Igaz, ami igaz: az utódok gyengébbek, de legalább próbálják a mítoszt továbbszőni, arról nem is beszélve, hogy azért a mai nagy átlag szintjét még mindig messze felülmúlják.
No de a Mester...Most olvasom (ki tudja, hányadszor) a Dűne istencsászára c. kötetet, és változatlanul hihetetlen hatást gyakorol rám. Valami elképesztő zsenialitást sejtet az, ahogy a látszólag hidegen öntörvényű Leto személyiségének/személyiségeinek rezdüléseit ábrázolja.

Ezt a kötetet még nem ismerem.
Sajnos az előzményként irt könyvek alapján kicsit félek Brian-től.
Hangzatos neveket használnak az eredeti történetből, meg csodaszép utalásokat, de valahogy a lényeg nagyon eltér az alap könyvektől.
A másik nagy sajnos, hogy Asimov új kiadású könyveire már nem telik. Vagy gép, vagy könyv.
És könyvből is van sok olyan, ami nagyon érdekel, de nagyon drága. Tavaly kaptam egy számomra alap-könyvet, a Hajók enciklopédiáját. Csak 13'000 Ft volt a kis drágaságom.
Közben fejlesztenem kellett a gépemet, aztán meghalt az alaplapom, ami garanciás volt, de a tápegység már nem.

Jaja, nekem Szukitsos van. 8 Asimov, mellette a Dűne könyvek. Már csak ki kéne egészíteni a sorozatot. Direkt ezek miatt vetettem polcot, hogy elférjen, és jól nézzen ki. Eddig csak az Asimov fért ki a szekrényemen, a Dűnét kicsit el kellett dugni. Egyébként a Szukits féle Dűnéhez hozzáadták Brian Herbert első Dűne történetét, asszem a Caladan tengereinek hűs suhogása a címe (bocs, ha rosszul emlékszem, de késő van, és nem akarom már levenni a könyvet), és az nekem nagyon tetszett. Igaz, hogy eléggé elüt a könyv többi részétől, de nekem nagyon tetszett.

Nekem az első még két kötetes, puhafedelű kiadásban lett meg, a Kozmosz sorozat (később Galaktika könyvkiadó) darabjaként.
Aztán másik kiadóhoz került az egész, úgy lett meg a hat alap könyv.
Később, amikor a Szukits kiadó elkezdte egyöntetű kemény kötésű sorozatként kiadni, újra megvettem őket. Most mind megvan, ami eddig megjelent. Csoda jól néz ki a polcon az egyforma kötésű sorozat.

Valóban, az Előjáték trilógia nem üti meg az eredeti Dűne szintjét, de azért élvezhetők. Nekem sajna még nincs meg a teljes sorozat, de most, hogy újra elolvastam az első könyvet, nekiestem a Dűne messiásának (ebből egy régebbi kötésű van, majd beszerzek egy újat), aztán megvan még a Dűne gyermekei, mire eljutok a végére, legalább a következő könyvet beszerzem, és így végigmegyek rajta. Kíváncsian várom hogy bontakozik ki az egész történet.

Nekem is az egyik kedvencem a Dűne-sorozat.
De sajnos csak az eredeti hat kötet. A hozzá (elé) irt kiegészitések valahogy nem igazán passzolnak a "nagy" regények szinvonalához. Történetileg a három nagy házról szóló még elmegy. De miért kell mindent kimondani, amit az eredetibenhat köteten át csak sejttetett Frank Herbert?
A még korábbi, legendás időket feldolgozó köteteknél sem a stilus, sem a történetiség nem tetszik. Egyik nagy kifogásom: egy vallási háborúra feltüzelt tömeg nem fog évtizedeken át harcolni. Vagy győz, vagy veszit, de igen rövid idő alatt elfogy a lendülete.
A folytatáson pedig érződik, hogy egészen mások irták, teljesen más koncepció alapján. Csak egy apróság: a Káptalanház végén a két "öreg" épen rózsát metsz, amikor Duncan megszökik a nemhajóval. A metszés az öreg ötlete, aki ezzel tereli el az öregasszony figyelmét.
A folytatásban megcserélődtek a szerepek. Miért?