A VR-élmény néhány évvel ezelőtt még igazi technikai csodának számított, amit sokan tátott szájjal bámultak a különféle streamereknél, hiszen megfizethető eszköz eleinte még nem igazán állt rendelkezésre. Aztán bejött a PSVR, ami kvázi lakossági élménnyé varázsolta az egészet, teljes mértékben megfizethető árazással, és a Move-kontrollerek segítségével még autentikusabbá téve a virtuális valóság adta szórakozást. Kétféle kategóriába lehet sorolni a VR-játékokat, és ez tulajdonképpen a mai napig nem változott: a tartalmasabb, akár hosszú órákra maguk elé csábító címekre (lásd: Resident Evil 7 vagy Skyrim VR), és az egyszeri élményt nyújtó kalandokra, ahol többnyire csak bámészkodnunk kell. Hamar megjelentek azonban az olyan VR-játékok is, amelyek ezeket kombinálták. Botegyszerű játékmenettel bírnak, de mindezt legalább látványos csomagolással tálalják. Az After the Fall is ilyen lett.
Mivel az Arizona Sunshine alkotóitól érkezett, nagyjából tudtam már, hogy mire számíthatok: zombihentelésre, méghozzá igen magas mértékben. Az 1980-as évek által inspirált Los Angeles romjai között járunk, 20 évvel az apokalipszis után. Mindent hó és jég borít, a lakosság pedig vérszomjas zombikká változott. A túlélők kisebb közösségekbe tömörülve próbálnak boldogulni, és mi is egyek leszünk közülük. Az After the Fall masszívan épít a többjátékos élményre, és ezt már a központi HUB-ként funkcionáló lobbiban tapasztalhatjuk, ahol össze-vissza rohangálnak a valódi játékosok. Itt szabályosan hangosan felröhögtem egy-egy emberen, mert persze mindenki bohóckodik, mutogat, ugrál, vagy guggolva szaladgál, sőt, ha a voice chat aktív, még beszélgetni is lehet. A kommunikáció egyébként a terepen is fontos, de erre majd még kitérek.
Játékgépekhez odaállva kereshetünk magunknak megfelelő küldetést, természetesen a legelső helyszíntől indulva, végig az ötödik, egyben utolsó pályáig. Húzódik egy papírvékony történeti szál is a háttérben, de megmondom őszintén, erre a zombihentelés közepette nem igazán figyeltem oda. Mert az After the Fall bizony pörög, de istenesen. Nehezebb fokozaton olyan adrenalinbomba, hogy elég, ha fél pillanatra elbambul az ember, és máris fűbe (jelen esetben hóba) harap. A játékmenet egyébként nagyban emlékeztet a Left 4 Deadre, hiszen itt is négyen vághatunk neki a harcoknak, ha pedig épp nem találunk elérhető havert, akkor a gép szépen sorsol mellénk más játékosokat. Én minden esetben értelmes csapattagokat tudtam kifogni, akik néha gyér angollal, de legalább kommunikáltak, és szépen tették a dolgukat. Mivel a játék támogatja a crossplay-t, platformtól függetlenül oszt be társakat mellénk, így néhány percnyi várakozás után mindig találtam meccset.
Az alapok beállítása (hogyan tölts újra, miként legyen az inventory stb.) után lehet menni terepre, halomra lőni mindent. Az Arizona Sunshine-hoz képest kisebb létszámban jönnek a zombik, de nehézségi szinttől függően táposak, és nekem már a második foknál (Master) meggyűlt a bajom az első pályavégi monstrummal. Merthogy több ellenféltípus is van, a szintek végén meg általában egy-egy hatalmas boss várakozik. Nála már fontos a csapatmunka, hiszen jeges védelme is van, amit többen kell lelőni róla, és csak így sebezhető. Különösebb elvégzendő feladatok nincsenek, csak végig kell jutni a pályán, néha ellőni pár tekergőző indát, hogy megnyíljon a továbbvezető út, és hentelni, hentelni, hentelni. Elvétve lehet különféle floppy lemezeket is találni, amik extra jóságokat adnak az összesítésnél (például spécibb tárat a pisztolyhoz), de a begyűjtött pontok számítanak igazán, hiszen ezekből lehet fejlesztéseket vásárolni, egyúttal upgradelni fegyvereinket is.
A látványvilág (whiskey-vel) szódával elmegy, nem túl jó, de nem is tragikus, ellenben a zene egészen fantasztikus. Kicsit visszaidézi a ’80-as évek B kategóriás akció-horrorjait is, de gondolom eleve ez volt a cél. Az irányítás hamar megszokható, Move- és Aim-kontrollerrel is játszottam, mindkettővel nagyon fluid élményt nyújt a játék. A tartalom viszont szegényes: az öt pálya még annak ellenére is nagyon kevés, hogy több nehézségi fokozaton is nekik mehetünk, eltérés maximum annyi lesz, hogy nem ugyanabból a sarokból fognak jönni a zombik. Túlragozni nem szeretném, az After the Fall szórakoztató cucc lett, de ha 2-3 óra alatt kipörgetted, akkor vajmi kevés rá az esély, hogy visszahúz maga elé.
