Szóval, kedves olvasó, én lelkes vagyok. Ezért is fáj egy kicsit, hogy egy pöttyet szomorúan ülök most a billentyűzet előtt. Pedig miden olyan jól indult. Chocho átküldte a steames kódot, beütöttem, letöltöttem, kávésüti bekészítve, kutyák megetetve és megvakargatva, kezdjünk is neki a telepítésnek! A játék zökkenőmentesen felkerült a gépre, azonnal elindult, eddig minden jó. De amikor tárcsázzák a 911-et, már senki nem vidám. Pedig az alapötlet jó: minimum kiskorában (majdnem) mindenkit elvarázsolnak a nínózós autók. Aztán (majdnem) mindenki kinövi – én nem. Ezért tartom életképes ötletnek, hogy készítsenek egy játékot, ahol már bejön a stratégia is, azaz a különböző egységek beszerzése, felszerelése, elhelyezése, vezénylése.
Vészhelyzet van
Ami először mellbevágott, az a 911 kezelőfelülete. Hát, szokni kellett, nem mondom. Alapvetően kétféle módon tudom megközelíteni azt a térképet, ahol a játékidő 99 százalékát töltjük. Nevezhetem klasszikusan letisztultnak, de az „üdvözlünk a ’90-es évek elején” is helytálló vélemény lehet. Szóval, van egy térkép, egyszínűen kékesféleség, 2D-s, ahol kicsi, szintén 2D-s, egyszerűre rajzolt, gyorsan felismerhető, mozgó ikonok mutatják az egységek mozgását, helyzetét. A színkódokat jól eltalálták: a kék a rendőröké, fehér a mentőké és piros a lánglovagoké. Az egyes esemény helyszínét is ezek kombinációja jelöli: egy pillantással látható, hogy milyen jellegű beavatkozást, egységeket igényel a bajelhárítás. Persze van, amikor ez menet közben változik: a rendőri intézkedések meglepően sok esetben (több gyanúsítottnál szinte majdnem mindig) torkollnak át heveny lövöldözésbe, és ekkor mentőautókkal is be kell szállni. Igaz, ezt könnyű észrevenni, hiszen a rádióban azonnal jeleznek a zsaruk, hogy erősítést kérnek.
A játék lényege éppen ez: a tudomásunkra jutó eseteket kell megoldani a „három testőrrel”. A problémák két úton juthatnak a tudomásunkra: a gyakoribb esetben egy aprócska hangeffekt kíséretében a térképen felbukkan a helyszín, amire rákattintva egy rövid, egymondatos ismertetőt kapunk. Ez nem sok, de elég: a legfontosabbat tudjuk belőle, azaz azt, hogy mi történt, és milyen segítségre van szükség. A másik eset a szórakoztatóbb/idegesítőbb: ekkor a képernyő alján megjelenő zöld ikonra bökve bejövő telefonhívást fogadunk. A válaszokat egy menüből választhatjuk ki. Az ezekkel kinyert információk alapján egyrészt eldönthető, hogy szükséges-e bárkit a helyszínre küldenünk (98 százalékban igen a válasz) és utasíthatjuk a betelefonálót önmaga (égő olajos lábos oltása benedvesített konyharuhával) illetve mások (eszméletlen, nem lélegző beteg újraélesztése) megsegítésére.
Presztízzsel a semmiért
A pályákon, azaz az egyes városokon úgy tudunk túljutni, hogy megfelelő mennyiségű presztízspontot gyűjtünk össze. Minden műszak végén az általunk ellátott-megoldott feladatok után kapjuk a pontokat, de levonás jár a meg nem válaszolt hívásokért és a késve megoldott esetekért. Esetemben nem nagyon volt ebből probléma, 4-6 műszakkal minden városom letolható volt.
Amiatt viszont fájt a fejem nem kevésszer, hogy a sok apró, idegesítő dolog miatt maga az okos, szívemnek kiemelten kedves játék időnként roppant idegesítővé válik. Az, hogy ronda, 2D-s, egyszínű a térkép, egy dolog (sőt még kreatív is: az IP-címem észlelése után automatikusan megkérdezte, akarok-e Budapesten játszani, majd le is töltötte a térképet). Az viszont a másik, hogy se egy kép, se egy animáció, videó, semmi nem dobja fel a vizuális játékélményt. 2017-et írunk, alfa generáció, helló. Azt sem nagyon értem, hogy a tökéletesen tisztán érthető telefonbeszélgetéseknél úgy oldják meg a random (amúgy valódi utcanevekre épülő) címek bemondását, hogy valaki halkan és hadarva elmotyogja azt a mondat végén. Miért?
Erősen megemelte a vérnyomásomat, amikor kiderült: az új pályát új emberekkel és felszerelésekkel, illetve szinte üres pénztárcával kezdem. Igen, a műszakok végén kapott pénzből vett járművek, felszerelések, toborzott szakik ott maradnak az előző beosztásomban. Egyrészt így sok értelme nincs a dolgozók fejlődésének, a tapasztalati pontjaikon alapuló előléptetésének (hiszen nem jöttek velem tovább), másrészt pedig az új pálya első 3 ledolgozott váltása meglehetősen kellemetlen, felszerelés nélküli, kevés egységgel, pénz nélkül. Márpedig éppen a felszerelésen (például fegyverek, golyóálló mellény, kézi számítógép a rendőröknek, mentőláda a mentőknek, szerszámkészlet a tűzoltóknak) nagyon sok múlik; a jól felszerelt szaki gyorsabban megoldja a problémát és válik ismét riaszthatóvá. Mire mindenkit felékszerezek, beszerzem a szükséges, drága extra járműveket, addigra pont szintet és várost is ugrok.
Ezzel ne hívd a jardot!
Na persze néha az „extrák” is tartogathatnak meglepetéseket. New Yorkban fedeztem fel, hogy kiválóan és hatékonyan lehet Manhattan szigetén is tüzet oltani, illetve gyorshajtókat megbüntetni – helikopterekkel. Hát, sokszor jártam már ott, de eléggé nehéz elképzelni, hogy a new york-i rendőrség légi egységének Bell 429-esei kisebb üldözést követően a piroson áthajtó motorossal szemben intézkednek a 6th Avenue és a 23rd Street sarkára leszállva… Hasonlóan érdekes a helikopteres tűzoltás vagy a macska leszedése a fáról, a játék szerint azonban nincs ezzel semmi baj.
A nagyobb városokban már egy időben akár kéttucatnyi egységet kell irányítani egyszerre, 8-10 esetet kezelve. Ekkor jön ki a játékfelület másik nagy hibája: az egyes egységeken nem látni, hogy éppen honnan és hová mennek, melyik esethez küldtük ki őket. Adott részlegünket egy fényes vonal összeköti a térképen, mely a megteendő utat jelzi, de ember legyen a talpán, aki egy new york-i 10 esetes-20 vonuló járműves neonspagetti-gombolyagnál pontosan meg tudja mondani, ki kivel van és hová megy. Legalább annyit csinálhattak volna a fejlesztők, hogy a program egy rákattintásra megmutassa, melyik helyszínre tart a jármű és kik mennek még oda. Ugyanez jól jönne az eseményeknél is: egy egérmozdulatra látnám, hogy a megfelelő erőket elküldtem-e már az esethez.
Hogy egy pozitívumot is említsek: tetszett a san francisco-i földrengés. Itt, aki a tűzoltó egységekre gyúr, jól jár. A képernyő rezgése-mozgása és a morgó hang után alig percekkel a fél város tele volt piros-fehér káresetekkel. Összeomlott házak, égő üzletek, leszakadt villanyvezetékek mindenhol. Persze kicsit leegyszerűsített volt az „üzletmenet”, hiszen egy igazi földrengés esetén sokkal több helyszínre sokkal-sokkal több mentőegységet kellene mozgatni. S ha már mozgatás: nem ártana, ha lennének körzetek, ahova a feladatok elvégzése után visszatérnének a leriasztott járművek. Jelenleg nekünk kell mindenkit visszamozgatni az eredeti helyére, mert különben könnyen „járműcsomók” alakulnak ki.
Sokadik műszak
Egy kiváló ötlet kevéssé sikerült megvalósítását van szerencsénk üdvözölni a 911 Operator személyében. A potenciál jelentős, a fejlesztők folyamatosan hegesztik még a játékot (a tesztelés alatt két frissítés esett be). Ha a Steam fórumán felvetett ötleteket-kéréseket folyamatosan beépítik a programba (főleg annak térképnézetébe, könyörgöm), akkor egy remek, valós idejű szirénastratégiai darabbal lesz dolgunk. Bíztató, hogy a fejlesztők folyamatosan válaszolnak a beérkezett megjegyzésekre, kritikákra – sőt több esetben javítottak is már ezek alapján. Megint sőt –van már ingyenesen és pénzért letölthető plusz tartalom is! Szavamra, több van ebben a játékban, mint amit most mutat…
