Úgy van, a Candide-től n is besírtam: "dolgozzunk, ne okoskodjunk" - akár Sztahanov mottója is lehetne!
Na mondjuk az Orosz realisták közt is van egy-két fájdalmas mű, nekem a köpönyeg volt a mumusom, na attól rosszul lettem. Egyébként szeretem az orosz írókat, annak idején a szabadon választottam Liksztanov - Egy kis tengerész kalandjai volt.
Én szeretem az orosz műveket, sőt, nekem szinte egyedül azok tetszettek. A Candide nagyon szatírikus, de nem találtam kellemes olvasmánynak. Egy könyvbeírt oltás az egész, amin az ember a fejét fogja, de a szöveg primitivitása engem már zavart. Egyébként ha igazán unalmas, felesleges részekkel teletömött művet keresel, akkor a romantika a Te műfajod! Na, az néha már tényleg fáj...
Az orosz realista könyveknél nincs unalmasabb... Amennyi unalom, és felesleges időhúzás van bennük; ráadásul a végük is 1-től-1ig lehetetlen, idegesítő.
Nekem még a Candide-vagy az optimizmus tetszett nagyon.
Számomra még mindig nincsen vége a kötelező áradatnak az osztályomban, most éppen a Don Quijote-t kellene elolvasni, egy hét alatt, ami lehetetlen küldetés, mivel tudom, milyen unalmas az egész, ráadásul vastag... (a filmen is bealudtam) Úgyhogy valószínüleg megszerzem a rövidített változatot. Eddig semmit sem találtam a neten, még a puska.hu-n se, pedig ott a legtöbb könyvről van olvasónapló, vagy valami más segély.
Szerintem meg nem. A filmeket sokszor átírják, mert egy teszem azt 900 oldalas könyvet nem lehet maradéktalanul besűríteni két órába.
Én is először mindig a könyv változatot olvasom el,és ha tetszett a könyv meg ha van róla film változat akkor megnézem azt is.De általába szerintem jobb a könyvvel kezdeni.
No, az Aeneis-ről Wake tudna mesélni... Annyi bizonyos viszont, hogy a stílus nagyon kötött és emiatt mindegyik ilyen eposuz szakasztott ugyanolyan. Én mindenesetre az Odüsszeia-t nagyon szerettem. Az Iliászt annyira nem... Nem is tudom, az már valahogy túl elvont volt nekem...
Az a tudat már rég hiányzik belőlem, és egyre jobban kezd eltűnni a nyoma is, ha bekapcsolom a TV-t, vagy elolvasom a reggeli Metro-t... Na de ennyi elég is ebből.
Romantika... Hát igen. Valahogy én sem futottam utána. Nem is igen tudom összeegyesztetni egy olyan néppel, amelyik folyton lázongott önnön hülyeségei miatt. És még ezt bemutatják szépnek... A Nyomorultakat én sem szerettem. Amolyan nyavajgás volt az egész, minden eltúlozva. A rosszak túl rosszak, a jók szinte már szentek...áh...a valóság nem ilyen. Ha keletnélk tartunk, akkor más a tészta. Én imádom a sötét, depresszív dolgokat, mert csak azok mutatják meg, mi is rejlik az ember lelkének elhagyott sarkaiban. Kedvencem Kafka, nála jobban eddig ezt senbki nem mutatta be, de Gogol-t és a többi nagy oroszt is szeretem. Nincs benne semmi, ami miatt nevetnénk, vagy ami miatt nyáladzanánk, csak a szomorú igazság. Sokan pont ezt nem szeretik, holott szerintem az irodalomnak szemkinyitó hatása kéne, hogy legyen. Aki tündérmesét akar, olvasson Andersen-t...
Na mostani kedvenc kötelező olvasmány: Aeneis
Igazából ha először olvas az ember görög stílusú (az Aeneis persze római, Vergilius írta) epikát (helyenként persze lírai elemekkel), akkor egészen jónak is lehetne találni... Viszont ez már a harmincadik ugyanolyan görög (római) eposzt olvassa az ember, rohadt idegesítőnek lehet találni, hogy szinte tökugyanolyan, mint az Iliász, illetve Odüsszeia, csak éppen a nevek mások... grr
Az a tudat már rég hiányzik belőlem, és egyre jobban kezd eltűnni a nyoma is, ha bekapcsolom a TV-t, vagy elolvasom a reggeli Metro-t... Na de ennyi elég is ebből.
Romantika... Hát igen. Valahogy én sem futottam utána. Nem is igen tudom összeegyesztetni egy olyan néppel, amelyik folyton lázongott önnön hülyeségei miatt. És még ezt bemutatják szépnek... A Nyomorultakat én sem szerettem. Amolyan nyavajgás volt az egész, minden eltúlozva. A rosszak túl rosszak, a jók szinte már szentek...áh...a valóság nem ilyen. Ha keletnélk tartunk, akkor más a tészta. Én imádom a sötét, depresszív dolgokat, mert csak azok mutatják meg, mi is rejlik az ember lelkének elhagyott sarkaiban. Kedvencem Kafka, nála jobban eddig ezt senbki nem mutatta be, de Gogol-t és a többi nagy oroszt is szeretem. Nincs benne semmi, ami miatt nevetnénk, vagy ami miatt nyáladzanánk, csak a szomorú igazság. Sokan pont ezt nem szeretik, holott szerintem az irodalomnak szemkinyitó hatása kéne, hogy legyen. Aki tündérmesét akar, olvasson Andersen-t...
Nekem szinte csak az orosz és lengyel művek jöttek be, meg néha Goethe (Werther), de a többitől a hajam téptem. A Pál utcai fiúk és az Egri csillagok meg csak rémálmaimban jöjjenek elő Az aranyemberrel együtt...
De hát a hungarus-tudat, Chocho! A hungarus tudat!
Abban egyetértek tényleg, hogy az orosz, és úgy maga a kelet-európai irodalom tényleg nagy valami, nagy alkotók voltak ott, s itt olvastam a legjobb könyveket én is. Nem tudom, hogy azért, mert az orosz tragikus sors engem valahogy nagyon érdekelt mindig is, vagy csak az orosz történelem miatt ( az is érdekel...)... Megfogtak, na. Dosztojevszkij, Tolsztoj, de még Puskin is (pedig őt annyira nem szeretem az Anyegin miatt ), és persze örök kedvencem Chehov ( ), Bulgakov, és Gogol Köpönyege sem volt rossz. Az orosz realizmus vagy avantgard nagyon bejött.
Amitől én frászt tudok kapni, azok a francia romantikus regények... Egyszerűen elhányom magam, ha Flaubert: Bovarynéra gondolok, de engem már Victor Hugo: Nyomorultak nyomán is az ásítás kerülget. Hasonló érzéseim vannak az angol romantikus irodalommal szemben is... De úgy általában a nyugati irodalmat nem szeretem... Hiszen a francia realizmus is miről szól? Vörös és fekete Stendhal-tól, pl. Mi van benne? Szerelem és szerelem, és nyál és csöpögés... Jó, persze vannak benne izgalmas részek (pl.: a végén a templomi jelenet), de szerintem rohadt unalmas téma volt már akkorra ez a "szerelmi dráma". Ráadásul a főszereplő is egy unszimpatikus ember volt, már csak amiatt is, hogy döntésképtelen volt. Ha annyira nem érdekeleték őt a trársadalom korlátai, sőt, még a papi szentség megtörése sem, akkor mi a francért nem szöktette meg Madam de Rastignac-ot? Egyszerű a válasz: mert ez egy realista regény, s nem a valóság. Szóval untam ezeket már...
A magyar romantikus regény "súlya" (ezalatt azt értem, hogy majd 50 éven keresztül ennél voltak leragadva az alkotók és az irodalom... Nézzük csak Vajda János példáját, aki képtelen volt modern versköltészetét érvényesíteni a romantikus rózsaszín felhő miatt, ami a Tudós Társaságokat körülvette) rányomta bélyegét a XIX. századra. De számomra Jókai művei mégis szórakoztatóak voltak... Még az Arany ember is . Jó, elismerem: 610 (vagy mennyi) oldalon keresztül fejtegeti azt, hogy miért is vetődtek partra, illetve szenvednek a szerelmi szálakkal... Ok, de valahogy mégsem kezdtem el ásítozni, mint pl. a Bovarynénál...
Gárdonyi meg zseniális, szerintem . Csak jó műveket olvastam tőle. Hihetetlen, milyen műértői és történeti pontossággal dolgozta ki mind az Egri csillagokat, mind A láthatatlan embert, de az Isten rabjait is. Kár, hogy neki csak kevés műre "jutott ideje", tehát olyan hatalmas mennyiségű regény- és kisregény-anyagot nem tudott felhalmozni, mint Jókai. Pedig én szívesen olvasnék tőle. Mondjuk egy Egri csillagok 2-t . Mondjuk ne, mert a 2. részek általában nem sikerülnek, mind könyvekből, mind filmekből...
Nekem szinte csak az orosz és lengyel művek jöttek be, meg néha Goethe (Werther), de a többitől a hajam téptem. A Pál utcai fiúk és az Egri csillagok meg csak rémálmaimban jöjjenek elő Az aranyemberrel együtt...
Az abszolút favoritok nálam:Egri Csillagok,A Pál utcai fiúk,Kincskereső kisködmön,Rokonok,Az arany virágcserép,Iskola a határon.Szerintem ezeket akkor is el kéne olvasni,ha nem lennének kötelezőek.
OFF: Egyszóval te kívülálló vagy az emberi fajból?
Különben nekem még mindig van egy tucat vers a könyvek mellé. Most pl az "Egy dunántúli mandulafáról" című költeményt tanultam meg Janus mestertől.
Én legutoljára a Gyűrűk Urából tanultam meg a verset... Meg az angol és a mordori nyelvű változatot
Nekem is lassan hozzá kéne kezdenem a kötelező olvasmányokhoz
"De csitt! Mi fény tör át az ablakon?
Napkelte az, s napja Júlia!"
Ennyit már tudok. Különben nálunk vannak sép jányok, és ebből a csoportból származik az említett két leányzó. És még egy kacsót kaparintok magamhoz, minimum.
Nálunk is a csajok vannak többségben. Össz-vissz 33-an vagyunk, ebből kb. 20 lány...
OFF: Na de milyen lány? Nem a mennyiség, hanem a minőség számít . Nálunk is úgy volt, hogy jutott minden fiúra 2 csaj . De szerintem ha szortírozunk, nagyon leszűkül a kör . Bár a középiskolai osztály nagyon jó volt csajok szempontjából... 22-ből 11-et megnyaltam volna . Na, de ne legyünk alpáriak . Szó, mi szó, ízletes osztálytársnőim voltak. Bár most az ELTE-BTK-n százasával látok ezerszer jobb csajokat .
Utólag vettem észre, hogy ez nem a Suli topic
Amúgy a Rómeo és Júlia faxa... Nekem mindkét film is tetszett belőle.... Bár néha nyálasan romantikus, de rendkívül jól megcsinált dráma...
Bár a Hamlet-et szívesebben olvastam.
Mostani kötelezőm: Shakespeare - Romeó és Júlia
Túlestem az első részen, de ezt a műt szívesen olvasom, hiszen nagyon híres, és fontos, hogy tudjam miről szól. Plusz az osztály előtt el kell majd játszanunk a kerti jelenetet, és mivel 26 lány, és 9 fiú van, majdnem minden fiúra 3 csaj jut.^^ Nekem szerencsére már van két szerepem.
6 csaj... Beszállhatok én is?! Nekünk meg jut a német nyelvű előadás...
Túlestem az első részen, de ezt a műt szívesen olvasom, hiszen nagyon híres, és fontos, hogy tudjam miről szól. Plusz az osztály előtt el kell majd játszanunk a kerti jelenetet, és mivel 26 lány, és 9 fiú van, majdnem minden fiúra 3 csaj jut.^^ Nekem szerencsére már van két szerepem.
Én a kötelező olvasmányokat betiltatnám. Na nem azért, mert annyira ellenük vagyok, de hallottam valahol, és van benne ráció, hogy ha a kötelezők be lennének tiltva, tuti mindenki elolvasná őket
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET programcsomagokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.