor a világítás lekapcsol és egyedül leszünk a sötétben (höhh, Alone in the Dark…). Henrinek mondjuk akad egy zseblámpája, viszont ez dinamós és állandóan fel kell húzni, ami meg zajjal jár. Okosan, megfontoltan kell használni és ahol lehet, inkább a sötétben tájékozódni, mert 2-3 rántás a zseblámpán és a lény már gyanút is fog. A cél természetesen kijutni a bunkerből, az odáig vezető út azonban több alternatív megoldásra is lehetőséget ad. Ha találkozunk egy zárt ajtóval, akkor neki lehet állni felkeresni a hozzá tartozó kulcsot, vagy egyszerűen be is lehet robbantani egy gránáttal. A játék többször felhívja rá a figyelmünket, hogy kísérletezzünk bátran, hiszen több megoldás is létezik és valószínűleg amit kigondolunk, az meg is valósítható. Ezt mondjuk mindjárt az első órában sikerült megcáfolnom, mikor pisztollyal lőttem rá egy lezárt szekrényen lévő láncra – más játékokban pedig mindig bejön!
Tájékozódom, tehát vagyok
Azért a The Bunker vezet bennünket, még ha nem is annyira szorosan, mint az előző részek. Úgysem fogunk tudni addig leszerelni szellőzőket, amíg meg nem szereztük a csavarkulcsot, és így tovább. Minden következik valamiből, tehát ahogy haladunk előre a játékban, úgy szerzünk egyre újabb cuccokat, amikkel aztán visszamehetünk korábbi helyekre tevékenykedni és szép lassan az egész bunkert kívülről fogjuk ismerni. Szerencsére egyáltalán nem nagy térképről van szó és nagyon könnyen be lehet magolni, hogy mi merre található. Ha mégsem menne, a központi nyugi-szobában ott van a falon egy térkép. Örvendetes, hogy amíg a dokumentumokat és feljegyzéseket olvasgatjuk, az idő megáll, szóval nem kell foglalkoznunk azzal, hogy közben kifogy a nafta a generátorból és leszáll a sötétség. Henri sérüléseit szintén a tárgylistánál láthatjuk: megemeli a karját és a sérülés mértékétől függően kell eldöntenünk, hogy befáslizzuk, vagy haladunk még tovább egy kicsit. Érdemes minden sérülést ha nem is azonnal, de gyorsan ellátni. Mivel Henri ilyenkor vérnyomokat hagy maga után, a szörnyeteg követhet bennünket akárhová.
Akadnak kisebb ellenfelek is, méghozzá jól megtermett patkányok. Ezek csak nyugisan eszegetnek különféle maradékokat, sajtot, emberi maradványokat (sajttal biztos finomabb!), de a tüzet ők sem szeretik. Hogy rajtuk kívül mi minden várható még a bunkerben, azt nem lőném le. Legyen elég annyi, hogy ezúttal is kapunk utalásokat az egyik korábbi részre (ahogy a Rebirth is tartalmazott pár fontos információt a The Dark Descent eseményeire). A látvány egészen korrekt és a kisebb, zárt hely miatt bőven többet kreatívkodhattak a fejlesztők, szóval tisztességesen kihasználták még a legutolsó elrejtett sarkot is és oda is tettek valamit. Hangulatosak a háborús plakátok a falakon, a korhű terep- és használati tárgyak, valamint természetesen a fegyverek. Amik viszont ennél is jobbak, azok a hangok. Időnként robban valami odakinn, aminek tompa robaja a bunkert is megrázza. De a legdurvább maga a szörny. Hallani, amint a falakban mászkál és vadászik. Mikor előjön és a közelünkben ólálkodik, az egyenesen vérfagyasztó pillanat. Olyan szinten be voltam parázva néha egy-egy fedezék mögött, hogy percekig megmoccanni sem mertem.
Odalenn nincsen kegyelem
Sajnos technikailag a The Bunker nem igazán állt a helyzet magaslatán a megjelenés előtt. Négy nagyobb terület található a játékban, amiket egy-egy folyosó köt össze. Ezeknél alig látható módon, de tölt a játék és engem nagyon sokszor kidobott egy hibaüzenettel. A teljes végigjátszás alatt olyan 12-15 alkalommal esett meg velem mindez és képzelhetitek mennyire örültem például akkor, amikor összeszedtem egy csomó fontos levelet, meg craftolható cuccokat (laza 20 perces portyázás), és a visszafelé úton egyszer csak összeomlott a játék. Mivel csak a megadott szobákban lehet menteni, én erősen bízom benne, hogy a csapat minél előbb kijavítja ezt a problémát. Viszont nekem semmi nem tudta elvenni a kedvem, hogy az Amnesia: The Bunker történetének a végére járjak és lehetőleg az összes titkot felfedezzem benne. A hulláktól össze lehet szedni dögcédulákat, amik némelyikén egy négy számjegyű kód található. Ezeket a személyes szekrényeknél kell beállítani és hasznos holmikat lehet szerezni. Itt-ott fotókat is lehet találni, amik adnak valami tippet, például hogy az erővágó nem csak láncokra jó, hanem a gránát-csapdákat hatástalanítani is.
Annak idején a Rebirth-nél kifogásoltam, hogy nem tudott folyamatosan félelemben tartani – a The Bunker csont nélkül megcsinálta. Az egész bunkerrendszer szörnyen nyomasztó és klausztrofób, teli megcsonkított hullákkal és egy ocsmány lénnyel, amely végig ránk vadászik és a történet előrehaladtával csak egyre agresszívabb lesz. Az Amnesia: The Bunker egy vegytiszta horrorjáték lett, az izzadó tenyeres fajtából. Ha tetszett az Alien: Isolation, vagy a korábbi Amnesia-játékok, akkor ezzel sem lehet mellélőni. Nem csupán hozza ugyanazt a félelmetes, nyomasztó hangulatot, hanem képes rá is tenni néhány lapáttal. Nagyon ügyesen dolgozta bele a Frictional Games az új játékmechanikákat a jól ismert alapok közé és így a The Bunker tökéletes lehet bárki számára, aki szeretne egy vérfagyasztó horror-élményt a műfaj igazi veteránjaitól.
