A Watch Dogs-játékok eléggé kilógnak a Ubisoft AAA kategóriás címei közül, és sajnos nem épp jó értelemben. Legyen szó az első rész körül kirobbant downgrade-botrányról, vagy a folytatás elképesztően kínos stílusáról, valami probléma mindig akadt ezekkel a programokkal, ami megakadályozta, hogy igazán emlékezetesek legyenek. Október 29-én érkezik viszont a Watch Dogs: Legion, mely már az előzetesek alapján is egy jóval érdekesebb játéknak tűnt, és miután a Cenega jóvoltából megjelenés előtt kipróbálhattuk, egyértelműen ki tudjuk jelenteni, hogy erre a folytatásra megéri odafigyelni.
London lezárva
A Watch Dogs: Legion története a közeljövő Londonjába kalauzol el minket, amit a kampány elején brutális terrortámadás ér, mikor egy rejtélyes hackercsoport bombákat robbant a város nevezetes pontjain, az akciót pedig a Watch Dogs-játékok ügyeletes jófiúira, a DedSecre kenik. Az állami reakció pedig természetesen nem marad el: a települést rövid úton lezárják, a rend biztosítását pedig a New Scotland Yard emberei helyett az Albion néven futó biztonsági cégre bízzák, melynek emberei valósággal megszállják az utcákat és rekordidő alatt kiépítenek egy kvázi rendőrállamot.
Itt jövünk képbe mi, hogy a legmodernebb kütyükkel és hackertudásunkkal felvértezve megpróbáljuk kideríteni, ki vagy kik állnak valójában a robbantások mögött, közben pedig, mintegy mellékesen, a terrortámadás után szétvert DedSecet is nekünk kell újjáéleszteni, méghozzá London civil lakosságának a besorozásával. A kérdés már csak az, hogy vajon mit tehet egy maroknyi hacker a város legnagyobb cégei és legrafináltabb bűnözői ellen?
Tűzoltó leszel s katona
A Watch Dogs: Legion legnagyobb érdekessége, ahogy az a játékkal kapcsolatos szinte összes marketinganyagban is ki van hangsúlyozva, hogy itt nincs egy vagy több fix főhős, helyette szó szerint bárkivel lehetünk, akivel csak összefutunk a városban. Ez pedig a gyakorlatban is pontosan így működik: miközben sétálunk az utcán, ugyanúgy profilozzuk az embereket, mint ahogy azt az előző két részben is tettük, ezúttal viszont, ha megtetszik valaki, simán odasétálhatunk hozzá, hogy beszervezzük.
Az illető ilyenkor az esetek többségében elmondja, hogy van valami problémája, amit csak a DedSec tud megoldani, mi pedig kapunk egy mellékküldetést, amit, ha sikeresen teljesítünk, új taggal bővül a csapatunk, akire innentől kezdve bármikor átválthatunk a menüből. Vannak persze olyanok is, akik nem igazán szívlelnek minket, és maguktól szóba sem állnának velük (a legtöbb rendőr és értékesebb karakter jellemzően ilyen), náluk már azt is nekünk kell kideríteni, hogy mi az a gond, amit megoldva elhitethetjük velük, hogy valójában jó arcok vagyunk.
A már besorozott karakterek pedig mind-mind a saját képességeikkel járulnak hozzá csapatunk sikeréhez. A drónpilóták például saját teherdrónnal rendelkeznek, amivel berepülhetnek mindenhová, a politikusok kapcsolataiknak hála előbb szabadulnak az előzetesből, a közmunkások pedig mindenhol be tudnak olvadni a tömegbe, elvégre az utcaseprőket soha senki nem veszi észre. De persze akadnak itt extrább karakterek is: a rendőrök például simán besétálhatnak egyes lezárt területekre, az MI6 ügynökeinek pedig olyan kocsija van, amit még James Bond is megirigyelne.
Embereink besorozása ráadásul egyáltalán nem érződik repetitívnek vagy haszontalannak. A megoldandó problémák relatíve változatosak, és mindig jár hozzájuk egy rövid háttérsztori is, a különféle karakterek pedig valóban más-más játékstílust tesznek lehetővé. Ha például egy rendőrőrsre szeretnénk bejutni, dönthetünk úgy, hogy focihuligánunkkal vagy bérgyilkosunkkal frontális támadást indítunk ellene, de az is járható út, ha beszervezünk egy rendőrt, és egyszerűen csak besétálunk vele az épületbe, mert megtehetjük.
A távmunka jegyében
A karakterek beszervezése azonban nem az egyetlen újdonság, a Watch Dogs: Legionsben ugyanis a hackelés is átalakult, egész pontosan egyszerűbb és hangsúlyosabb lett. Az első két részhez hasonlóan itt is lehetőségünk van kamerákat, járműveket vagy drónokat feltörni és kedvünk szerint irányítani, ezúttal azonban nagyobb szabadságot kapunk ezen a téren is. Pókdrónunk például jóval mobilisabb, mint a Watch Dogs 2 Jumpere volt, így gyakorlatilag bárhová be lehet vele jutni és a hatótávja sincs lekorlátozva, vagy mi legalábbis nem futottunk bele ilyesmibe a próba alatt.
Ennek pedig két előnye is van: egyrészt most már tényleg meg tudjuk oldani a legtöbb feladatot úgy, hogy nekünk a feltörni kívánt szerver vagy terminál közelébe sem kell mennünk, másrészt pedig annak is jobban érezzük a súlyát, ha egy-egy területre mégiscsak személyesen kell behatolnunk. Épp ezért a játékmenet sokkal egyedibbnek, sokkal markánsabbnak mondható, avagy itt már sokkal inkább érezni, hogy egy elméletileg hackelésre kihegyezett játékkal játszunk, nem pedig valami tizenkettő egy tucat, modern, nyílt világú TPS-sel.
Oi, Lads!
Végezetül pedig komoly hiba lenne szó nélkül elmenni a Watch Dogs: Legion helyszíne mellett. London városa ugyanis egyrészt hatalmas, másrészt pedig szerencsére kellően változatos is, és csak úgy árad belőle az angolos hangulat, legyen szó a modernizált double-deckerekről és fekete taxikról, a neonfényben úszó, híres épületek maradékáról, vagy a nagyon vaskos, nagyon ízes angol akcentusról, amivel karaktereink jó része meg van áldva.
Az irány jó
Mindent összevetve a Watch Dogs: Legion az általunk tapasztaltak alapján egyértelműen a sorozat eddigi fénypontja lehet, ami a tétovára sikerült első két játék után végre mer egy kicsit egyedibb és karakteresebb lenni. Az, hogy bárkit besorozhatunk a csapatunkba, egy remek húzás, és tökéletesen működik is, London városa pedig egy kellően színes és egyedi helyszín, amit igazi öröm bejárni. Persze a játék korántsem tökéletes, a járművek fizikáján vagy a tűzharcok dinamikáján lenne például még mit csiszolni, de ezek nem olyan komoly hibák, így a megjelenésig még simán ki lehet őket kalapálni.
Épp ezért érdemes lehet fél szemünket a Watch Dogs: Legionön tartani, még akkor is, ha a sorozat előző két része nem jött be, ugyanis ezek a londoni hackerek még az őszi nagy játékdömping kellős közepén is megállhatják a helyüket.
