A videojátékokban sokszor maga a helyszín legalább olyan fontos, mint a szereplők vagy a történet. Egy aprólékosan kidolgozott város vagy falu, legyen az a Földön, egy idegen bolygón vagy az űrben, beszippanthat és megragadhat, és néha elábrándozik az ember, mennyire jó lenne ott élni -- persze csak addig, amíg nem szakad ránk az aktuális sztori általában halálos problémája. A most következő listán olyan városokat szedtünk össze, ahol első ránézésre meglenne a lehetőségünk az életre, de valószínűleg már egyszerű lakóként is hamar életveszélybe kerülnénk.
5. Bright Falls
Az Alan Wake történetének otthont adó Bright Falls talán a videojátékok legidillibb települése. Gyönyörűen zöldellő erdőkkel és havas sipkájú hegyekkel körbevett, békés kisváros, gyönyörű tóval, patakokkal, kedves emberekkel. Az egész olyan idilli, hogy ha egyszer tényleg eljutnánk Bright Fallsba, sohasem tudnánk eljönni onnan.
Mert valószínűleg az ott munkálkodó sötét erők soha az életbe nem eresztenének el minket. Bright Falls ugyanis csak addig idilli, amíg le nem száll az éjszaka. Onnantól kezdve, ha csak egy művész van a városban vagy környékén – ami eléggé esélyes az ott működő, művészeknek fenntartott klinika miatt –, elszabadul a pokol. A sötétség fákat csavar ki, házakat dönt le, megszállja a lakókat és őrült gyilkosokká változtatja őket, vagy csak szimplán megöl mindenkit, aki az útjába kerül.
Bright Falls talán maga is csak egy a sötétség rabságába esett író teremtménye, vagy maga Bright Falls teremtette az írót, ki tudja, melyik volt előbb. Egy viszont biztos, amilyen idilli ez a város nappal, olyan pokoli éjszaka.
Viszont még ezzel együtt is élhető. Ha nem vagy éjjeli bagoly, vagy éjszaka mindig lámpafényben fürdesz, akkor jó eséllyel sosem szerzel tudomást a környéket uraló sötét erőkről. Ha mégis, még mindig esélyed van csatlakozni a Bright Fallsban ténykedő, a sötétséggel harcban álló titkos szektához, aminek úgy nagyjából minden városlakó a tagja. Ha viszont művészi ambícióid vannak, pláne, ha kiégett író vagy, ne Bright Fallsban akarj letelepedni.
Alternatíva: Silent Hill – hogy miért nem Silent Hill lett a befutó? Nos, egyszerű, Silent Hillben az átlagos lakó nincs veszélyben, számára meg sem jelenik a város szörnyűbb oldala. Ha viszont elkövettél valaha valamilyen szörnyűséget, na, akkor már más a helyzet.
4. Rapture
Minden csoda három napig tart, tartja a mondás, így valószínűleg a BioShock-szériából ismert víz alatti városban, Rapture-ban is három napig lehet csodálatos az élet. Aztán kezdhet kiütközni az emberen a napfény teljes hiánya, a klausztrofóbia, a városban és azon kívül cirkáló Big Daddyk nyomasztó látványa, a még náluk is nyomasztóbb Little Sisterek jelenléte.
Bár a Bioshoc Infinite: Burial at Sea című DLC első részében megcsodálhatjuk a várost még élő, lélegző formájában, az ember itt sem érzi a komfortot, azt, hogy itt élni lehet vagy akarna bárki is élni. És igen, ott van még az a nem elhanyagolható kis apróság, hogy az ADAM felfedezése után az emberek ön- és környezetpusztító állatokká alakultak át, s az a kevés lakó, aki valahogy megtartotta józannak mondható eszét, Frank Fontaine gyilkos kompániájának vagy Andrew Ryan megszállott bandájának a tagja, az egyszeri lakó meg ott ragad a polgárháború kereszttüzében.
Ráadásul még menekülésre sincs sok lehetőség, hiszen a város több száz méter mélyen fekszik az Atlanti-óceán mélyén, több száz kilométerre bármilyen civilizációtól, így nem lehet csak úgy autóba, vagyis, bathysphere-be pattanni és elpályázni. Úgyhogy, aki ide költözik vagy zuhan, az jobb, ha egyúttal végrendelkezik is.
Alternatíva: Columbia – a BioShock Infinite-ban megjelenő repülő város sem éppen az ideális lakhely, de ha hithű fehér emberek vagyunk, még akár szép életünk is lehet, legalábbis a lázadásig.
3. Raccoon City
A Resident Evil első három részének (és néhány spin-offnak) helyszínt biztosító Raccoon Cityben az élet egy bizonyos pontig valószínűleg nem nagyon tért el az átlag amerikai városokétól. Volt itt metró, iskola, rendőrség, kórház, kocsmák, boltok, minden, ami a hétköznapokra kellhet. Ráadásul az egész városban van valami archaikus idill. Csak azok a fránya zombik ne lettek volna.
Raccoont ugyanis az Umbrella cég hozta létre, az itt élők nagy része eme vállalat alkalmazásában állt, ráadásul a város alatt és környékén több biológiai laborjuk is üzemelt. Ez először a környező erdőben kirándulókra nézve volt halálos, később aztán egész Raccoon egy zombiktól és mutánsoktól hemzsegő halálcsapdává vált, ami igencsak betett a békés kisváros képének.
Innentől kezdve a lakók túlélési esélyei drasztikusan csökkenni kezdtek, pláne, hogy minden szörnyetegen túl még a kormány is le akarta bombázni a várost, kevés időt hagyva a költözködésre. Raccoonban lakni tehát csak addig lenne jó, amíg ki nem tör a zombiapokalipszis.
Alternatíva: Moszkva az apokalipszis után – hogy hol jobb élni, a világvége után a moszkvai metróban vagy zombitámadás sújtotta városban, az jó kérdés. Viszont minden nyomor és állandó veszélyforrás ellenére a Metro 2033 mikrovilágában még a szörnyek között is lehet élni, például a Polisban.
2. The Sprawl
A Dead Space 2 eseményeinek otthont adó The Sprawl kicsit hasonlít Rapture-re, de míg az óceán feneke és maga a város kivitelezése néhány napra, hétre, hónapra ámulatba ejtheti az embert, a félig szétszedett Titán holdon létesített metropolisban semmi csodálatra méltó nincs. A sötét, rideg acélfalakkal keretezett folyosóknál semmivel sem barátságosabbak az apró, zsúfolt, egereknek is szűk lakások. S ha kinézel valamelyik tágas csarnok panorámaablakán, lehet, hogy enyhül a klausztrofóbiád, de biztosan pofán vág a jelentéktelenség és a reménytelenség érzése.
Mert mit láthat az ember a The Sprawl ablakain túl? Hát pont nem egy élettel teli óceánt, hanem egy felboncolt, halott világot, és a hideg, halálos űrt. Ezeket még a hatalmas, színes hirdetőtáblák sem tudják feledtetni. A The Sprawl lakosai szerintem még a Marker nélkül is becsavarodtak volna egy idő után.
Persze még egy Marker is kifejti ott áldásos hatását, tovább bonyolítva a lakók valószínűleg amúgy sem egyszerű életét. A vakhitű Unitologisták ténykedése, a CEC elbocsátásai és a nekromorf-invázió már csak hab a tortán – na, jó, az utóbbi az, ami miatt végképp el kell kerülnie az új otthont keresőknek a The Sprawlt. Ezek a szörnyek ugyanis széttépik vagy csak szimplán nekromorffá alakítják a szerencsétlen lakókat, mit sem törődve hovatartozásukkal.
Szóval a The Sprawlra még akkor sem szívesen költöznénk, ha nem lennének ott szörnyetegek, s ha már ott vagyunk, hát nagyon gyorsan iszkolni kellene a legelső mentőhajó felé.
Alternatíva: Sevastopol – az Alien: Isolationban szereplő űrvárosnak szintén gátlástalan figurák, rossz döntések sora és egy szörnyeteg okozta a vesztét, csak itt mezei ember nem telepedhet le, ha nem a Seegson Vállalatnak dolgozik, ráadásul valamivel komfortosabb is.
1. City 17
A Half-Life 2-ben City 17 egy majdnem hétköznapi közép-európai város, panelházakkal, a Nyugati pályaudvarra gyanúsan emlékeztető vasútállomással, csatornarendszerrel, gátakkal, a világot uraló földönkívüli erők székházával, ismertebb nevén a Citadellával. A Combine érkezése előtt valószínűleg semmivel sem volt másabb itt élni, mint mondjuk Budapesten. Utána…
Utána a várost idegen falak vették körbe, ami talán még jó is lehetne, hiszen City 17 határain túl a Xenről importált lények éldegélnek, emberhúsra vágyakozva. Csakhogy ezek a falak szépen, lassan, alig észrevehetően húzódnak össze, elpusztítva a városka épületeit.
Na, nem mintha azokért kár lenne, hiszen City 17-ben már rég összeomlott az infrastruktúra, megszűnt minden szolgáltatás. Az épületek romosak, koszosak, a lakók beomlott falú panellakásokban sínylődnek, mígnem értük jön az Overwatch, és elviszik őket koholt vádakkal. Hogy aztán mi lesz? Nos, jó esetben meghalnak, rosszabb esetben a Combine birodalom egyik vegetáló szolgájává válnak Nova Prospektben.
City 17 további kellemes tulajdonságai közé tartozik, hogy működik itt egy elfojtó mező, ami ellehetetleníti az emberek szaporodását az egész világon, s van valami a vízben, amitől a lakók felejtenek. Sokan már arra sem emlékeznek, hogyan kerültek City 17-be. És mindezen túl, ha az egyszeri polgárnak sikerül túlélnie valahogy az Overwatch akcióit, simán belegyalogolhat valamelyik sikátorban, pincében vagy a kanálisban egy headcrabbe, ami szépen zombivá alakítja – vagy éppen belegyalogolhat magába a zombiba. Ezek után az, hogy az egyetlen szórakozást az emberiség árulója, Dr. Breen folyamatos propagandaműsora jelenti, talán már nem is akkora szörnyűség.
Ja, és majd elfelejtettem, ha véletlenül minden szutykot sikerülne átvészelni, ami City 17-ben rászakadhat az emberre, akkor ott van a forradalom, amiben akár harcol, akár nem, esélyes, hogy lelövik. S ha nem? Hát még mindig ott a lehetősége az elpárolgásnak, amikor a város közepén tornyosuló Citadella felrobban. Hát ki ne akarna mindezek után City 17-ben élni?
Ezek voltak hát szerintünk a videojáték azon városai, ahol annyira azért nem szívesen települnénk le, bármennyire is vonzó elsőre az idill, vagy a kaland. Te melyik városban élnél szívesen, vagy éppen kerülnéd el jó messzire?
A lista szubjektív, és a szerző saját véleményét tükrözi.
