Bár a tengeri teknősök életük nagy részét a tengeren töltik, a nőstények évente meglátogatják szülőhelyük strandjait, hogy tojást rakjanak, ezzel pedig a tengeri teknősök következő generációja életre keljen. Egy fészekbe akár 200 tojás is kerülhet, miközben több ezer felnőtt tér vissza egy-egy partszakaszra, hogy életet adjon. A tojásokat a homokba temetik, ahol nagyjából 50 napig inkubációban maradnak. Az 50 napos inkubáció után az apró tengeri teknős babák kezdenek kibújni a héjukból, hogy megismerjék a körülöttük lévő világot. Ezek az apró kis teknősök lassan, de biztosan törik fel a biztonságot nyújtó héjat, majd megkezdik az utazást a nyílt tengerre. A Turtle Bay pontosan ezt a folyamatot mutatja be, és a játékosok mind egy-egy teknős-csoportért felelnek, melyet el szeretnének juttatni a tengerhez.
Turtle Bay
- Hazai kiadó: Piatnik
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 15-20 perc
- Korcsoport: 6+
- Nehézség: ?/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó webshopjából 6290 forint
Wolfgang Riedl második játéka már első látásra is kellemes és kedves élményt kínál, hiszen a dobozból előkerülő, tojáshéjjal és rákkal díszített tengerparti játéktábla, a számos, színes kis teknős, valamint a műanyag hínár-jelző és a három dobókocka egyaránt könnyed, családi társast sejtet. Ahogy a villámgyorsan memorizálható és magyarázható szabály is, ami mindössze 4 szellős oldalt jelent a kis füzetben. Amennyiben mindenki választott egy színt, a teknősök pedig a startvonalhoz, a tojások közé kerültek, kezdődhet is a verseny, melynek célja az, hogy a bevezetőben írtak szerint a bébiket eljuttassuk az óceánba.
Dobok-borulok
Maga a játékmenet alapvetően nem lett túlbonyolítva, hiszen a játékosok a saját körükben dobnak egy kockával, majd vagy a startmezőn álló, vagy egy már versenyben lévő teknősükkel annyit lépnek, amennyit a kocka értéke mutat, aztán tovább adják a dobókockát, hogy a soron következő játékos is szerencsét próbáljon. Van azonban egy kis csavar. Ha ugyanis a lépések során elhagyja más teknősök mezőjét, akkor azokat a hátukra kell fordítani, mondván olyan sebességgel és energiával sikerült áthaladni rajtuk, hogy fel is lettek borítva. A kellemetlen pedig az, hogy amelyik teknős a hátára került, azzal nem lehet haladni. A kis hínár-jelző pedig azért kerül a játékba, hogy jelezze, honnan indultunk, ha pedig megvan a lépéseknek köszönhető érkezési pont, a köztes mezőkön (és az indulón, a hínárral) át lehet fordítani a teknősöket.
És hogy miért van három kocka? Nos, minél több a hátára fordult teknősünk, annál többel dobhatunk. Egy hátára fordult teknősnél nincs változás, kettőnél már kettővel, három és négy teknősnél pedig már három kockával lehet dobni. Más kérdés, hogy ezek közül is csak egy eredmény számít, azt viszont igényeink szerint mi választjuk ki, hogy melyik értéket használjuk az újabb lépéshez. Ha pedig egy teljes szín, avagy csapat bejut a tengerbe, a hozzájuk tartozó játékos nyer. Viszont, ha valaki nem tud egy teknőst sem mozgatni, mert mindegyik a hátára fordult vagy beért a célba, akkor szintén vége a játéknak, ebben az esetben pedig az nyer, aki a legtöbb teknőst juttatta el a tengerbe.
Gyereknek ideális
Látható, hogy ez nem egy véres stratégiai játék, senki nem fog kétségbe esni, azt illetően, hogy éppen mit válasszon, hiszen ahogy a téma, úgy a játékmenet is kimondottan könnyed, kellemes. Értelemszerűen ez egy hagyományosabb, dobok-haladok alapú gyerek- és családi játék, amit egyfelől a tematika és a látványvilág dob fel, másfelől az extra mechanika, ami feldobja a szimpla koncepciót. Hiszen egyfelől a külső önmagáért beszél, a kis teknősök nagyon cukik, jó rájuk nézni, ahogy a tojásoktól menetelnek a víz felé, másfelől pedig a felborítós elem nagyon jót tesz a klasszikus, kicsit már ósdi játékmenetnek. Mindig figyelni kell, ki merre jár, soha nem szabad hátul maradni, sőt érdemes nem olyat felborítani, aki hátul áll, hacsak nem mi vagyunk többségben a tengerben. Nem mellesleg érdemes néhány teknőst is háton tartani, hiszen akkor több az esélyünk egy szerencsés dobásra.
És ennyi. Bár a téma és a külső engem is kilóra megvett, 44 évesen azért a verseny a második-harmadik játéknál már nem annyira tartott izgalomban, bá hozzá kell tenni azt is, hogy a lazább kétfős játék után három fővel már sokkal izgalmasabbá, mozgalmasabbá és taktikusabbá vált a dolog. Ami miatt viszont mindenképpen megéri beruházni a Turtle Bay-re: a lassan 7 éves kislány nagyon élvezte, újra és újra vissza akart térni a tengerpartra, hogy valamelyik színt sikerre vigye, a kis teknősöket pedig eljuttassa céljukhoz. És lényegében neki szól a játék, amihez a szülők boldogan asszisztálnak, mivel a csemete boldogsága a legfontosabb. Ezért aztán azt mondom, hogy mindez 6290 forintot abszolút megér, pláne, ha közben még a kis teknősök is leküzdhetik az akadályokat és megindulhatnak a végtelen víz felé, hogy egyszer visszatérjenek, és az élet egy újabb körforgással bizonyítsa csodálatos mivoltát.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Pianiknak!)
