"A hanar egy faj --> küldetést ad."
Aha, de melyik hanar? Mivel az ME3-ban egyetlen küldetést sem ad hanar. Sőt, összesen két hanar van az egész játékban, az egyik egy Javikkal való dumában lebeg elő, a másik meg egy salarian által adott küldetésben lelhető fel.
"A space egy billentyű a billentyűzeteden, ha jól megfigyeled, láthatod, hogy van egy hosszú gomb rajta. Ez a space. Komolyabb ismeretekkel rendelkezők rájöhetnek, hogy az angol space erősen utal a jelentésére is, amit mi szóközként használunk."
Ó, tényleg, basszus, négyszáz cikk, egy regény és féltucat novella megírása alatt sem jöttem még rá. Így valóban könnyebb helyet kihagyni a szavak között. Te figyu, ha már itt vagy, megmondanád mi ez a másik gomb, az van ráírva, hogy enter. :P :D
A kérdésem arra talált vonatkozni, hogy mi a bánatos karikáért nyomogatod te azt? Mert azzal valóban úgy tűnhet, hogy nincsenek párbeszédek, meg elég furán jöhet ki a sztori. Vagy te csak futtatod a programot, de nem játszol?
"Az RPG-akció egyensúlyod pedig azon az egyszerű dolgon bukik el, hogy RPG elem, mint olyan, nincs benne. Ha felhozod a párbeszédeket bocsáss meg, de kiröhöglek. Mindenki láthatja már, hogy igazából ez a jó-rossz véglet csak a stílusban határozhat meg egy karakter. Történet szempontjából teljesen mindegy. Heavy Rain megvan? 1 rész alatt sokkal komolyabb döntéseket hozol, mint az egész ME trilógiában. És azt még nem is csúfolják RPG-nek."
Ez teljesen így van. A Heavy Rain ugyan nincs meg - tudom, miről van szó, csak nem játszottam vele -, de például igencsak szeretem a Witcher játékokat, amik szintén több és a játékra jobban kiható döntési rendszerrel rendelkeznek, mint a Mass Effectek. De amiről beszélsz, az benne van az ME1-ben is, nem az ME3-ban lett bevezetve. Az egész szériában azt döntheted csak el, hogy merre fordulsz 360 fokot.
"Így marad az akciójáték, ami még egy Dead Space-nél is felszínesebb. Vagy akkor nevezzük azt is RPG-nek valamilyen szinten. Nem."
Az akció annyi minden játékban, hogy mész és lősz. Az akció felszínes műfaj általában. Az ME1-ben ez iszonyú fapados volt, az ME3-ban legalább kapott körítést.
"Felnevettem. Azt ugye tudod, hogy az RPG-k pont azért voltak élvezetesek, mert rengeteg a gyűjthető cucc, rengeteg a lehetőség karakter szempontjából. Látod, pont azok a 12 éves pistikék miatt lett az ME olyan, amilyen, akiknek nem ez kell csak a robbanások."
Remélem a 12 éves dolgot nem rám akarod vonatkoztatni, mert azon meg én nevetek föl. :)
A dolog megállná a helyét, ha az az ezernyi dolog ezernyi más és más dolog lenne. Amúgy meg tökéletes időhúzás. Mert sajnos amikor a tatyódban ugyanazok a dolgok vannak, csak a számuk más, vagy olykor még az sem, mert mondjuk van hat V-ös szintű robbanógolyód és tíz VI-os szintű hőelnyelőd, miközben van öt szereplőd, annak nincs értelme. Kivéve persze ha szeretsz mindenféle vacakot ezer változatban összeszedni. :D Hát én jobb szeretem a cselekményt egy sztoriban, lehet ezért is nincsenek sosem kipipálva az archivmentek? Gyűjtögetni csak a valóságban szeretek, de az egy másik történet.
"A 2. részben minden csapattársnak volt egy mellékküldetése. A végigdarálós kis küldetéseknek is volt valami története. Erősen üti a jobb klikkelgetést meg a kis reaper hajóval való futkározást. Pont, ahogy az ME1-es mellékküldetések. ME3-nál nincs rosszabb, pont. Van egy főszálad ami erőltetett és unalmas, ezen kívül pedig nincs semmi."
Annál a klikkelgetésnél biztos jobb, de mintha ezt írtam is volna, hogy az el lett szúrva. De hogy ezen kívül nincsenek mellékküldetések. Hogy is írtad? "Felnevettem."
Csak akik mellékküldetést kapnak: Samara, Zhaeed, Kasumi, Aria (és nem az Omegára gondolok), Jack (ráadásul ez még időre menő küldetés is), Jacob, Grunt, Conrad, ezek mind mellékes feladatok, semmi közük a fő sztorihoz. A többi szereplőt meg beleírták a főszálba (sajnos az ME2-ben a karakterküldetések voltak a főszál, holott a Kaszásoknak kellett volna lennie, az ME1-ben meg összesen két szereplő kapott karakterküldetést, ami így szólt: menj és lőj le mindenkit a már unalomig ismert felszíni épület és űrhajó pályákon. :D)
És akkor ott vannak még a bolygók mellékküldetése, kettő Ranochon, kettő Tuchankán, És persze ott vannak a multiból pofátlanul lenyúlt küldetések. :) Szóval van itt mellékes intézni való bőséggel. Éppen elég ahhoz, hogy ugyanolyan röhejessé váljon a sztori, mint minden olyan játékban, amiben a világ a tét, de a szereplő inkább elmegy elintézni az útjába eső szereplők piszlicsáré ügyeit. :D
"Gondoltam ha így megmondod a tutit, megmondom én is "
Ügyi vagy! Csak legközelebb ne keverd össze a tuti megmondást a véleménynyilvánítással, és ha már a tutit közlöd, légy tutyibiztos, hogy amit mondasz, az a valóság talaján áll. Most sajnos mindkét hibát elkövetted, de ha gyakorolsz még kicsit, mire nagy leszel, belejössz. :D :P
@fyktyvf (remélem nem gépeltem el, trükkös nick :))
"Ne haragudj, én ugyan csak hatszor játszottam végig a ME1-et, kb. kilencszer a kettőt, és kétszer a hármat (most tolom harmadjára), de azért még lehet releváns a véleményem, vagy bújjak el egyből?"
Írtam én olyat, hogy nem releváns, vagy bujdos el? Egyáltalán, miért veszel magadra olyan inget, amit nem is a te kezedbe adtak? Szavaimat Danténak címeztem, mielőtt megkérdőjelezi, hogy egyáltalán játszottam-e a játékkal (mint ahogy azt meg is kérdőjelezte burkoltan, hogy játszottam-é már életemben RPG-vel).
"Hát igen, elég szar is, hogy volt némi lehetősége az embernek kicsit egyénire szabni a csapata kinézetét. Nem is tudom, hogy egy RPG-ben hogy merészelnek ilyet. Inventory-t menedzselni is borzasztó fárasztó dolog, bárcsak ne kéne vele két küldetés között 2 percet foglalkozni."
Így én is örülnék, ha tényleg ilyen szép és látványos lenne a személyre szabhatóság. De az számomra inkább a nesze semmi, fogd meg jól kategória, ha egy páncélnak csak a neve és a színe tér el.
A fegyverek testreszabása is tetszik (hiányoltam is az ME2-ben), de lényegében nem érzem, hogy haszna lenne. Főleg a gyatra MI miatt, meg amiatt, hogy a képességek amúgy is hamar kiváltják a fegyvereket. Katonánál számít talán ez az egész számottevően, de ott is csak Shepnél.
Persze az ME3-nál sem tökéletes a rendszer, de ott érzésem szerint több hozanatja van, annak ellenére, hogy nincs akár ugyanabból a típusból is ötven a tagyódban. Sőt, hál' isten, tatyó sincs.
"Aki ilyenekért nyafog az miért nem vallja be, hogy egy színes-szagos párbeszédekkel és átvezetőkkel teletömött shooterre kíváncsi? Talán nem baszódtak volna el a BW RPG-k kb. a ME1 óta, hogyha a sok "ősi RPG-fan" bevallja, hogy igazából a párbeszédek kivételével fárasztja minden RPG elem, és legyen inkább beszélgetős lövölde (dehogynem baszódtak volna el, csak nem lenne ennyi falduma)."
Én egy színesz-szagosz, párbeszédekkel és átvezetőkkel teli (bár ez nem feltétlen kell, sőt, visszagondolva, kedvenc játékaim többségében nincs is), remek karakterekkel végigvitt frankó sztorit várok általában el a játékoktól. Hogy az aztán Mass Effect, Portal, Half Life, Witcher vagy Klikkeljmintazőrült kategória, baromira nem tud érdekelni.
Csak ne érezzem azt, hogy sok dolog azért van benne, mert "kötelező jellegű" a műfajban, de haszna nincs. Legyen benne fegyvermedzsment, páncélalakítás, de akkor olyan legyen, mint a KotOR-ban mondjuk, ahol tényleg fel lehetett úgy öltöztetni a karaktereket, hogy nem csak színükben tértek el a ruhák, páncélok. (Mondjuk azt sem értem, hogy a Bioware miért ragaszkodik ehhez a hárman és csak hárman csapatban felálláshoz.)
"Abban igazad van, hogy a három-négyféle belső tér nagyon gáz volt, de azért én azt újragondolnám, hogy az ME2-3 mellékküldetései ötletdúsabbak voltak."
Egy szóval sem írtam, hogy ötletesebbek voltak. Sőt... némelyik nagyon gáz volt (YMIR mech kísérgetés, eh... de az említett űrhajóroncson szaladgálás is heveny tenyérviszketést váltott ki belőlem).
"Ha jól emlékszem az egész ME2 sidequestjei abból álltak ki, hogy változatos (jó, legalább nem ugyanabban a raktárban) bolygókon kellett a három nagy zsoldosszövetség embereit halomra puffogtatni (Blue Suns, Blood Pack, Eclipse), nagy ritkán meg előjött egy mech-es, vagy egy huskos küldetés. Ezek kevés kivétellel distress signalból indultak, céljuk nem terjedt tovább annál, hogy "van ott valami/valaki, amit el kell hozni", vagy csak gyakd halomra őket, mert rossz fát tettek a tűzre."
Továbbra is ott járunk, hogy ez ugyanígy volt az ME1-ben is. Csak ott máshogy nevezték a rosszcsontokat.
"A 3. rész mellékküldetései pedig szintén kevés kivétellel a multiból pofátlan módon kivett pályák, ahol hullámokban érkező ellenfeleket kell legyakni, aztán mission completed. Hű, mekkora feature. Ami meg nem ilyen, azok a lenincat által említett gyűlölt misc küldetések, amikor bolygórendszerekből kell összeszedni minden szemetet, hogy +x-szel megnöveld a számot, ami eldönti majd, hogy milyen befejezésed lesz. Érted, az, hogy mondjuk a quarian mellett a szupermodern geth flottát is megszerzed a végső csatához, az ér +100-at (hasamra csaptam), de ki tudod váltani ezt az értéket, ha összekukázol 10 obeliszket a Mátészalka rendszerből, és ugyanaz lesz a vége. Ez az igénytelenség az, ami körbelengi a Mass Effect 3 történetvezetését, olyan, mintha valaki folyton az orrod alá fingana, miközben te élveznéd a sztorit. Azt a sztorit, amit azért erősen meg is erőszakoltak, pl. a Cerberus hirtelen a leggonoszabb ellenség lett, pedig úgy szurkoltam, hogy ne játsszák meg ezt az iszonyatos erőltetett marhaságot, főleg miután a második rész során sikerült olyan kellemesen morálisan kétarcúvá beállítani őket, rengeteg lehetőség lett volna benne a harmadik rész során."
Az persze mellékes kérdés, hogy nem csak multiból lopott és kukázós küldetések vannak.
A Cerberus mindig is egy álnok, morálisan nem kétarcú, hanem totál defektes társaság volt, ez az ME1-ben teljesen nyilvánvaló (aranyos, ahogy az ME2-ben megpróbálja Miranda kimosogatni azokat az embertelen kísérleteket). Az ME2-ben meg nagyjából akkor derül ki, amikor úton útfélen átvágja Shepet az a drága TIM.
De azért arra a vonalra tényleg ráfeküdhettek volna, mert valóban van benne egy két idétlen húzás, mint TIM indoktrinálása, ami nem tudni, mikor következett be. Mert az egyértelmű, hogy az ME2-ben még nem volt kimosva a kobakja, de szerintem még az ME3 elején sem.
"Ezzel ellentétben azért az első részben ott volt a holdas, elszabadult AI (EDI elődje talán?) mellett egy-két egészen jópofa quest, pl. amikor egy bűnbanda feje összezár egy atombombával egy barlangba, vagy a Cerberus kísérletei vagy épp a Tresher Maw - de hát ehhez már Journalt és Codexet kellett volna olvasni, hogy ilyen nüanszok kitűnjenek. Ráadásul nálam a Mako, bár tényleg idegesítő tudott lenni, de azért kifejezetten jó pontnak számított, mert egy bizonyos területen legalább körbe lehetett menni, nem voltál csőbe zárva, mint a 2-3. részben."
Ja, a Cerberus kísérletek megint a változatosság jegyében teltek, három egyforma épületben lőj le minden cerberus katonát, majd végezd ki azt a pár huskot, thorian creepert és rachnit, hogy aztán egy negyedik helyen is lőj le minden katonát. A sztori persze jól fest, amíg rá nem jösz, hogy a rachni kísérleteket már ellőtték Noverian, a creeper kísérleteket megismétlik egy másik küldetésben, így végül maradtak a Mass Effect űrzombijai. Viszont Kahuko miatt azért ott van a kedvenc mellékküldetéseim miatt. Meg azért, mert ezek a sztoriszakaszok azok, ami miatt egy percig sem hittem az ME2-ben TIM-nek.
Azt viszont nem értem, hogy mindehhez miért kell enciklopédiákat meg a többit olvasgatni (megjegyzem, sokszor olvastam őket, imádom ezt a világot, így szívesen belemerültem). Azok nélkül is elég könnyen belefut az ember, és megérti a dolgokat.
A Makozásnál engem az nem vigasztal, hogy egy nagy cső helyett egy nagy négyzeten szaladgálhatok, ha egyszer iszonyú idegesítő. Hál' isten az ME3-ra belátták, hogy rohadtul nem értenek a járműves szakaszok elkészítéséhez (mert a Hammerhead még a Makot is képes volt alulmúlni).
Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét.
Tartalmas? Wut? 1 értékelhető mellékküldetés van, az összes többi a sztori unalmas, barátkozós része. Marsig izgalmas a plot, de utána egy baromság.
A befejezés a legkevesebb. 25 óra minden úgy, hogy ennek a fele borzalmas, hihetetlenül unalmas, szánalomküldetések, amiknél scannelni kell a galaxist.
A következő pár hozzászólásod is hasonló,de itt reagálnék,ahol te is nekem.
Számomra (és sokan vagyunk még így) rengeteg pluszt adott ez a játék. Nagy érzelmi kötődésem alakult ki a játék iránt,és ezt semmilyen más játéknál nem éreztem (pedig a Diablo II megjelenésétől pedig sokat kipróbáltam). Még ha van is véleményed a ME szériáról,kérlek, ne ilyen stílusban tedd,mert sokunkat (legalábbis engem biztosan) megbántasz! Köszi!
Természetesen és magától értetődően minden kijelentésem szigorúan személyes vélemény. És tartom mindet. Tegnap előtt fejeztem be a Mass Effect első részét franc tudja hanyadszorra. 14 különböző karakterem van, legalább a felével két végigjátszás. Az utolsó négy-öt karakterrel már teljesen kimaxoltam a játékot, ezt értsétek úgy, hogy a mellékküldetések alatt még azokat a szondákat, ásványi anyagokat, rachni hanghullámokat is megkeresgéltem, amik rajta sincsenek a térképen. És természetesen mindegyik karakter importálva van az ME2-be, és ahogy haladok, majd évek múlva lesz az ME3-ba is. Azért ez elég sokféle változat, nem kétperc kipörgetni. :D
Szóval tudom, mit beszélek. Nekem az ME3 sokkal jobban adta az egyensúlyt az RPG és az akció között. Az ME1 az egyik véglet, amikor olyanokkal húzzák az időt, ami inkább idegesítő, semmint szórakoztató. Gondolok itt az ezernyi kis páncél és fegyverkiegészítővel, melyek ide-oda rakosgatása jobban idegesít, mint amennyi hasznuk van. Arról nem beszélve, amikor küldetés közben jelenik meg a tököm nagy betűkkel, hogy mindjárt betelik a tárhely. Anyád elől takard ki a képernyőt (pedig nagy képernyőm van)!
Azt sem értem, hogy miért jobb a sok radarozás az ME1-ben, mint a hasonlóan unalmas szkennelgetés az ME2-ben, vagy a mocskosul fapados bökj rá a pöttyre és sikeres a küldetés hülyéskedés az ME3-ban. Értelmetlen időhúzó baromságok, az ME3-ban legalább vették a fáradtságot, hogy kanyarítottak valami alibisztorit mindegyik mögé. Az ME2 szkennelés az mindennek a legalja, akkor inkább keresgélek medálokat, meg obeliszkeket a volusoknak.
Az ME1 mellékküldetései meg a közröhej tárgyát képezhetnék azzal, hogy van három épülettípus: barlang, föld alatti ház, felszín feletti ház. Okéééé... Néha azért más a bútorzat... Tényleg zseniális, változatos, igazán izgalmas mellékküldetések. Főleg, amikor az a feladat, hogy járd be a Holdon a három tök egyforma épületet, lőj szét 3x8 akármicsodát, közben lőj le minden robit és erőteret. Valóban, a mellékküldetések number plus ultrája. De írhatnám a geth előőrsök kiiktatását is, lőj le négy bolygón minden gethet, hogy aztán lelőhess egy ötödiken minden gethet. Lehet, hogy az ME2-3-ban nem volt sok tényleges mellékes feladat, és azokban is lőni kellett csak (ugyanez volt az ME1-ben is, sőt, az ME2-ben akad olyan küldetés, amiben csak végig kell szaladni a pályán, aztán pápá), de ott legalább mások voltak a pályák, az ellenfelek és nem kellett Makozni. Jó, a Hammerhead sem volt kisebb rémálom a hímestojás páncélzatával. :)
Ennél azért tudtak jobban is a Bioware-nél, lásd Jade Empire és KotOR. És ME2-3. Mindezt persze úgy írom, hogy imádom az ME1-et a két másik résszel együtt.
De az is igaz, hogy az ME2 meg a másik véglet, ahol meg baromira lebutították a dolgot. Minimális fegyverek, alig befolyásolható öltözet, pofátlanul kicsi képességfa, zéró fegyvermodulálás (illetve hát volt, csak az olyan nesze semmi fogd meg jól elven működött).
Az ME3 megtalálta a középutat. Visszakaptuk a fegyvermodulálást, változatosabb volt az arzenál, a páncélok (bár ehhez alaposan hozzájárult, hogy mindet átvették az ME2-ből, de legalább nem azzal szúrták ki a szemünket, hogy csak a színükben tértek el a különböző típusok). A képességfát is szépen kibővítették, bár ez tényleg lehetett volna még csiricsárébb, az ME1-ben volt a legjobb.
Viszont nem volt ezernyi szutyok a zsebünkben, amit én mindenképpen díjazok, mert tényleg oltári idegesítő volt (minden RPG-ben az).
Az meg igenis tény, hogy az ME széria mindig is inkább akció volt, mint RPG. Aki ezt nem látja be, az ámítja magát. A sztori pedig mindig lopkodott volt és erősen erőltetett. Elég csak az alien utánzat rachnikre gondolni, a Babylon 5-ből kölcsönkért Fellegvárra, vagy a Lovercrafttól lenyúlt Kaszásokra. És ez csak három kapásból kiragadott elem, amit úgy nyúltak le már az első részben. A sztori olyan marhaságairól már ne is beszéljek, minthogy a galaxist ötvenezer évenként kiirtják, de erről csak egy ember tud, mert ötvenezer év alatt senki sem talált proti jeladót és nézett bele. Vagy nem segít senki Shepnek, mert nincs bizonyíték, de éppen csak akkor nem kapcsolják be az omni hangfelvevőjét, amikor Sarennel vagy Sovereignnel trécselnek. Nehogy véletlen legyen már bizonyíték, akkor hová vinnénk... Akarom írni, nem vinnénk a sztorit az ME2-ben? És szintén sorolható, elég sok logikai bukfenc van a játék történetében (a kedvencem amúgy a nagy drámai pillanat, a választás Ash és Kaidan között, épp csak totál idióta az egész jelenet).
A bratyizás meg nem uncsi, az egész játékszériát a szereplők teszik naggyá. És azzal, hogy végre nem szobrok, hanem mászkálnak a Normandy-n, az ME3 nagyot alakított. :D
Lanincat: bocsi, de a te nyelvedet nem sikerült dekódolnom... Milyen hanar, milyen egy mellékküldetés, milyen space, milyen nuku párbeszéd? Egyáltalán sikerült beállítanod, hogy a játék milyen stílusban fusson?
[quote=Dzséjt]14 különböző karakterem van, legalább a felével két végigjátszás. Az utolsó négy-öt karakterrel már teljesen kimaxoltam a játékot, ezt értsétek úgy, hogy a mellékküldetések alatt még azokat a szondákat, ásványi anyagokat, rachni hanghullámokat is megkeresgéltem, amik rajta sincsenek a térképen. És természetesen mindegyik karakter importálva van az ME2-be, és ahogy haladok, majd évek múlva lesz az ME3-ba is. Azért ez elég sokféle változat, nem kétperc kipörgetni. :D
Szóval tudom, mit beszélek.[/quote]
Ne haragudj, én ugyan csak hatszor játszottam végig a ME1-et, kb. kilencszer a kettőt, és kétszer a hármat (most tolom harmadjára), de azért még lehet releváns a véleményem, vagy bújjak el egyből?
[quote=Dzséjt] Az ME1 az egyik véglet, amikor olyanokkal húzzák az időt, ami inkább idegesítő, semmint szórakoztató. Gondolok itt az ezernyi kis páncél és fegyverkiegészítővel, melyek ide-oda rakosgatása jobban idegesít, mint amennyi hasznuk van. Arról nem beszélve, amikor küldetés közben jelenik meg a tököm nagy betűkkel, hogy mindjárt betelik a tárhely. Anyád elől takard ki a képernyőt (pedig nagy képernyőm van)! [/quote]
Hát igen, elég szar is, hogy volt némi lehetősége az embernek kicsit egyénire szabni a csapata kinézetét. Nem is tudom, hogy egy RPG-ben hogy merészelnek ilyet. Inventory-t menedzselni is borzasztó fárasztó dolog, bárcsak ne kéne vele két küldetés között 2 percet foglalkozni.
Aki ilyenekért nyafog az miért nem vallja be, hogy egy színes-szagos párbeszédekkel és átvezetőkkel teletömött shooterre kíváncsi? Talán nem baszódtak volna el a BW RPG-k kb. a ME1 óta, hogyha a sok "ősi RPG-fan" bevallja, hogy igazából a párbeszédek kivételével fárasztja minden RPG elem, és legyen inkább beszélgetős lövölde (dehogynem baszódtak volna el, csak nem lenne ennyi falduma).
[quote=Dzséjt]Az ME1 mellékküldetései meg a közröhej tárgyát képezhetnék azzal, hogy van három épülettípus: barlang, föld alatti ház, felszín feletti ház. Okéééé... Néha azért más a bútorzat... Tényleg zseniális, változatos, igazán izgalmas mellékküldetések. Főleg, amikor az a feladat, hogy járd be a Holdon a három tök egyforma épületet, lőj szét 3x8 akármicsodát, közben lőj le minden robit és erőteret. Valóban, a mellékküldetések number plus ultrája. De írhatnám a geth előőrsök kiiktatását is, lőj le négy bolygón minden gethet, hogy aztán lelőhess egy ötödiken minden gethet. Lehet, hogy az ME2-3-ban nem volt sok tényleges mellékes feladat, és azokban is lőni kellett csak (ugyanez volt az ME1-ben is, sőt, az ME2-ben akad olyan küldetés, amiben csak végig kell szaladni a pályán, aztán pápá), de ott legalább mások voltak a pályák, az ellenfelek és nem kellett Makozni. Jó, a Hammerhead sem volt kisebb rémálom a hímestojás páncélzatával. :)[/quote]
Abban igazad van, hogy a három-négyféle belső tér nagyon gáz volt, de azért én azt újragondolnám, hogy az ME2-3 mellékküldetései ötletdúsabbak voltak.
Ha jól emlékszem az egész ME2 sidequestjei abból álltak ki, hogy változatos (jó, legalább nem ugyanabban a raktárban) bolygókon kellett a három nagy zsoldosszövetség embereit halomra puffogtatni (Blue Suns, Blood Pack, Eclipse), nagy ritkán meg előjött egy mech-es, vagy egy huskos küldetés. Ezek kevés kivétellel distress signalból indultak, céljuk nem terjedt tovább annál, hogy "van ott valami/valaki, amit el kell hozni", vagy csak gyakd halomra őket, mert rossz fát tettek a tűzre.
A 3. rész mellékküldetései pedig szintén kevés kivétellel a multiból pofátlan módon kivett pályák, ahol hullámokban érkező ellenfeleket kell legyakni, aztán mission completed. Hű, mekkora feature. Ami meg nem ilyen, azok a lenincat által említett gyűlölt misc küldetések, amikor bolygórendszerekből kell összeszedni minden szemetet, hogy +x-szel megnöveld a számot, ami eldönti majd, hogy milyen befejezésed lesz. Érted, az, hogy mondjuk a quarian mellett a szupermodern geth flottát is megszerzed a végső csatához, az ér +100-at (hasamra csaptam), de ki tudod váltani ezt az értéket, ha összekukázol 10 obeliszket a Mátészalka rendszerből, és ugyanaz lesz a vége. Ez az igénytelenség az, ami körbelengi a Mass Effect 3 történetvezetését, olyan, mintha valaki folyton az orrod alá fingana, miközben te élveznéd a sztorit. Azt a sztorit, amit azért erősen meg is erőszakoltak, pl. a Cerberus hirtelen a leggonoszabb ellenség lett, pedig úgy szurkoltam, hogy ne játsszák meg ezt az iszonyatos erőltetett marhaságot, főleg miután a második rész során sikerült olyan kellemesen morálisan kétarcúvá beállítani őket, rengeteg lehetőség lett volna benne a harmadik rész során.
Ezzel ellentétben azért az első részben ott volt a holdas, elszabadult AI (EDI elődje talán?) mellett egy-két egészen jópofa quest, pl. amikor egy bűnbanda feje összezár egy atombombával egy barlangba, vagy a Cerberus kísérletei vagy épp a Tresher Maw - de hát ehhez már Journalt és Codexet kellett volna olvasni, hogy ilyen nüanszok kitűnjenek. Ráadásul nálam a Mako, bár tényleg idegesítő tudott lenni, de azért kifejezetten jó pontnak számított, mert egy bizonyos területen legalább körbe lehetett menni, nem voltál csőbe zárva, mint a 2-3. részben.
Ja és a kifejezés, amit kerestél, az a non plus ultra.
[quote=Dzséjt]A bratyizás meg nem uncsi, az egész játékszériát a szereplők teszik naggyá. És azzal, hogy végre nem szobrok, hanem mászkálnak a Normandy-n, az ME3 nagyot alakított. :D[/quote]
Ennek én is örültem, kár, hogy ezen kívül alaposan betettek a csapattársaknak ezzel a "lezaeedeléssel". Bár ez még így is több, mint amit némelyik szerencsétlen Mass Effect 2 karakter kapott. Még most is hallom a Jack/Thane rajongók sikoltásait...
Természetesen és magától értetődően minden kijelentésem szigorúan személyes vélemény. És tartom mindet. Tegnap előtt fejeztem be a Mass Effect első részét franc tudja hanyadszorra. 14 különböző karakterem van, legalább a felével két végigjátszás. Az utolsó négy-öt karakterrel már teljesen kimaxoltam a játékot, ezt értsétek úgy, hogy a mellékküldetések alatt még azokat a szondákat, ásványi anyagokat, rachni hanghullámokat is megkeresgéltem, amik rajta sincsenek a térképen. És természetesen mindegyik karakter importálva van az ME2-be, és ahogy haladok, majd évek múlva lesz az ME3-ba is. Azért ez elég sokféle változat, nem kétperc kipörgetni. :D
Szóval tudom, mit beszélek. Nekem az ME3 sokkal jobban adta az egyensúlyt az RPG és az akció között. Az ME1 az egyik véglet, amikor olyanokkal húzzák az időt, ami inkább idegesítő, semmint szórakoztató. Gondolok itt az ezernyi kis páncél és fegyverkiegészítővel, melyek ide-oda rakosgatása jobban idegesít, mint amennyi hasznuk van. Arról nem beszélve, amikor küldetés közben jelenik meg a tököm nagy betűkkel, hogy mindjárt betelik a tárhely. Anyád elől takard ki a képernyőt (pedig nagy képernyőm van)!
Azt sem értem, hogy miért jobb a sok radarozás az ME1-ben, mint a hasonlóan unalmas szkennelgetés az ME2-ben, vagy a mocskosul fapados bökj rá a pöttyre és sikeres a küldetés hülyéskedés az ME3-ban. Értelmetlen időhúzó baromságok, az ME3-ban legalább vették a fáradtságot, hogy kanyarítottak valami alibisztorit mindegyik mögé. Az ME2 szkennelés az mindennek a legalja, akkor inkább keresgélek medálokat, meg obeliszkeket a volusoknak.
Az ME1 mellékküldetései meg a közröhej tárgyát képezhetnék azzal, hogy van három épülettípus: barlang, föld alatti ház, felszín feletti ház. Okéééé... Néha azért más a bútorzat... Tényleg zseniális, változatos, igazán izgalmas mellékküldetések. Főleg, amikor az a feladat, hogy járd be a Holdon a három tök egyforma épületet, lőj szét 3x8 akármicsodát, közben lőj le minden robit és erőteret. Valóban, a mellékküldetések number plus ultrája. De írhatnám a geth előőrsök kiiktatását is, lőj le négy bolygón minden gethet, hogy aztán lelőhess egy ötödiken minden gethet. Lehet, hogy az ME2-3-ban nem volt sok tényleges mellékes feladat, és azokban is lőni kellett csak (ugyanez volt az ME1-ben is, sőt, az ME2-ben akad olyan küldetés, amiben csak végig kell szaladni a pályán, aztán pápá), de ott legalább mások voltak a pályák, az ellenfelek és nem kellett Makozni. Jó, a Hammerhead sem volt kisebb rémálom a hímestojás páncélzatával. :)
Ennél azért tudtak jobban is a Bioware-nél, lásd Jade Empire és KotOR. És ME2-3. Mindezt persze úgy írom, hogy imádom az ME1-et a két másik résszel együtt.
De az is igaz, hogy az ME2 meg a másik véglet, ahol meg baromira lebutították a dolgot. Minimális fegyverek, alig befolyásolható öltözet, pofátlanul kicsi képességfa, zéró fegyvermodulálás (illetve hát volt, csak az olyan nesze semmi fogd meg jól elven működött).
Az ME3 megtalálta a középutat. Visszakaptuk a fegyvermodulálást, változatosabb volt az arzenál, a páncélok (bár ehhez alaposan hozzájárult, hogy mindet átvették az ME2-ből, de legalább nem azzal szúrták ki a szemünket, hogy csak a színükben tértek el a különböző típusok). A képességfát is szépen kibővítették, bár ez tényleg lehetett volna még csiricsárébb, az ME1-ben volt a legjobb.
Viszont nem volt ezernyi szutyok a zsebünkben, amit én mindenképpen díjazok, mert tényleg oltári idegesítő volt (minden RPG-ben az).
Az meg igenis tény, hogy az ME széria mindig is inkább akció volt, mint RPG. Aki ezt nem látja be, az ámítja magát. A sztori pedig mindig lopkodott volt és erősen erőltetett. Elég csak az alien utánzat rachnikre gondolni, a Babylon 5-ből kölcsönkért Fellegvárra, vagy a Lovercrafttól lenyúlt Kaszásokra. És ez csak három kapásból kiragadott elem, amit úgy nyúltak le már az első részben. A sztori olyan marhaságairól már ne is beszéljek, minthogy a galaxist ötvenezer évenként kiirtják, de erről csak egy ember tud, mert ötvenezer év alatt senki sem talált proti jeladót és nézett bele. Vagy nem segít senki Shepnek, mert nincs bizonyíték, de éppen csak akkor nem kapcsolják be az omni hangfelvevőjét, amikor Sarennel vagy Sovereignnel trécselnek. Nehogy véletlen legyen már bizonyíték, akkor hová vinnénk... Akarom írni, nem vinnénk a sztorit az ME2-ben? És szintén sorolható, elég sok logikai bukfenc van a játék történetében (a kedvencem amúgy a nagy drámai pillanat, a választás Ash és Kaidan között, épp csak totál idióta az egész jelenet).
A bratyizás meg nem uncsi, az egész játékszériát a szereplők teszik naggyá. És azzal, hogy végre nem szobrok, hanem mászkálnak a Normandy-n, az ME3 nagyot alakított. :D
Lanincat: bocsi, de a te nyelvedet nem sikerült dekódolnom... Milyen hanar, milyen egy mellékküldetés, milyen space, milyen nuku párbeszéd? Egyáltalán sikerült beállítanod, hogy a játék milyen stílusban fusson?
A hanar egy faj --> küldetést ad.
A space egy billentyű a billentyűzeteden, ha jól megfigyeled, láthatod, hogy van egy hosszú gomb rajta. Ez a space. Komolyabb ismeretekkel rendelkezők rájöhetnek, hogy az angol space erősen utal a jelentésére is, amit mi szóközként használunk.
Az RPG-akció egyensúlyod pedig azon az egyszerű dolgon bukik el, hogy RPG elem, mint olyan, nincs benne. Ha felhozod a párbeszédeket bocsáss meg, de kiröhöglek. Mindenki láthatja már, hogy igazából ez a jó-rossz véglet csak a stílusban határozhat meg egy karakter. Történet szempontjából teljesen mindegy. Heavy Rain megvan? 1 rész alatt sokkal komolyabb döntéseket hozol, mint az egész ME trilógiában. És azt még nem is csúfolják RPG-nek.
Így marad az akciójáték, ami még egy Dead Space-nél is felszínesebb. Vagy akkor nevezzük azt is RPG-nek valamilyen szinten. Nem.
"Viszont nem volt ezernyi szutyok a zsebünkben, amit én mindenképpen díjazok, mert tényleg oltári idegesítő volt (minden RPG-ben az)."
Felnevettem. Azt ugye tudod, hogy az RPG-k pont azért voltak élvezetesek, mert rengeteg a gyűjthető cucc, rengeteg a lehetőség karakter szempontjából. Látod, pont azok a 12 éves pistikék miatt lett az ME olyan, amilyen, akiknek nem ez kell csak a robbanások.
A 2. részben minden csapattársnak volt egy mellékküldetése. A végigdarálós kis küldetéseknek is volt valami története. Erősen üti a jobb klikkelgetést meg a kis reaper hajóval való futkározást. Pont, ahogy az ME1-es mellékküldetések. ME3-nál nincs rosszabb, pont. Van egy főszálad ami erőltetett és unalmas, ezen kívül pedig nincs semmi.
Gondoltam ha így megmondod a tutit, megmondom én is
Természetesen és magától értetődően minden kijelentésem szigorúan személyes vélemény. És tartom mindet. Tegnap előtt fejeztem be a Mass Effect első részét franc tudja hanyadszorra. 14 különböző karakterem van, legalább a felével két végigjátszás. Az utolsó négy-öt karakterrel már teljesen kimaxoltam a játékot, ezt értsétek úgy, hogy a mellékküldetések alatt még azokat a szondákat, ásványi anyagokat, rachni hanghullámokat is megkeresgéltem, amik rajta sincsenek a térképen. És természetesen mindegyik karakter importálva van az ME2-be, és ahogy haladok, majd évek múlva lesz az ME3-ba is. Azért ez elég sokféle változat, nem kétperc kipörgetni. :D
Szóval tudom, mit beszélek. Nekem az ME3 sokkal jobban adta az egyensúlyt az RPG és az akció között. Az ME1 az egyik véglet, amikor olyanokkal húzzák az időt, ami inkább idegesítő, semmint szórakoztató. Gondolok itt az ezernyi kis páncél és fegyverkiegészítővel, melyek ide-oda rakosgatása jobban idegesít, mint amennyi hasznuk van. Arról nem beszélve, amikor küldetés közben jelenik meg a tököm nagy betűkkel, hogy mindjárt betelik a tárhely. Anyád elől takard ki a képernyőt (pedig nagy képernyőm van)!
Azt sem értem, hogy miért jobb a sok radarozás az ME1-ben, mint a hasonlóan unalmas szkennelgetés az ME2-ben, vagy a mocskosul fapados bökj rá a pöttyre és sikeres a küldetés hülyéskedés az ME3-ban. Értelmetlen időhúzó baromságok, az ME3-ban legalább vették a fáradtságot, hogy kanyarítottak valami alibisztorit mindegyik mögé. Az ME2 szkennelés az mindennek a legalja, akkor inkább keresgélek medálokat, meg obeliszkeket a volusoknak.
Az ME1 mellékküldetései meg a közröhej tárgyát képezhetnék azzal, hogy van három épülettípus: barlang, föld alatti ház, felszín feletti ház. Okéééé... Néha azért más a bútorzat... Tényleg zseniális, változatos, igazán izgalmas mellékküldetések. Főleg, amikor az a feladat, hogy járd be a Holdon a három tök egyforma épületet, lőj szét 3x8 akármicsodát, közben lőj le minden robit és erőteret. Valóban, a mellékküldetések number plus ultrája. De írhatnám a geth előőrsök kiiktatását is, lőj le négy bolygón minden gethet, hogy aztán lelőhess egy ötödiken minden gethet. Lehet, hogy az ME2-3-ban nem volt sok tényleges mellékes feladat, és azokban is lőni kellett csak (ugyanez volt az ME1-ben is, sőt, az ME2-ben akad olyan küldetés, amiben csak végig kell szaladni a pályán, aztán pápá), de ott legalább mások voltak a pályák, az ellenfelek és nem kellett Makozni. Jó, a Hammerhead sem volt kisebb rémálom a hímestojás páncélzatával. :)
Ennél azért tudtak jobban is a Bioware-nél, lásd Jade Empire és KotOR. És ME2-3. Mindezt persze úgy írom, hogy imádom az ME1-et a két másik résszel együtt.
De az is igaz, hogy az ME2 meg a másik véglet, ahol meg baromira lebutították a dolgot. Minimális fegyverek, alig befolyásolható öltözet, pofátlanul kicsi képességfa, zéró fegyvermodulálás (illetve hát volt, csak az olyan nesze semmi fogd meg jól elven működött).
Az ME3 megtalálta a középutat. Visszakaptuk a fegyvermodulálást, változatosabb volt az arzenál, a páncélok (bár ehhez alaposan hozzájárult, hogy mindet átvették az ME2-ből, de legalább nem azzal szúrták ki a szemünket, hogy csak a színükben tértek el a különböző típusok). A képességfát is szépen kibővítették, bár ez tényleg lehetett volna még csiricsárébb, az ME1-ben volt a legjobb.
Viszont nem volt ezernyi szutyok a zsebünkben, amit én mindenképpen díjazok, mert tényleg oltári idegesítő volt (minden RPG-ben az).
Az meg igenis tény, hogy az ME széria mindig is inkább akció volt, mint RPG. Aki ezt nem látja be, az ámítja magát. A sztori pedig mindig lopkodott volt és erősen erőltetett. Elég csak az alien utánzat rachnikre gondolni, a Babylon 5-ből kölcsönkért Fellegvárra, vagy a Lovercrafttól lenyúlt Kaszásokra. És ez csak három kapásból kiragadott elem, amit úgy nyúltak le már az első részben. A sztori olyan marhaságairól már ne is beszéljek, minthogy a galaxist ötvenezer évenként kiirtják, de erről csak egy ember tud, mert ötvenezer év alatt senki sem talált proti jeladót és nézett bele. Vagy nem segít senki Shepnek, mert nincs bizonyíték, de éppen csak akkor nem kapcsolják be az omni hangfelvevőjét, amikor Sarennel vagy Sovereignnel trécselnek. Nehogy véletlen legyen már bizonyíték, akkor hová vinnénk... Akarom írni, nem vinnénk a sztorit az ME2-ben? És szintén sorolható, elég sok logikai bukfenc van a játék történetében (a kedvencem amúgy a nagy drámai pillanat, a választás Ash és Kaidan között, épp csak totál idióta az egész jelenet).
A bratyizás meg nem uncsi, az egész játékszériát a szereplők teszik naggyá. És azzal, hogy végre nem szobrok, hanem mászkálnak a Normandy-n, az ME3 nagyot alakított. :D
Lanincat: bocsi, de a te nyelvedet nem sikerült dekódolnom... Milyen hanar, milyen egy mellékküldetés, milyen space, milyen nuku párbeszéd? Egyáltalán sikerült beállítanod, hogy a játék milyen stílusban fusson?
Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét.
Először az elsőt, aztán a másodikat, végül a harmadikat. A károgókra ne hallgass, a harmadik is remek játék, noha az RPG elemek (hál isten) csak az elsőben dominálnak idegesítően. (Értem én, hogy RPG, de amikor a játék fele unalmas Makozással, idétlen kódtöréssel, meg a nyüves, nagyjából semmire sem használható cuccok pakolászásával megy el, az gáz.)
A második rész a legkevésbé RPG, és a sztorija lényegében egy bazi nagy mellékküldetés (emiatt jól ki is cseszett a harmadik résszel, ami - mivel a második sehová sem vitte a fő sztorit az Arrival DLC kivételével - kénytelen onnan folytatni, ahol az elsőnél eldobták a fonalat). Viszont abban nyílik meg igazán a világ és a hangulata nagyszerű.
A harmadik részbe végre megtalálták az egyensúlyt az RPG és az akció között, a sztori sem átverés, sőt, nagyon jó, bár sajnos az első rész története miatt néhány dolog már előre borítékolható (kalapból előhúzott szuperfegyver), és a második rész sztorijának elcseszése miatt van benne pár hirtelen húzás, de ezekért kárpótolnak a remek karakterek és a újfent szuper hangulat. A végét sajnos tényleg összecsapták, de ha felteszed az Extended Cut DLC-t, és mellé még a Leviathan és Froma Ashes DLC-ket, máris remek lesz a vége is.
Szuperepik, erőltetett, nyitás ---> van szuperfegyver, de nem tudjuk megépíteni ---> szerezz barátokat ---> sablonáradat az elmúlt 40 év filmjeiből ---> DAEND
Ha pedig megmagyarázod, a mékózásnál hogy volt izgalmasabb a hanar beszélget és hangosan panaszkodik --> space --> elmondja a problémáját (nincs párbeszéd) ---> elmenni másik rendszer --> nyomogatni jobb egérgomb ---> visszamenni ---> space
És az előzőből ismétlem, hogy mindössze ilyen mellékküldetések voltak csak. A coopból kiollózott dögunalum lövöldéket nem venném bele. 1. részben szerintem prothean ereklyék után érdekesebb volt kutatni. Vagy egy lunar bázist megmenteni egy elszabadult AI-tól.
"A harmadik részbe végre megtalálták az egyensúlyt az RPG és az akció között"
Nevettem.
A Mass Effect 3 maximum az EA marketingje által hallott valamit az RPG-kről, nem sok köze van hozzájuk.
Haili!
Szerintetek melyik részt érdemes beszerezni? Első vagy második? A főbb szempontok az RPG elemek, a történet és a játék hossza.
Először az elsőt, aztán a másodikat, végül a harmadikat. A károgókra ne hallgass, a harmadik is remek játék, noha az RPG elemek (hál isten) csak az elsőben dominálnak idegesítően. (Értem én, hogy RPG, de amikor a játék fele unalmas Makozással, idétlen kódtöréssel, meg a nyüves, nagyjából semmire sem használható cuccok pakolászásával megy el, az gáz.)
A második rész a legkevésbé RPG, és a sztorija lényegében egy bazi nagy mellékküldetés (emiatt jól ki is cseszett a harmadik résszel, ami - mivel a második sehová sem vitte a fő sztorit az Arrival DLC kivételével - kénytelen onnan folytatni, ahol az elsőnél eldobták a fonalat). Viszont abban nyílik meg igazán a világ és a hangulata nagyszerű.
A harmadik részbe végre megtalálták az egyensúlyt az RPG és az akció között, a sztori sem átverés, sőt, nagyon jó, bár sajnos az első rész története miatt néhány dolog már előre borítékolható (kalapból előhúzott szuperfegyver), és a második rész sztorijának elcseszése miatt van benne pár hirtelen húzás, de ezekért kárpótolnak a remek karakterek és a újfent szuper hangulat. A végét sajnos tényleg összecsapták, de ha felteszed az Extended Cut DLC-t, és mellé még a Leviathan és Froma Ashes DLC-ket, máris remek lesz a vége is.
Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét.
Sorrendben az összeset! A 3. rész befejezése "kissé" lehangoló, de azelőtt egy nagyon tartalmas kalandban lesz részed! Én a PC Guru 2010 januári mellékleteként ismertem meg a játék első részét. Ha van nekik még,érdemes megvenni,mert 2000 forintért kapsz hozzá egy régebbi magazint is! A weblap alján van a címlap.
Ez azért is jobb választás,mert a Mass Effect 1 az Origin kliensben 9.99 EURO,ami kb 2900 forint, a steam kliensben pedig 14.99 EURO,ami kb 4300 forint. Ellenörző link itt és itt
49.99 EURO-ért(azaz 14.200-ért) az egész trilógiát megveheted itt , de azt hiszem a 3. rész DLC-i nincsenek benne. Ezek az alternatívákjutottak hirtelen eszembe. :)
Tartalmas? Wut? 1 értékelhető mellékküldetés van, az összes többi a sztori unalmas, barátkozós része. Marsig izgalmas a plot, de utána egy baromság.
A befejezés a legkevesebb. 25 óra minden úgy, hogy ennek a fele borzalmas, hihetetlenül unalmas, szánalomküldetések, amiknél scannelni kell a galaxist.
Haili!
Szerintetek melyik részt érdemes beszerezni? Első vagy második? A főbb szempontok az RPG elemek, a történet és a játék hossza.
Sorrendben az összeset! A 3. rész befejezése "kissé" lehangoló, de azelőtt egy nagyon tartalmas kalandban lesz részed! Én a PC Guru 2010 januári mellékleteként ismertem meg a játék első részét. Ha van nekik még,érdemes megvenni,mert 2000 forintért kapsz hozzá egy régebbi magazint is! A weblap alján van a címlap.
Ez azért is jobb választás,mert a Mass Effect 1 az Origin kliensben 9.99 EURO,ami kb 2900 forint, a steam kliensben pedig 14.99 EURO,ami kb 4300 forint. Ellenörző link itt és itt
49.99 EURO-ért(azaz 14.200-ért) az egész trilógiát megveheted itt , de azt hiszem a 3. rész DLC-i nincsenek benne. Ezek az alternatívákjutottak hirtelen eszembe. :)
Haili!
Szerintetek melyik részt érdemes beszerezni? Első vagy második? A főbb szempontok az RPG elemek, a történet és a játék hossza.
Az első és a második rész is nagyon jó,mondjuk az első részben több az RPG elem úgy mint mélyebb,több pontból álló skillrendszer,különféle páncélok vannak szintnek megfelelően tierekre osztva,de igazából nem egy nagy valami,nekem pl jobban tetszett a 3ik rész fejlődési rendszere, a páncélok meg egyáltalán nem hiányoztak,olyat raktál össze magadnak amilyet akartál,de nem ez adta a játék varázsát hanem a világ,szóval énis azt javaslom, hogy első és második részt is próbáld ki :D sajnos a 3ik csak bizonyos DLCkkel együtt viselhető el...
Assassinated - What a satisfying word - With five syllables
A nagy hármas (Liara, Garrus, Tali) megkapja a maguk kiegészítéseit, ME2 románcok, karakterek, illetve egyebek kapnak innen-onnan összeollózott párbeszédeket, és 20 másodperces cameokat. Már kezdhettek is beletörődni.
Remélem nem lesz igazad! A Leviathan szerintem kifejezetten jó dlc volt (már az ME 3-hoz, ugye.)
A nagy hármas (Liara, Garrus, Tali) megkapja a maguk kiegészítéseit, ME2 románcok, karakterek, illetve egyebek kapnak innen-onnan összeollózott párbeszédeket, és 20 másodperces cameokat. Már kezdhettek is beletörődni.
Üdv!
Milyen űrlakó??? A Normandia Komm Szobáját pedig csak akkor használod, mikor egy fő küldetés véget ér, és eldöntöd kapcsolatba lépsz-e a Tanáccsal avagy sem. Valamint, amikor a Tanács közli, "ugorj át" a Virmire bolygóra, és segíts a beszivárgó csoportnak!
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET programcsomagokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.