State of Decay
Szokatlanul csendesek az utcák. A város beteg. Nyöszörögnek a falak. Lábad alatt üvegcserép csikorog. A távolban tántorgó alakokat látsz, ahogy a parkoló felé veszed az irányt. Az utcákat belengi az enyészet bűze. Semmi kétség, elérkezett a hanyatlás kora. Hová mennek a holtak, ha a pokol már megtelt? A testek köztünk járnak, a lelkek pedig Isten tudja, hol. De te felkészültél. Elhatároztad, hogy nem hagyod magad és kitartasz a végsőkig. Virrasztasz, lopakodsz, fosztogatsz, gyilkolsz, ha kell, de nem adod fel. Készleteket halmozol fel, barikádokat építesz. Kevés a hely, váltásban alszotok. De a csapatnak élnie kell! Fel kell kutatni a túlélőket! Egy mindenkiért, mindenki egyért. Nagy levegőt veszel, aztán beugrasz a kocsidba, elfordítod slusszkulcsot és nekivágsz hát az újabb portyának, agyad hátsó szegletében azzal a bizonyos állandó kérdéssel: Vajon túléled az apokalipszist?