A mostani sérülésem testnevelés órához köthető.Kötelelet másztunk és elég "rossz" anyagból van(hogy már csúnyát ne mondjak),kb olyasmi mint a csiszolópapír,ami azért enyhén kikezdi az ember kezét,eddig senki se jött úgy le,hogy ne vérezne egy kicsit.Esetemben épp lefele jöttem,amikor olyan két méter magasság tájékán felszakította elég mélyen a bőrt a tenyeremen és emiatt leestem. A könyökömben és a vállamban az ízületek elég jól megsérültek,egy ideggel is gond van a karomban és a tricepsz/bicepsz izmokkal is van egy kis bibi.Most három hétig fizikoterápiára kell járnom,közben meg még eldöntik mit kell csinálni.

Ez az eset nem velem történt, de azé én is megszívtam vele. A tesitanár óra elején megengedte h focizzunk, ameddig ő előkészíti a szereket. Az egyik gyerek méltán híres volt a suliban arról, hogy akkorákat lő, h kettétöri a kapufát. A szerencsétlen kispályán akkorát lőtt, és repült egyenesen a tornatanár felé, lábontalálta. utánna a maradék 30 percben sprintelés volt, aki megáltt az 200 fekvő. Késöbb derült ki, a rugó olyan bénán lőtte meg a labdát, h eltört a lábujja...

Mit megnem tennék ha mi talajoznánk
Én kicsi koromban beleestem az ajtóüvegbe és egy jó 25 cm vágást csináltam a kezemre 2 mm kerültem el az altériát de ezzel nincs vége amikor varták össze gégegörcsöt kaptam aztán azóta rossz a fülem mint az állat xD

Én ma tesi órán kidobósban benyomtam egy gyönyörű mátrixos kitérést, de rohadt nagyot csattantam a földön, és még a labda is súrolt. De a többiektől azért elismerést kaptam.

Visszagondolva azért volt egy-két dolog ami eszembe jutott. Például gyerekként a papámnál mindig szerettem a bárdal fát aprítani csak úgy hülyeségből, egyszer hirtelen suhintok egyet a fára, de hirtelen visszarántom a kezemet mivel azt éreztem, mintha belevágtam volna a bal kezembe. De nem éreztem semmi fájdalmat. Megnézem a kezem semmi. Aztán akkor jött a meglepetés amikor behajlítottam a mutatóujjamat. A bőr teljesen kinyílt és felfelé állt a vér meg elkezdett zúdulni. Igen, kis híján levágtam az ujjamat, de mégsem éreztem fájdalmat. Máig megvan a heg az ujjamon.
A másik az ennél is durvább, de nem velem történt, csak tanúja voltam. 1990-ben volt a pápai repülőnapon, amikor Soproni Károly repülőgép pilóta a földbe csapódott egy Mig-23-sal. Máig nem felejtettem el. Pedig mindössze négy éves voltam. Ráadásul apám munkatársa és az egyik haverom faterje volt. Ráadásul még a youtube-n is fent van, több kameraállásból. Azóta mindössze egy repülőnapon voltam.

Egy-kettő megcsípett, én meg egyet öltem meg. Ez így még eléggé fair. Amúgy is egy csomóan vannak.

Rasszista. Egy-két méh mégcsíp és már ölöd is őket halomra? Minnyá feljelentelek a modi topikban!

Most olvasom vissza ezt a topciot vannak azért durva dolgok.
Eszembe jutott még egy hülye eset velem.
Oviban egyszer a homokozóba belesett egy kaptárnyi méh. Az ovónők nem vették észre, mi meg mondtuk hogy játszunk méh-mentést. És ilyen tök jó csapatokat alkottunk, van aki kiássa a méheket, van aki kiviszi őket a homokozóból (persze nekem ebbe a csoportba kellett kerülnöm ), és marokszámra vittük a méheket!!! Szvsz akkor még kb senkit sem csípett meg méh a csoportból, hog ilyen hülyeséget csináltunk. Megcsípték a kezem rendesen...

Az sem semmi...
Nekem volt egy olyan is, hogy karate edzés után (gondolom tudjátok, hogy ott mezítláb kell lenni) mentem vissza az öltözőbe, és pont amikor megálltam az öltöző ajtaja előtt hogy kinyissam, valaki belülről kinyitotta, de olyan erővel, hogy akkorát ütött az ajtó a nagylábujjamra, hogy középen kettérepedt a köröm. Nem volt kellemes, mit ne mondjak.
(Erről a topicról eszembe jutott a Spílerből az a rész, amikor az oroszok a háborús sérüléseikkel próbálják überelni egymást. )

Most látom csak ezt a topciot. :O
Velem 2 "érdekes" dolog történt.
Az első nem igazi baleset (legalábbis nem lett senkinek baja). Szóval fociztunk a tesiteremben, védő voltam, álltam hátul jobbszélen. Elkezdtek támadni, elindultam előre h leszereljem, és abban a pillanatban leesett vagy egy négyzetméteren a vakolat a plafonról és pont oda zuhan ahol az előbb álltam. Kicsit megtorpant a meccs. :O Mázlim volt.
A másik egy hasonló meccsen egy ügyes csatár egy csel közben könyökkel úgy szemencsapott hogy egy napig nem láttam vele... De aztán elmúlt, állítólag valami megrepedt, de a dokia dott szemcseppet ami befoltozta.

Wolfi: Akkor te tényleg nagy mázlista lehetsz. Velem bezzeg annyi hülye baleset történik...
Volt régen egy olyan is, hogy az osztálytársaimmal azzal baromkodtunk már egy jó ideje, hogy minden hülyeségre ugráltunk amire csak lehetett. Padokra, mindenre amire fel lehetett ugrani. Egyszer egy kisebb asztalra ugrottam fel, ami viszont nem volt kirögzítve, ezért kicsúszott a lábam alól a lendülettől. Kib**ott nagyot estem, rendesen csattantam a földön, ráadásul az egyik karomra érkeztem a teljes súlyommal. Nem tört el, ebből a szempontból mákom volt, de kb. másfél óráig úgy fájt, mintha eltörött volna.

A múltkor láttam egy érdekes motorost. Nógrád megyében lakott területen kívül pengettünk autóval. Egy kb. 50 méteres lejtőn jött lefelé szembe egy motoros, meg mögötte lemaradva a lejtő tetején egy méretes kamion. A motoros mindenféle jelzés és előjel nélkül a lejtő alján megállt és levette a bukósisakot. A teherautós mondanom sem kell padlózott és vagy egy méterrel a motoros előtt sikerült megállnia. Ha egy picit később nyomta volna meg a féket, akkor a mocis ott lett volna lefényképezve a kamionnal ahol van.

Nekem az idei esztendőm indult kellemetlenebbül a vártnál.
Újév első estélyén egy ismerősömmel elmentem kocsikázni kicsit, mert unatkoztam, őt meg magammal rángattam. Kicsit csúszós volt az út, de nem mindenhol, így kimentünk városból is. Van itt egy út a szomszéd városba, elég hírhedt balesetekről, persze mi is arra mentünk. 90-el, talán még annyival se, mert ott elég jól fel volt sózva az út, szóval bátrabb voltam, bár alapjában is "lendületesen" közlekedek. Aztán egyszer csak valami átszaladt előttem, én meg rossz reflex-el ráálltam a fékre, persze soha többet nem fogtam meg a kocsit. Annyit tudtam tenni hogy először az erdő felé sodródtunk, onnan visszahoztam, de akkor felborultunk, és fejjel lefelé beleálltunk az út melletti csatornába... Pár centin múlt hogy nem egy betonoszlopot kaptunk el. Meg az is mázli volt, hogy nem nyílt ki a légzsák, meg nem szakadt ránk egyből az ablak... Viszont ne tudjátok meg milyen nehéz a víz alatt fejjel lefelé kinyitni agy kocsiajtót ... Igazából mire én kimásztam, és ki tudtam húzni az ismerősömet, ő már teljesen víz alatt volt, úgy húztam ki alóla... Aztán még annyi szerencsénk volt, hogy az én telóm nem halt be a vízben (Sony powa ), és tudtunk szólni a szüleimnek. De így is fél órát álltunk a sok mínuszban nyakik vizesen... Mire kiértek értünk szó szerint ránk fagyott minden... Nagyon nagy szerencsénk, hogy megőriztem a lélekjelenlétem, amíg kiértek zenét hallgattunk a telefonomról. Aztán nem sokkal utána megadta magát szegény...
A kocsi persze teljesen összetört. A tűzoltók azt mondták, csoda hogy túléltük, az meg pláne, hogy semmi bajunk nem lett. Illetve nekem a derekam fájt egy ideig, meg a fejem is, ismerősöm orrát meg a szemüveg felsértette, de ennyivel megúsztuk.
Szóval végül is sikeresen megúsztuk, de azóta is összerezdülök ha valami átszalad előttem az úton...

Nekem Szegeden a városban volt egy szép esetem egy IFA-val. Nem baleset, de kevésen múlt.
Segédmotorral pödörtem, az IFA meg állt az út szélén. Valahogy rossz érzésem volt és szépen nagy ívben kikerültem, erre pont amikor mellé értem volna, a sofőr kivágta az ajtót!
Nem gyilkos szándék, meg effélék, csak natúr figyelmetlenség. Nem is nézett a tükörbe sem, nem látta, hogy ott vagyok az úton.
Ha szabályosan közel megyek hozzá, pont a képembe kapom az ajtót. És akkor még a városon belül nem is kellet buksit hordani a segédmotoron, pedig egy Jawa Mustang volt az a segédmotor, ami ötven fölött is tudott megyegetni.

Télen velem is volt ugyan azzal ez autóval egy hasonló eset. Meg sem fordult volna a fejemben, hogy egy kereszteződésnél a hó alatt tükör jég van. Ott is csúsztam szépen megközelítve az árkot, pedig ha 20-al mentem, akkor sokat mondok.
Tavaly nyáron viszont tényleg volt egy kisebb koccanásom, amikor a 2x2 sávoson előztem meg a külsőben araszolót. Előtte egy IFA ment, gondolta megelőzi, csak azt nem vette észre, hogy már mellette vagyok, így végighúzta a kocsim oldalát. Elég gázos helyzet volt, mikor 110-nél összeértünk . Egyébként elég nehezen ismerte el, hogy Ő volt a hibás, nem tudom miért.

Én jégen jártam hasonlóan az első Ladámmal, Gpety!
Esegetett a hó, és a mellékutcában csak pár centis hó volt, a főúton meg a hó alatt egy kis jég, amiről én nem tudtam.
Kifordultam a főútra és azzal a mozdulattal 180 fokos fordulót csináltam, talán 1-1,5 araszra állva meg az út szélén a kapubejárót jelző karótól.
Pedig nem Forma-1-es tempóval indultam én sem, éppen a hó miatt.

Nekem a múltkor volt egy majdnem balesetem.
Autóval mentem egy hegyes szerpentinen. Mivel az út kacskarnigós volt, a nyomatékos dízelmotor meg "etette" magát, ezért egy picit pörgetősre vettem a figurát. Nem mentem gyorsan, csak a szerpentin kanyarjaiból kijövet odatapostam neki. Egy éles kanyarnál egy picit elmértem a sebességet, az út felülete meg erősen, vastagon poros volt. Nem mentem többel 40-nél, de a kanyarba bemenet a kocsi megcsúszott, hiába fékezem és ellenkormányoztam legalább 5 métert szánkázott és vagy 30 centire megállt a fém védőkorláttól a kanyarban. . Nem vagyok egy száguldozós típus, talán 1000 emberből egy vagyok, aki már a vasúti átjáró háromcsíkos táblájánál lelassít az előírt sebességre, akkor sem hiszem, hogy a sebesség volt a gond. Minden esetre azért nem árt néha arra gondolni, hogy egyszer élünk, csak egyszer.