Üdv mindenkinek! A Monostor sietős elhagyása után Gador visszatalpalt a mocsári táborba, hogy elmondja don Estebannak Mendoza inkvizítor békére vonatkozó feltételeit. Bár arról halvány fogalma sem volt, hogy a két egymás ellen fenekedő vezér miért éppen vele akarja megkerestetni, amire szükségük van, amikor a Donnak és a Rendnek is éppen elég régi harcosa volt efféle feladatokra. Ráadásul a mocsári táborban egy újabb feladat is várt az én Gador barátomra. Romanov kapitány azt akarta, hogy segítsen Patty-nek. De ez legalább olyan kaland volt, amiben Gador örömmel vett részt. Egészen addig, míg rá nem jött, hogy Patty a közös vándorút helyett csak egy darabon tart vele, aztán már neki magának kell végrehajtania azokat a feladatokat, amiket a lány elvár tőle. Be kellett járnia az egész szigetet, hogy mindenféle ládákat ásson elő és ősöreg leveleket vigyen el a békésen letáborozó Patty-nek. A kutatás közben kiderült, hogy Gador most éppen az egymás ellen forduló Romanov kapitány és Patty közé szorult ütközőnek. Végül olyannyira kellemetlen helyzetbe került, hogy neki kellett Vasszakáll kapitány halálos csapdái között manőverezgetve kihoznia a mindkét fél által keresett kincset. Mondanom sem kell, hogy ez a "megbízás" egyáltalán nem volt Gador kedvére való! Főleg, hogy a kincs birtokában választania kellett Romanov kapitány és Patty között. Gador rövid megfontolás után úgy találta, hogy Patty csábos mosolya többet nyom a latban, mint Romanov kapitány szakállas képe és fenyegetései. Persze mondanom sem kell, hogy megint két szék közt, a pad alatt találta magát. Segített Patty-nek, aki egy sima "köszönöm"-mel és Vasszakáll kapitány városi házával jutalmazta Gadort. Pedig a barátom erősen úgy gondolta, hogy ennyi megpróbáltatás után neki is jutna egy kis hely Patty kocsmájában és talán még az ágyában is. De hát ez a hősök sorsa! Gador bezsebelte a köszönetet, és elindult, hogy teljesítse don Esteban és Mendoza megbízásait.

Üdvözlet Faranga szigetéről! Gador a Don parancsára oda indult, ahová eddig vinni sem hagyta magát. Hitte is, nem is, hogy csak úgy be fogják engedni Mendoza inkvizítorhoz, hogy átadhassa don Esteban üzenetét. Nem is nagyon fűlött a foga a Monostor meglátogatásához, ezért aztán addig húzta az utat, amíg csak tehette. Üzeneteket hordozott a Rend táborai között, gnómokra és sírmolyokra vadászott, meg szép nagy területeket bejárt az út mentén. De végül csak eljutott a Monostor kapujáig. Itt aztán már nem volt mit tennie. Nagy bátran bement, megkereste az inkvizítort és elmondta neki a Don üzenetét. De ha azt hitte, hogy egyszerűen választ kap, hát nagyobbat nem is tévedhetett volna! Mendoza "hálából" egy újabb feladatot bízott szegény megfáradt Gadorra. Cserébe viszont Gador barátom szabadon járhatott-kelhetett a Monostorban, és persze akkor hagyhatta el, amikor akarta, amiért az újoncok igen irigy szemmel néztek rá. Persze az én Gador barátom elég furcsán értelmezte a "szabadon járhat-kelhet" kitételt. Végigjárta, ... khm. ... végig fosztogatta az egész Monostort. Még a temetőbe is ellátogatott, ahonnét megint csak teli zsákkal tért vissza, pedig csak két spanglit adott a belépésért a temető őrének. Elbeszélgetett mindenkivel, aki hajlandó volt vele szóba állni, többeknek még segítséget is ajánlott, és a szerencsétlenek csak jóval később jöttek rá, hogy rejtélyes módon eltűnt néhány értéktárgyuk. De vagyonának gyarapítása közben Gador felkeresett olyan rejtett helyeket is a Monostorban, amelyekről még a Rend harcosai sem tudtak! Véleménye szerint, ha valami olyat tulajdonít el, amiről a gazdája nem is tudott, az nem is számít lopásnak. Amikor aztán az iszákja kezdett igen gyanúsan domborodni, az én Gador barátom gyorsan elhagyta a Monostort, hogy elvihesse ... Mendoza válaszát don Estebannak.

Üdv és köszönet, Kronnas! Gador szépen begyűjtötte a kardot és a többi holmit, köztük a kissé feljebb levő barlangból a gnómok aranyát és egyéb dolgait is. Aztán magára hagyta Sara-t és elballagott a tanoncok közeli tanyájához. Közben jó kalandor szokás szerint benézett minden lyukba, ledarabolt minden vadat és összeszedett minden gazdátlan tárgyat. Így jutott egy második pajzshoz, és Jan közelében egy pompás kis kardhoz is. Sajnos, ma csak ennyi. De folyt. köv.!