Ha olvastál egy könyvet, esetleg többet is, régi avagy friss az élmény, akkor nosza, ne habozz megosztani velünk élményeidet! Itt lehetőseged van leírni a könyv által belőled kiváltott impulzusokat.
Nem rég befejeztem az Én, Ozzy c. könyvet. Ez egy brutál remekmű. Akkor is érdekes lehet ha nem ismered a zenéjét, meg semmit nem tudsz róla. Ajánlom mindenkinek.*****a.
A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van.
Ezek szerintem inkább az általános műveltséghez tartoznak (na nem mintha olvastam volna mindet), bőven a közérthetőség és élvezhetőség határán belül. A sznobság mondjuk James Joyce-nál vagy Petronius-nál kezdődik.
Az idézés még nem megy. (Tényleg, hogy kell? )
Szóval igen, tulajdonképpen a surmbunkóságomat akarom kompenzálni, mivel az utóbbi években igencsak hanyagoltam az irodalmat a film miatt. Tehát komolyan szólva szeretnék értékes műveket olvasni, nemcsak ponyvát. Azon a hozzáálláson akartam csak ironizálni, hogy ugye manapság kifejezetten cikinek tartják sokan az olvasást, és sznob köcsögözik azt, aki ilyet tesz.
Én ezeket olvastam mostanában:
Bulgakov: Mester és Margaréta (másodszor, s így érettebben még ütősebb volt - azon egyszerű oknál fogva, hogy immáron értettem is minden betűjét :D)
Camus: Közöny - hasonlóképp, másodszor vettem elő (fujj, nem úgy). Ezt kis pisisként (17-18 évesen) kifejezetten utáltam, mert "nem szól semmiről". Hogy én mekkora hülye voltam. Ez szól csak igazán VALAMIRŐL.
Tanulság: érdemes elővenni régi, kötelező olvasmányokat, ha az ember érez magában némi késztetést erre, mert egészen más élményt jelentenek. S nem feltétlenül az Egri csillagokra gondolok, amire azért elélvez az ember 10 évesen is. Camus viszont már keményebb. Akár a jó erős pálinka: elsőre úgy fejbevág, hogy behánysz (akár). Aztán majd később, mikor már nem csap szét a puszta szaga is: akkor kezded el értékelni, éreni a gyümölcsök zamatát is, nemcsak a büdös rohadtgyümölcs szagot. :D Ugyanígy ezeknél is: Bulgakov műve többé nem egy idióta mese, aminek se füle, se farka, Camus-é meg nem egy száraz, sehová sem tartó leírás. Vagyis de, de pont ez a lényege. :D
Amik tervbe vannak véve:
-Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége.
-Mechanikus narancs
-Száll a kakukk fészkére (most olvasom)
-Camus: Pestis.
Sznob szeretnék lenni újra ugyanis.
Ezek szerintem inkább az általános műveltséghez tartoznak (na nem mintha olvastam volna mindet), bőven a közérthetőség és élvezhetőség határán belül. A sznobság mondjuk James Joyce-nál vagy Petronius-nál kezdődik.
Ezt én is megerősíthettem, hogy érdemes elővenni a régi, kötelező olvasmányokat. Így jöttem rá, hogy Madách: Az ember tragédiája és Goethe Faustja eszméletlenül jó olvasmányok. Na meg a Mester és Margarita is.
Most épp Clive Barker: Korbácsát olvasom újra, meg a Gyűrűk ura: A Gyűrű szövetségét raktam parkolópályára, mert az első 100 oldala olyan rettentően unalmas, hogy el is gondolkodtam azon, hogy ez mitől lett a fantasy alapköve? De mondták, hogy az eleje tényleg unalmas és csak Mória bányáitól indul be igazán a sztori, szóval majd folytatom a Korbács után.
Amik még olvasatlanul várnak:
- Clive Barker: Imajicája és Sacramentje
- Harry Kemelman: A rabbi pénteken sokáig aludt
- Nemere István: Magyar szentek élete
Amik beszerzés alatt állnak:
- Walking Dead: A kormányzó színre lép
- Clark Ashton Smith: Gonosz mesék
Én ezt műveletlen mivoltomnak köszönhetően (végül is csak érettségim van, semmi diploma), kizárólag az Isteni színjátékról tudtam megállapítani utólag. Amit viszont szerintem el kéne kerülni, az a Szigeti veszedelem és a Bánk Bán. Mindkettő... őőő... nem tűri a nyomdafestéket, amit írhatnák.
Most éppen a Witcher regények begyűjtése az egyik célkitűzés. Előtte a Mass Effect kötetetk voltak soron. Azok nem rosszak, de a magyar lektorálás tragikus... azon nem árt túltenni magunk. Ettől félek a Witcher esetén is, de az előzetes alapján igényesebbnek látszik.
Én ezeket olvastam mostanában:
Bulgakov: Mester és Margaréta (másodszor, s így érettebben még ütősebb volt - azon egyszerű oknál fogva, hogy immáron értettem is minden betűjét :D)
Camus: Közöny - hasonlóképp, másodszor vettem elő (fujj, nem úgy). Ezt kis pisisként (17-18 évesen) kifejezetten utáltam, mert "nem szól semmiről". Hogy én mekkora hülye voltam. Ez szól csak igazán VALAMIRŐL.
Tanulság: érdemes elővenni régi, kötelező olvasmányokat, ha az ember érez magában némi késztetést erre, mert egészen más élményt jelentenek. S nem feltétlenül az Egri csillagokra gondolok, amire azért elélvez az ember 10 évesen is. Camus viszont már keményebb. Akár a jó erős pálinka: elsőre úgy fejbevág, hogy behánysz (akár). Aztán majd később, mikor már nem csap szét a puszta szaga is: akkor kezded el értékelni, éreni a gyümölcsök zamatát is, nemcsak a büdös rohadtgyümölcs szagot. :D Ugyanígy ezeknél is: Bulgakov műve többé nem egy idióta mese, aminek se füle, se farka, Camus-é meg nem egy száraz, sehová sem tartó leírás. Vagyis de, de pont ez a lényege. :D
Amik tervbe vannak véve:
-Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége.
-Mechanikus narancs
-Száll a kakukk fészkére (most olvasom)
-Camus: Pestis.
Sznob szeretnék lenni újra ugyanis.
Ezt én is megerősíthettem, hogy érdemes elővenni a régi, kötelező olvasmányokat. Így jöttem rá, hogy Madách: Az ember tragédiája és Goethe Faustja eszméletlenül jó olvasmányok. Na meg a Mester és Margarita is.
Most épp Clive Barker: Korbácsát olvasom újra, meg a Gyűrűk ura: A Gyűrű szövetségét raktam parkolópályára, mert az első 100 oldala olyan rettentően unalmas, hogy el is gondolkodtam azon, hogy ez mitől lett a fantasy alapköve? De mondták, hogy az eleje tényleg unalmas és csak Mória bányáitól indul be igazán a sztori, szóval majd folytatom a Korbács után.
Amik még olvasatlanul várnak:
- Clive Barker: Imajicája és Sacramentje
- Harry Kemelman: A rabbi pénteken sokáig aludt
- Nemere István: Magyar szentek élete
Amik beszerzés alatt állnak:
- Walking Dead: A kormányzó színre lép
- Clark Ashton Smith: Gonosz mesék
A világ is mocskos, én is mocskos vagyok, és remény sincs arra, hogy bármelyik valaha is megtisztuljon.
Én ezeket olvastam mostanában:
Bulgakov: Mester és Margaréta (másodszor, s így érettebben még ütősebb volt - azon egyszerű oknál fogva, hogy immáron értettem is minden betűjét :D)
Camus: Közöny - hasonlóképp, másodszor vettem elő (fujj, nem úgy). Ezt kis pisisként (17-18 évesen) kifejezetten utáltam, mert "nem szól semmiről". Hogy én mekkora hülye voltam. Ez szól csak igazán VALAMIRŐL.
Tanulság: érdemes elővenni régi, kötelező olvasmányokat, ha az ember érez magában némi késztetést erre, mert egészen más élményt jelentenek. S nem feltétlenül az Egri csillagokra gondolok, amire azért elélvez az ember 10 évesen is. Camus viszont már keményebb. Akár a jó erős pálinka: elsőre úgy fejbevág, hogy behánysz (akár). Aztán majd később, mikor már nem csap szét a puszta szaga is: akkor kezded el értékelni, éreni a gyümölcsök zamatát is, nemcsak a büdös rohadtgyümölcs szagot. :D Ugyanígy ezeknél is: Bulgakov műve többé nem egy idióta mese, aminek se füle, se farka, Camus-é meg nem egy száraz, sehová sem tartó leírás. Vagyis de, de pont ez a lényege. :D
Amik tervbe vannak véve:
-Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége.
-Mechanikus narancs
-Száll a kakukk fészkére (most olvasom)
-Camus: Pestis.
Na már rég óta le akartam írni az utóbbi idők egyik legmegrázóbb könyvélményemet:
Philipp Athans: Baldur's Gate
Miért, miért, miért? Végeztem a könyvvel körülbelül 4 óra alatt, de nem azért, mert annyira jó volt, hanem mert egészen a végéig reménykedtem, hogy valami megmenti, hogy lesz pár oldal, amit képes leszek élvezni. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy egy ilyen zseniális játékból egy ekkora fost sikerült írni. De komolyan. Nem tudom ki az a Philipp Athans, de körülbelül olyan stílusban ír, mint egy 12-14 éves fiú, aki fanficbe foglalja az összes frusztrációját a játékkal kapcsolatban, pl. amiért nem dughatta meg Jaheirát a karakterével. A főhős annyira antipatikus, hogy az fáj, hősiességnek pedig nyomát se találni benne, a sztori pedig számos ponton eltér a játékétól, és rettentő blődségekbe keveredik. Ne olvassátok el, soha, semmilyen körülmények között, egyet kivéve: ha direkt borzalmas könyvekre utaztok. 2/10, az is csak azért, mert talán valamikor régen olvastam rosszabbat, de nem vagyok benne biztos.
Ezen a héten végeztem Mario Puzo Keresztapjával.
Hát szégyellem, magam, hogy eddig nem végeztem, már régóta olvastam. Alapmű, azoknak akik szeretik, a gengsztereket, de azoknak is, akik szeretnek olvasni.
A filmadaptáció is ajánlott, mind a három. Érdekes, hogy oldották meg, mert a köny sztorija nem csak az első film, hanem a második elejét is magába foglalja. A harmadik film és a második fennmaradó része már Francis Ford Coppola és Puzo koprodukciója.
Kevesen tudják de könyv fronton is született 2 folytatása az alapműnek, aminek sztorija teljesen független a 2. és a 3. filmtől, mint egy párhuzamos univerzum. Minden bizonnyal én nem fogom elolvasni, már csak azért sem, mert azokat nem Puzo írta, hanem az egyik leszármazottja. Meg azért sem, mert szerintem ez így tökéletes. De, aki akar az tehet egy próbát. Online megvásárolhatóak, de lehet, hogy némely könyvesboltban is lehet kapni. A második könyv a Keresztapa visszatér, a harmadik a Keresztapa bosszúja.
A játékadaptáció is érdekes. (erről azért ejtek szót, mert elvégre ez egy videójátékos oldal) Az első rész a Godfather - The game, nagyon ajánlott, azoknak ,akiknek már tetszett a film is, A sztoriba mesterien beleszőtték a beugró karaktert, akit a játékos alakít. Egyszer sem érzi az ember, hogy vontatott, vagy erőltetett lenne. Csak az első film egy részét foglalja magába a sztori, majd, mikor donok ,leszünk, egy kicsit elmegy más irányba. Ezzel kapcsolatban még annyit, hogy Michael karaktere azért nem hasonlít egy kicsit se Al Pacino-ra, mert az említett Pacino, sem a nevét, sem a hangját nem adta a programhoz. Sőt, még Puzo sem ismerte el mint adaptációt. Ez persze nem érdekel minket, mert tudjuk, hogy az. ) A második játék részhez nem volt szerencsém, de láttam, az értékeléseket és jó.
Az alapmű elérhető ebookban, ami egy word dokumentum, itt a link http://palfi.multiply.com/journal/item/20?&show_interstitial=1&u=%2Fjournal%2Fitem
Nem is tudtam hogy van könyvben! Na az ünnepek u tán tuti vétel lesz, persze a sima kivitelben
Ezen a héten végeztem Mario Puzo Keresztapjával.
Hát szégyellem, magam, hogy eddig nem végeztem, már régóta olvastam. Alapmű, azoknak akik szeretik, a gengsztereket, de azoknak is, akik szeretnek olvasni.
A filmadaptáció is ajánlott, mind a három. Érdekes, hogy oldották meg, mert a köny sztorija nem csak az első film, hanem a második elejét is magába foglalja. A harmadik film és a második fennmaradó része már Francis Ford Coppola és Puzo koprodukciója.
Kevesen tudják de könyv fronton is született 2 folytatása az alapműnek, aminek sztorija teljesen független a 2. és a 3. filmtől, mint egy párhuzamos univerzum. Minden bizonnyal én nem fogom elolvasni, már csak azért sem, mert azokat nem Puzo írta, hanem az egyik leszármazottja. Meg azért sem, mert szerintem ez így tökéletes. De, aki akar az tehet egy próbát. Online megvásárolhatóak, de lehet, hogy némely könyvesboltban is lehet kapni. A második könyv a Keresztapa visszatér, a harmadik a Keresztapa bosszúja.
A játékadaptáció is érdekes. (erről azért ejtek szót, mert elvégre ez egy videójátékos oldal) Az első rész a Godfather - The game, nagyon ajánlott, azoknak ,akiknek már tetszett a film is, A sztoriba mesterien beleszőtték a beugró karaktert, akit a játékos alakít. Egyszer sem érzi az ember, hogy vontatott, vagy erőltetett lenne. Csak az első film egy részét foglalja magába a sztori, majd, mikor donok ,leszünk, egy kicsit elmegy más irányba. Ezzel kapcsolatban még annyit, hogy Michael karaktere azért nem hasonlít egy kicsit se Al Pacino-ra, mert az említett Pacino, sem a nevét, sem a hangját nem adta a programhoz. Sőt, még Puzo sem ismerte el mint adaptációt. Ez persze nem érdekel minket, mert tudjuk, hogy az. ) A második játék részhez nem volt szerencsém, de láttam, az értékeléseket és jó.
Az alapmű elérhető ebookban, ami egy word dokumentum, itt a link http://palfi.multiply.com/journal/item/20?&show_interstitial=1&u=%2Fjournal%2Fitem
Most ebben a pillanatban olvastam el a Guild Wars Ascalon kísértetei című könyv utolsó sorait és hát egyszerűen nem találok szavakat annyira jó volt. Alig várom ,hogy majd magyarul elolvashassam a 2. és a 3. könyvet is
People assume that time is a strict progression of cause to effect, but *actually* from a non-linear, non-subjective viewpoint - it's more like a big ball of wibbly wobbly... time-y wimey... stuff.
A nagy SWTOR láz előtt adták ki ezt a könyvet, nagyon kíváncsi voltam, hogy a zseniális KOTOR 1-2 után mi történik kedvenc hőseimmel (mert ugye Revan mellett a második rész Exile-ja is szerepel benne, akit névtelensége miatt Meetra Suriknak kereszteltek el). Nos, hát erős közepes lett ez a könyv, sajnos túlságosan az SWTOR-hoz alapoz, keveset merít a két KOTOR-ból, főleg a második részt szorították háttérbe, pl. szó sem esik arról, hogy az Exile a Malachor V-on történtek miatt mennyire különleges, Revan egykori mestere se kerül szóba. A Sithek császárát szerintem egy picit eltúlozták, hiszen az Expanded Universe szerint Palpatine volt minden idők legerősebb Sith Lordja, de ez a faszi eléggé félistenként lett ábrázolva.
A könyv első része kitölti az űrt, amit a KOTOR1-2 hagyott maga után, megmagyarázza jó néhány dolgot, pl. Canderous Mandalore-rá válását, illetve bemutatja a Sith Birodalmat egy feltörekvő Sith Lord szemszögéből. A második részben indul be az igazi cselekmény, amikor is a Császár elleni igazi akció elkezdődik. A könyv tempója elég fura, néha fejezetekig alig történik valami, a végén pedig borzasztó gyorsra vált az egész, az ember csak kapkodja a fejét. Összességében nem lett rossz, bár, mint mondtam eléggé süt róla, hogy háttéranyagnak szánták, tehát komoly lezárásra ne számítson senki aki ezt elolvassa.
Egy 7/10-et tudok neki adni, mert hiánypótló volt.
Most volt szerencsém mirnij sergey viktorovich: Élő erő című dokumentum regényéhez. Eléggé érdekes kis könyv ami a Csernobili robbanás következményeiröl szól és a zónába beküldött emberek életérel. Van rajtam kivül valaki aki olvasta?
Azt szeretném kérdezni ,hogy Sherilly Kenyon : Sötét vágyak vadásza sorozat első könyvét elolvastam , de nincs meg a 2. csak a 3. és a 4.
Szóval elkezdhetném olvasni a 3. rész , vagy összefüggőek ?
Ha rám hallgatsz, azonnal abbahagyod a romantikus vámpírkönyvek olvasását, mielőtt teljesen be nem buzulsz.
Azt szeretném kérdezni ,hogy Sherilly Kenyon : Sötét vágyak vadásza sorozat első könyvét elolvastam , de nincs meg a 2. csak a 3. és a 4.
Szóval elkezdhetném olvasni a 3. rész , vagy összefüggőek ?
Szombaton rögtön rohantam is a boltba, ahogy tudtam, mondom, nekem ezek kellenek...
Én voltam az első aki megvette Paksi Endre összes könyvét... A HammerBarlangban mondták, hogy az enyém a legelső 7 új példány az országban.
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET programcsomagokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.