A Sony már jó ideje szeretné elkészíteni a roppant népszerű Uncharted sorozatának megfilmesített változatát is. Hosszas huza-vona után, egy írócserét, majd rendezőváltást követően most végre úgy tűnik, hogy ha idén nem is, talán elkészülhet a film. Bár erre még nem garancia, de Joe Carnahan elkészült a forgatókönyvvel, melynek borítójáról nem volt rest képet is közzé tenni, így fest hát a fedőlap, tessék:
Csak remélni merjük, hogy a videojáték-adaptációk már-már (sajnos) hagyományosan az „egynek elmegy” felső határtól a „borzalmasan rossz” kategóriáig terjedő ördögi köréből képes lesz kitörni az alkotás.
Az a probléma gyökere, hogy a számítógépes (de végül is akármelyik) játék egy interaktív műfaj, a film (és a regény is!) pedig egy passzív. Nem lehet az utóbbival az előbbi élményét visszaadni, akárhogyan is próbálkoznak. Nem véletlen, hogy nemcsak a filmek, de a számtógépes- és asztali-társas játékok világában íródott regények sem tudják megugrani a középszer iparosmunka szintet. (Még nem adtak irodalmi Nobel-t egyik Warhammer, Assassin's Creed vagy Mechwarrior regényre sem.)
Az ilyen adaptációk esetén csak a világ adott, amibe egy passzív történetet bele kell rakniuk a készítőknek. Viszont a baj ott kezdődik, hogy eleve a világot úgy dolgozták ki, hogy az aktív játékban legyen jó. Ezért aztán a végeredmény soha nem lesz kiváló, mindkét oldal fanyalogni fog: a játékosok nem ezt várták a passzív megvalósítástól, a kívülállóknak pedig csak egy érdektelen tizenkettő-egytucat világban játszódó lerágottcsont történet lesz a végeredmény. Ahogy írtad, ez esetben egy Indy/Múmia koppintás.
Egy lehetőség van a játékok és a filmek összeboronálására, és ez a jellegéből adódóan "játék" kell legyen: nézői döntésekre és QTE akciókra alapuló "interaktív mozi", olyasmi, mint amit a Telltale gyárt már szakmányban.