Abban semmi meglepő nincs, hogy bár hatalmas sikernek mondható, még az Everdell – Az örökfa árnyékában sem tetszhet mindenkinek. Ettől függetlenül, a számos pozitív visszajelzés sokat elmond minőségéről, ahogy az is, hogy lényegében megkerülhetetlen címe lett a modern társasjátékos világnak. Nem ritka, hogy a komplett szórakozási formába, hobbiba vagy akár a gyűjtői szenvedélybe sikerült embereket berántani ezzel az egyetlen társassal, így eredményei vitathatatlanok. De egy ilyen magasra tett lécet vajon mennyire lehet megugrani? Mennyire képes egy alkotó ezt a befolyást és hírnevet tovább görgetni a későbbiekben, más ötletekkel is? Nos, az Álomkert valamennyire választ ad ezekre a kérdésekre, még ha végső következtetést és tanulságot nehéz is lenne levonni belőle.
Álomkert (Flourish)
- Hazai partner/kiadó: Gémklub
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-7 fő
- Játékidő: átlagosan 20-60 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,86/5
- Ajánlott fogyasztói ára: 14 990 forint
Az Álomkert egy kicsit olyan, mint egy kirándulás a természetbe, de olyan formában, mintha egyben az álomvilág kapuját lépnénk át. Ősi romok, csodálatos épületek díszítik a magasba nyúló fák, a gyönyörű növények hadát, mely kedves, barátságos állatoknak ad otthont. Mindezt egy visszafogott méretű dobozba sikerült belezsúfolni, de úgy, hogy a tényleges és kihagyhatatlan tartalom akár egy apró csomagba is belefért volna. Merthogy a játékhoz mindenképpen szükséges 98 kártya adja a Gémklub kiadványának központi elemét, a többi pedig inkább csak szépen dizájnolt, de elhagyható körítés a kártyadraftolós, kertépítős mókához.
Adogatás
Mert hát nagyon jól mutatnak a kis falak, amik elzárják egymástól a játékosokat, ahogyan a nagy pontozótáblák is látványosak a három tárcsával, ezeket éppen úgy könnyű lenne egyszerűbb módszerrel kiváltani, mint az alternatív játékmódnál használt, az eredeti, Kickstarter-verziós 3D-s épületeket. Hiszen a játékmenet egyetlen fontos mechanikára épül: a játékosok 6 lappal indítva, egyet lefordítva maguk elé helyeznek, majd egyet-egyet a két szomszéddal osztanak meg (a közöttük lévő fal túloldalára helyezik a választott kártyát), így három lap marad a kezükben. Ezután a maga elé tett kártyát mindenki felfordítja, elveszi a két kapott lapot, húz egyet a közös húzópakliról, avagy újból hatra növeli a kezében tartott kártyák számát, hogy minden kezdődjön elölről. Ez addig tart, míg a saját területen három lap lesz letéve (avagy három kör áll rendelkezésre), és jöhet is az első fordulós pontozás. Három ilyen fordulót követően már 5 kártya marad mindenki kezében, nincs húzópakli, és a forduló három lapját egyszerre kell lehelyezni a kínálatból, hogy a játék végi pontozás is elkezdődjön.
És a lényeg a pontozás, ami a kártyák különböző szimbólumait használja. Egyfelől a bal oldalon láthatók különböző ikonok, az öt eltérő növény alapján, valamint bal felül azt mutatják a lapok, hogy mi után kapunk pontokat. Így például, ha a három kártya egyikén, bal felül egy rózsa látható, akkor a három lapon, bal szélen látott összes rózsáért 1 pontot zsebelhetünk be. Minden forduló végén csak az aktuális 3 lap bal felső pontszerző akciói aktiválódnak, viszont a korábban letett fordulók kártyáinak bal szélén lévő növényei is beleszámítanak a pontozásba. És itt van még egy csomó egyéb lehetőség, mint például a szomszédos játékosok kártyáival való összehasonlítás (pl. pontok a náluk lévő szimbólumok után, vagy pontok azért, ha valamiből egyenlő számban vagy több van nálunk).
A játék végi pontozásnál pedig még ennél is több opció kerül képbe. Elvégre a jobb alsó sarokban lévő ikonok a játék végi pontokat adják, ilyenkor nemcsak a növényfajták, de a tereptípusok is számítanak, amik a bal alsó sarokban mutatják, ha egy lap valamelyikhez tartozik. Ez elsőre talán bonyolultnak tűnhet, de az Álomkert igazából elég egyszerű rendszert használ, ezt a segédletek is jól mutatják, és mivel a kártyákon szöveg sincs, avagy mindent az ikonok jeleznek, még azoknak is könnyen/gyorsan magyarázható el a szabály, akik nem tudnak olvasni.
Áttörés?
Az Álomkert egy jópofa játék, ami kimondottan egyszerű, de a szomszédoknak adott lapokkal jópofa alternatíva az átlag draftolós címek mellett, miközben a dizájn, az illusztrációk minősége önmagáért beszél. Jó ránézni, a tálalás gyönyörű, amihez a lapok anyagminősége is passzol. Más kérdés, hogy a falak és a három tárcsás pontózók tényleg inkább csak díszítő elemek. Persze, nagyon jól néz ki az asztalon, mikor minden komponens előkerül, és megkezdődik az álomkertek építése, illetve a játékmenet is abszolút élvezetes, miközben egy nagyon egyszerű alappal rendelkező játékról beszélünk.
Ilyenformán tehát James A. Wilson (és Clarissa A. Wilson) az Everdell után most nem hozta a (várt) csodát, helyette egy kellemes és élvezetes, jó, de nem kiemelkedő társast tett le az asztalra, ami leginkább látványával és hangulatával ragadja meg az embert. Minden más csak körítés, ami változó, hogy kinél mennyire jön be. A szabályfüzet részletesen elmond mindent, a hazai kiadás minden téren igényes és rendben van, így maximum azok sajnálhatják, hogy lemaradtak az eredeti, Kickstarter-kiadványról, akik az állatkás kártyákat és a különböző épületeket is begyűjtötték volna. Hozzáteszem, hogy azok szinte mind overproduced, sérülékeny összetevőket biztosítottak, így az alapjáték is bőven elég a szórakozáshoz.
(A játékot partnerünk, a Gémklub biztosította – köszönjük!)
