Team Fortress 2 - egy pazar folytatás

Több mint tíz év várakozás után végre itt van a játék, mely az első részhez hasonlóan kultuszcím lesz - efelől semmi kétségem. Az első információk alapján nem fűztem hozzá túl sok reményt, de hál' istennek ilyen pozitív csalódás régen ért már. 1996-ban óriási sikereket aratott a széria első darabja (pedig csupán egy Quake motorra építkező modként indult), úgyhogy gyakorlatilag már ekkor tervbe lett véve a folytatás. Azóta a cím a Valve kezébe került, akik készítettek egy átiratot a Half-Life motorjára Team Fortress Classic néven, de a rendes folytatást már a Source motorra tervezték. Az idő múlásával megannyi koncepció született, de aztán abbamaradtak a tervezgetések - évekig semmi hír nem érkezett a további elképzelésekről. Aztán a közelmúltban újra előkerült Team Fortress 2, az eddigi koncepciókat a sarokba dobták és egy rajzfilmszerű, Source motorra építkező folytatásról számoltak be a Valve fejlesztői.

Mostanra már tudjuk, hogy ez utóbbi elképzelés végül gyökeret vert, ami eleinte kissé ijesztően hatott, de bizton állíthatom, nincs mitől tartanunk. Ez a rajzfilmszerű grafika kiváló húzás volt, ami mellé egy pazar játékmenet társul. Nem hittem volna, hogy ennyire stílusos lesz a progi, de így több órányi játék után bátram merem állítani, a Team Fortress 2 mérföldkő a csapatalapú FPS-ek körében (is). A grafika amellett, hogy baromi szórakoztató, nagyon igényes, ráadául az egész játékélményt megdobja az a bugyuta humor, ami a karakterek animációiból, fizimiskájából, illetve dumáiból fakad. Tehát külcsínből és hangulatból mindenképpen jelesre vizsgázott a játék, ám szerencsére a belbecs sem szorul háttérbe mindezek mellett.


A hóbortos külső egy komoly és összetett, csapatalpú játékmenetetet takar. A választható kasztok egytől egyig más-más játékstílust igényelnek, kellő változatosságot gyömöszölve harcokba. Összesen kilenc karakter közül mazsolázhatunk, akik három típusba lettek sorolva (kattints a névre a karakter képéért):

Offenzív kaszt

• Felderítő: Speciális képessége, hogy jóval gyorsabb a többi játékosnál, nagyobbakat tud ugrani, mint a többiek és gyorsabban foglalhatjuk el vele az állásokat.
  
  
• Zsoldos: Egy böhöm rakétavetővel osztja a népet, ami brutálisan sebez, illetve a rakétát maga alá lőve hatalmas ugrásokra képes.
  
  
• Pyro: Különleges képességei nincsenek, csupán egy nagyon hatékony lángszóróval operál, amit ügyesen, taktikusan használva kegyetlen nagy irtásokat rendezhetünk vele.
  

Defenzív kaszt

• Robbantós: Az egyszerű gránátvetés mellett tapadós bombákat is képes kilőni, amiket gombnyomásra robbanthatunk fel, illetve saját magunkat is fellőhetjük velük.
  
  
• Nehézgépágyús: Ő az, akit a legtöbbet láthattuk a Team Fortress 2 kapcsán: egy izomagyú állat, aki egy hatalmas nagypapával darálja a népet: amilyen keményen szórja a golyókat, olyan masszívan állja is azokat - de semmi több…
  
  
• Mérnök: Építhetünk vele lőállást, amivel megvédhetjük a bázist, illetve élet- és lőszerutánpótló masinát, de akár teleportkaput is letehetünk, hogy társaink gyorsabban juthassanak el a frontvonalra. Mindezekhez a nyersanyagot az elejtett fegyverekből szerzi.
  

Támogató kaszt

• Doki: Természetesen gyógyítani tudja a társakat, de ahogy élettel látja el a többieket, egy “ÜberCharge” névre keresztelt spéci képessége egyre növekszik a gyógyítás arányában, és ha teljesen feltöltődik, átmenetileg sebezhetetlenné teszi önmagát, illetve azt, akit éppen becéloz gyógyfegyverével.
  
  
• Kém: Képes felvenni bármilyen kasztú ellenfél alakját, ráadásul rövidebb időre áttetszővé is tud válni, valamint ha késsel hátulról támadunk, azonnal kivégezhetünk bárkit. Mindemellett a mérnökök ütegeit is hatástalanítani tudja.
  
  
• Mesterlövész: Távcsöves puskájával fejre célozva halálos, nagyobb távolságokból is. Ráadásul, ha folyamatosan bezoomolva tartjuk a fegyvert, a lövés ereje növekszik.
  

Mint azt láthatjátok, karakterekből nincs hiány, és azok változatossága pont ideális egy remek partihoz. Minden olyan játékmód megtalálható, amit egy ilyen csapatalapú FPS-ben el lehet sütni (területfoglalgatós-megtartós móka, támadd meg az ellenfél bázisát, védd meg a saját bázisodat, CTF-szerű “szerezz meg az ellenféltől valamit, amit juttass el a saját bázisodra”, stb.). Ahogyan lenni szokott, fordulókra van bontva játék, de ha meghalunk, néhány másodperc múlva újraéledünk, feltéve ha nem “hirtelen halál” játékmódban toljuk. Elvétve a szokványos fordulók között előfordul ilyen menet is: a játék célja változatlan, csupán a Counter-Strike-hoz hasonlóan, ha elpatkolunk, csak a következő fordulóban állhatunk újra csatasorba.


A cikkem végére hagytam a játék talán legérdekesebb elemét, a részletes statisztikarendszert. A Steam-profilomba minden statisztikai adat megmarad; milyen kaszttal mennyit és hogyan játszottam, miben voltam jó, hány fejest osztottam ki, és még sorolhatnám a tárolt adatok meglehetősen tág arzenálját. Tehát menet közben mindent figyel a program, ebből adódik az egyik legjópofább móka: valakinek a végzetévé válni. Ha ugyanaz a figura egymás után többször legyilkol, akkor külön bónuszokat kapok, hogyha sikerül megtorolnom a hírnevemen ejtett csorbát. Mindezek mellett különböző plecsniket is szerezhetünk bizonyos feladatok teljesítése után, hasonlóan a Battlefieldekhez; például ölj meg öt ellenfelet zsinórban, cselezd ki az ellenfél orvosát, hogy téged gyógyítson, érj el x mennyiségű fejlövést mesterlövészpuskával, stb. Tagadhatatlan tény, hogy a Battlefieldek is elsősorban az ilyen és ehhez hasonló “extrákkal” lopták be magukat a játékosok szívébe, és most ugyanezt az ösvényt próbálja a Valve is feszegetni, de majd meglátjuk mennyire hat meg ez titeket...

Zárásképen legyen elég annyi, hogy aki teheti, gyorsan rendeljen elő egy Orange Boxot, és csatlakozzon a hivatalos megjelenésig tartó bétázásba (október 10), mert az már bizonyos, hogy a Team Fortress 2 hatalmas siker lesz, és kizárt, hogy a HL 2: Episode Two ne taglózna majd ugyanúgy, ahogyan a többi rész is tette - a Portalról meg nem is beszélve...