A pokolba alászállni már az ókori hősök idejében is divat volt, így érthető, hogyha valaki az életben már nem talál elég kihívást, az alvilág sötét erőihez fordul, hátha a kárhozatban megtalálja azt, amit keres. Persze megváltásra lelni nem egyszerű feladat.
Sokat hallani manapság, hogy az FPS stílus elbarmolódott, az egykor önfeledt szórakozást biztosító lövöldözős játékok elveszítették eszenciájukat, és az egymást majmoló, jórészt multiplayerre kihegyezett shooterek uralják a piacot. Mindenki modern hadviselést, perkeket, kasztokat és gyors tempójú online csatákat akar – kivéve persze azokat a játékosokat, akik már észnél voltak a 90-es években, és emlékeznek az olyan, mindörökké zseniális alkotásokra, mint a Doom vagy a Duke Nukem 3D. Még szerencse, hogy időnként előáll pár csapat, amely szeretné felidézni a letűnt múlt szép emlékeit, és letesz az asztalra egy Serious Samet vagy Painkillert. Utóbbi sorozat sajnos nem mindig volt a topon, a 2004-es fantasztikus első részt egy sor közepes kiegészítő és folytatás követte, mígnem tavaly a jogokat megöröklő Nordic Games megelégelte a széria csúf hagyománnyá vált megbecstelenítését, és megbízta a Necrovisionnel is előrukkoló The Farm 51-et, hogy rázza gatyába a Painkillert. A lengyel srácoknak se kellett több, előálltak a Hell & Damnation című folytatással, ami inkább remake, de abból legalább tényleg felejthetetlen darab.
ÖRDÖG ÉS POKOL!
A Painkiller: Hell & Damnation egyszerre folytatás és remake, ugyanis míg a történet az előző epizódok után veszi fel a fonalat, addig a pályák, amiket bejárunk, már mind szerepeltek az első epizódban, illetve annak Battle out of Hell című kiegészítőjében. Persze nem kell nagy sztorit várni, retró jellegű FPS-hez híven az egész elintézhető három mondatban. Hősünk, Daniel évekkel ezelőtt autóbalesetet szenvedett és a purgatóriumba került, ahonnan életében szerzett (igazából soha ki nem tárgyalt) tapasztalatait kamatoztatva alászállt a pokolba és kiirtotta annak vezetőit, csak azért, hogy a szintén elhunyt felesége után mehessen a mennybe, ahogy azt korábban ígérte neki egy kissé androgün angyal. A szárnyas szemétláda persze hazudott, Daniel a purgatóriumban ragadt, az elmúlt éveket pedig mindenféle gonosz lények lemészárlásával töltötte. A Hell & Damnation elején a mennyek bérgyilkosa egy megtört, érdektelen ember, akit maga a Halál (igen a nagybetűs, tudjátok, kaszával meg minden) keres meg egy melóval: vissza kellene mennie, és újra megölnie azokat, akiket egyszer már eltett láb alól (hogy ebben hol a logika, ne kérdezzétek), hogy 7000 lelket összegyűjtve tényleg eljusson a mennybe. A feladat tehát adott: 14 egyszer már bejárt, de persze rendesen feltupírozott és átalakított szinten kell annyi ördögfiókát és démonfajzatot felszeletelni, amennyit csak tudunk, hogy a játék végén kiderüljön, Halál állja-e a szavát.
SÁTÁNTANGÓ
Ugye, hogy nem bonyolult? A játékmenet is az egyszerűség elvét követi. A pályák egyik sarkából indulva annyi a dolgunk, hogy eljussunk a kijáratig, esetleg idő közben aktiváljunk néhány kapcsolót, na meg lőjünk, ahogy a csövön kifér. Ellenfeleink a pokol legkeményebb harcosai, akik között páncélos lovagok, szektatagok, gonosz bohócok, boszorkányok és szellemek is megfordulnak, meglehetősen változatos arányban. A sötétség szolgái eltökéltek és veszélyesek, ámbár nem okosak, igaz, számbeli fölényük kárpótolja intelligenciahányadosuk alacsony mivoltát. A Painkiller: Hell & Damnationben ezrével kapjuk puskavégre a minden taktikát nélkülöző módon velünk direkt szembe rohanó szörnyszülötteket, a nehézség pedig elsősorban az állandó túlerőből adódik – és akkor még nem ejtettünk szót a játék legdöbbenetesebb jeleneteiről, amiket a főellenfelekkel vívott csaták szállítanak. A Painkiller-univerzumban a Sátán legközelebbi barátai toronyház méretű, gyilkolásra termett óriások, akiket Daniel a lábuknál állva „lő le” – igen, ez nem elírás, szó szerint célba veszi a felhőkarcoló iszonyatokat és tüzet nyit, hogy összedőlő holttestükön átlépve a purgatórium még mélyebb szintjére jusson. Persze egy ilyen melóhoz nem árt a megfelelő műszerpark: Daniel a menny és a pokol legdurvább arzenálját hordja a hátán, köztük olyan örökbecsű darabokkal, mint a karóvető puska és a forgópengékkel operáló szerszám, de persze igazi klasszikusokat is kipróbálhatunk, úgymint a shotgun vagy a rakétavető. Kevés olyan FPS van, amiben annyira jó érzés lőni (vagy ha úgy tetszik, ölni), mint a Painkillerben, és ez azért van így, mert a teljesen eredeti fegyvertár darabjai más-más módon hatnak a rothadó szövetre, folyamatosan emlékeztetve bennünket arra, hogy ebben a játékban bizony nem mindegy, mit szorongatunk a kezünkben, amikor benyitunk egy terembe.
AZ ÉLET PAKLIJA
Bár a fentiek tükrében a Painkiller: Hell & Damnation egy komor játék benyomását kelti, valójában a folyamatos akciót humoros felhang kíséri. Daniel néha be-benyög valamilyen szarkasztikus megjegyzést, a fegyverek elsütése pedig kifejezetten komikus módon repíti hátra az ellenfeleket. Mindezen túl az összes pályához tartozik valamilyen mókás kihívás, amit teljesítve feloldhatjuk a Painkiller tarotkártya-pakliját. Ezek a feladatok elég széles skálán mozognak, egyszer adott időre kell teljesíteni a szintet, máskor bizonyos típusú szörnyből leölni pár tucatot, és így tovább. A jövendőmondó lapok a túlvilági vidéken speciális képességekkel ruházzák fel Danielt, így miután kioldottuk és megvettük őket (bizony, a pályákon található aranytallérokból hősünk nem még menőbb bőrdzsekire gyűjt), a segítségükkel növelhetjük ütőképességünket. Ez ugyan az első pár pályán még nem fog szükségesnek tűnni, később elhihetitek, hogy szívjátok majd a fogatokat, ha nem figyeltetek oda a program üzeneteire és szereztétek meg a kártyákat.
EGYÜTT A KÁRHOZATBAN
A Painkiller: Hell & Damnation azok számára is új élmény lehet, akik annak idején (cirka kilenc és fél esztendeje) játszottak az eredeti, People Can Fly által készített programmal. Elsősorban természetesen a grafika ugrásszerű fejlődése tűnik majd fel, a HD-kiadás ugyanis az Unreal Engine 3.0-s változatának hatására kel életre. A textúrák nagyon jól néznek ki, a poligonszám sokszorosa a megszokottnak, a speciális effektek pedig messze felülmúlják a legtöbb hasonló FPS-t. Mégis, a művészi tervezés az, ami felteszi a koronát a játékra. A purgatórium és a pokol a középkori reneszánsz festészet, illetve az azt megelőző gótikus építészet stílusjegyeit vegyíti össze a modern horrorfilmek kedvenc helyszíneivel. Ráadásul mindezt a barátaink társaságában is élvezhetjük, ugyanis a Hell & Damnation kétfős kooperatív móddal lett felruházva, melynek keretében a teljes sztori lejátszható egy cimboránk közreműködésével. A multiplayer móka viszont nem ér véget itt, a szokásos kompetitív módokkal hosszasan elüthetjük az időt: DM, TDM, CTF – semmi különös, és tény, hogy a játék megjelenésekor voltak gondok a szerverekkel, de ezeket mára kijavították. Nyilván egyik multis lehetőség sem az eredetisége miatt hódítja meg az embert, de higgyétek el, haverokkal játszva a Hell & Damnation remek móka, és hála a Steam teljes körű támogatásának, a legjobb PC-s alplatform előnyei is kiaknázhatók. Ami tehát adott: steames multi, remek grafika, izgalmas harcok, kidolgozott szólista, kooperatív és kompetitív multiplayer komponens. Az igazat megvallva rég volt ilyen tartalmas és hosszú távon is élvezetes játék a magazin mellé csomagolva, így azt javasoljuk, hogy feltétlenül próbáljátok ki!
MAGYAR FELIRAT ÉS KÉT DVD!
A cikkben nem emeltük ki külön, mert a Hell & Damnation nincs bonyolult történettel megáldva, de attól még örömteli hír, hogy a játék teljes magyar feliratozást kapott. A fordítás minősége korrekt, így azon olvasóink, akik hadilábon állnak az angol nyelvvel, mindenféle kellemetlen érzés nélkül regisztrálhatják a programot a szintén magyarul beszélő Steamen. A játék elindításához szükséges hardverigényt a Kapcsolódó információk ablakban találhatjátok.
A játék ezúttal is steames verzióban került a magazin mellé, aktiválásához internetkapcsolat szükséges, és jó, ha tudjátok, hogy a PHD ezúttal KÉT DVD LEMEZEN kapott helyet. A telepítéshez mindkét korong szükséges, és a kettes lemezen megtalálhatjátok majd a szokásos PC Gurus anyagokat, extra játékokkal, előzetesekkel és persze videotesztekkel.
Nekem már meg van, viszont külön öröm újravégigvinni a remake-t. A 2004-es eredeti is meg van, amit imádtam a kiegészítővel együtt. Az alvilági téma mindig is az én terepasztalom, így a Hell & Damnation is kedvenc.
A The Farm 51 kedvenc fejlesztőim. Ők csinálták meg ez mellett a Necrovision-t 2009 és idén az Indiana Jones feeling-ű Deadfall Adventures-t is.