Haverom rengeteg van/volt de igazi barátom még nem......

TroyanXIII: Aranyos történet, és a végével abszolút egyetértek. Az én két legjobb barátom szintén osztálytárs volt. Először általános iskolában (ez több, mint tíz éve tart, 11, vagy 12, már nem tudjuk), a másik középsuliban (első naptól kezdve, ennek idén 8. éve).

Helló!A barátaim,nekem eleinte az ellenségeim voltak.És ugyanez igaz fordítva is.Amikor 10.-ben ketté választották az osztályomat és összecsaptak minket egy másikkal akkor ismertem meg a világ két legtuskóbb emberét,a Szabó-ikreket.Már kilencedikben is szemet szúrtak.Amikor végigvonultak a folyosón annyira fennhordták az orrukat,hogy legszívesebben a zamatos tornacsukámmal szálltam volna a képükbe.Egyszer fel is löktek...Mindegy.Na szóval összekavartak minket környezetvédelmiseket a rendvédelmisekkel(hippik és az elnyomók).Az osztályban szinte érezni lehetett a feszültséget.Kb. két hétig bírtuk konfliktusok nélkül.De szeptember közepén az Ikrek idősebb fele(nevezzük nevén a gyereket Attila) kikezdett azzal a lánnyal,akit én is kiszemeltem,sőt egész jól haladtak a dolgaim.Amikor megláttam,hogy beszélget vele teljesen felkaptam a vizet.Rávettem,hogy jöjjön be az osztályterembe.Ott aztán neki estem.Bár elbíztam magam,mert úgy vágott át a tanáriasztalon,mint egy szivacsot.Pecchemre az öccse(Ádám) bejött valamiért a terembe.Na akkor aztán kaptam a pofámba(ami abban az időben még ingerlően nagy volt).Kaptam is,adtam is.Már a bunyó végefelé lehettünk,amikor belerepültünk a szekrénysorba.A zajra berombolt az ügyeletes tanár(tesi,hogy még jobb legyen és egy kigyúrt állat).Azonnal lehiggadtunk bár már annyira kifulladtunk,hogy felállni alig bírtunk.Ezek után jött az igazgatói tiszteletkör.Vérző szájjal és orral ott kellett ülnünk az iroda előtt reggel kilenctől délután egy óráig.Nem moshattunk arcot,mindenki rajtunk röhögött.Úgy tizenegy körül Ádám megtörte a sértődött csendet és elkezdtünk beszélgetni.Rájöttünk,hogy annyira külömbözőek vagyunk,hogy az már jó.Amikor elindultunk hazafelé láttuk,ahogy a lány,akit Attilával együtt kiszemeltünk egy másik fiúval smárol az iskola sarkánál.Még máig emlékszem arra,amit akkor mondtunk:Ádám:-Az ott nem az igazgató fia?...Attila:-De az...Én csak nevettem...Attila a műhely felé néz...Ádám:-Bent van ma Feri?...Attila:-Bent...A biciklire nézek:-Szedjük szét?...Ádám:-Ne fűrészeljük ketté? Szerencsétlen ultramodern biciklinek a lángvágó lett a végzete...Persze így négy év távlatából nézve ez szemét,k'cs'g dolog volt.De akkor és ott kialakult közöttünk valami.Azóta már kihalásztak a csatornából(nem tudok úszni),segítettek ha belémkötöttek a negyedikes kokszbajnokok.Én pedig korepetáltam őket angolból,súgtam nekik az írásbeli érettségin és Ádámot összehoztam a barátnőjével(még most is bírják-3 év).Bulizni is együtt járunk gyakran meglátogatjuk egymást(más-más településen lakunk...és a mamája kókuszkockája )...Kicsit hosszú lett csak gondoltam leírom...


És a lányokkal szemtől szemben kell beszélni...Mert ha én a barátaimra bíznám hoppon maradnék.Haverokból akad rengeteg,de igaz barátokból csak kettő.Mennyiség vs Minőség.

yury: Az oviban és a TV-ben talán erre való ez, de a valóságban nem. Mellesleg óriási a különbség a barát és a haver között. Haverjaim nekem is voltak, jöttek-mentek, de ők nem érdekelnek komolyabban. Igaz barátja az embernek nincs sok, de azok egy életen át elkísérnek.

Mi lenne, ha a témáról írnátok? talán nem szólna majd egy mdi sem, hogy hé nem kéne. Szóval? Amíg nincs ötlet és gondolat, addig plz yury nem kell leírni, hogyan született a topik.

Barátság: háát nem tudom. Az igazi barát nagyon ritka és azt szokták mondani, hogy "aki barátot talál kincset talál"

Hogy-hogy az utolsó percben ezt nem értem menté valahova és kitaláltad hogy még gyorsan csinálok egy topicot ?

Hírtelen ez jut eszembe íme. Tudom, hogy mindenki rühelli a rap-et, de a szöveg a lényeg most (mindíg, de ettől eltekintek).

Túl a barátságon
Azt hiszem ez volt a címe annak a filmnek, amiben két csávó összejött.
Barátságról beszélni? I dunno

A barátság, főleg a hosszú barátság nagyon szép dolog. A feleségemnek óvodás kora óta tart a barátsága a legjobb barátnőjével. Időről időre összejövünk családi alapon. Még a szülinapi meglepetés bulimat is a két asszony szervezte.
Csak az a baj, hogy elég messze laknak tőlünk, Szeged tulsó végén. Általában kocsival megyünk hozzájuk. Aztán ők hárman (a feleségem, a barátnője, meg a barátnő férje) jót iszogatnak beszélgetés közben, én meg csak nézhetem őket.
Persze a nevüket hiába irnám ide, senki sem ismerné őket.