Bár már korábban beszámoltunk a projektről, hamar el is felejtettük, minek rugdossuk szerencsétlen germán celluloidhentesünket, hozzátéve persze, hogy van az a maligánfok, aminél például a Dungeon Siege- vagy a Postal-film fogyasztható, ha nem is élvezetes, a „nincs ronda nő, csak kevés pia” aranyigazságot zászlónkra tűzve. Egy szó mint száz, március közepe táján megjelent a film 1968 Tunnel Rats címmel (a képen a kevés női szereplő egyike, Jane Le), mely jelenleg az imdb-n 4,3 ponton áll, bár nem tudni, ez mennyiben szól a Boll bácsi előéletéből adódó előítéleteknek, ugyanis a külhoni kritikákat elolvasva van olyan, amely egész épkézlábnak tartja, tehát aki öldöklős, naturális háborús filmet keres, az nyugodtan tehet vele egy próbát, csak tegye félre a fejében mondjuk az Apokalipszis most vagy az Acéllövedék (Full Metal Jacket) emlékeit, azért ez nem ugyanaz a kategória...
Van tehát film, és most már van játék is hozzá, hiszen feltűnt a Steamen a cucc, barátságos 18,99 dolláros/eurós árcédulával azaz budget kategóriában (főleg a jenkiknek, nálunk 5500 az annyira nem barátságos és budget már...). A készítője a német Replay Studios, amelynek honlapján, megjegyzem, nyomát nem találjuk a cuccnak, csak a Crashday és a Velvet Assassin virít ott, ami nyilván érthető valamilyen szempontból...
És hogy milyen a játék? Nos, elolvasva az egyik bátor vásárló beszámolóját, annyira nem katasztrofális, mondjuk belőhetjük valahová a City Interactive egy kaptafára készülő förtelmei és a Shellshock: Nam '67 közé. Kapunk nyolc pályát, egy eléggé lineáris sztorit (bár vannak mellékküldetések), tíz fegyvert, köztük lángszórót, amivel bedurranthatunk a vietkongok föld alatti járataiba, húszféle csapdát egy csapdahatástalanító minijátékkal, mindezt filmes, sok bejátszással tarkított dramaturgiában, sötét, erőszakos hangulattal, ehhez igazodó zenével és látvánnyal, mely bár nyilván nem egy Crysis, de legalább elfut egy egymagos, két gigás procin meg egy GF6800-on vagy Ati X1600-on. Az említett vállalkozószellemű koma szerint az alagutakban mászás eléggé klausztrofóbiás élményt nyújt, lehet dögcédulákat meg füleket gyűjteni (nyilván előbbit az elesett bajtársaktól, utóbbit az ellenségtől), a pályák végén pedig megkapjuk a statisztikát, hátha kedvünk támad megismételni az egészet a jobb eredményekért. A negatív oldalon a statikus környezet (csak a karakterekkel és a csapdákkal lehet interakciózni), a gyengécske MI (bár pl. a zseblámpafényre felfigyelnek, és fedezéket is keresnek a harcban), a konzolos „checkpointos” mentés állhat, no meg a multi teljes hiánya, de ez utóbbit ennyi pénzért hiba lenne felróni a játéknak.
A summázat tehát ugyanaz, mint a mozi esetében: aki egy vietnami témájú, „darkos”, véres, eszetlen öldöklésre vágyik, kellően megteremtett atmoszférával, mely olcsó és elfut egy középkategóriás gépen is, az bátran próbálja ki. Egynek elmegy...
De aztán kitudja lehet meglesz a hangulata és még ha valami 5letes kis alagútrendszert is kidolgoznak melle akkor még jó játék is lehet belőle.
Ha ez bekövetkezne kérnélek titetek löjjetek fejbe amilyen gyorsan csak lehet, megszabadítva gyötrődő lelkemet a szenvedéstől
Amúgy én azt is bírtam, hogy semmi emberi hang, vagy beszéd, csak ez az idétlen hősies tuc-tuc zene szólt alatta
Amúgy a játék biztosan élvezhetőbb, mint a film, ezt már így látatlanban is megmondom, hiszen itt legalább nem kell bambán lesnünk a gyalázatos forgatókönyv alapján megerőszakolt pergő celluloid-képet, hanem legalább mi durrantjuk szét az ellen agyát, nem valami Dolph Lundgrenné zombult egykor jó hírnevű AAA-s színész