Superman a képregények legismertebb alakja, egy ikon, egy szimbólum és egyben a DC-univerzum alappillére, amely idén már 78 éve szórakoztatja az olvasókat. Azonban furcsamód, a tegnapelőtt kitárgyalt Batmanhez képest, jóval kevesebb játékadaptációt kaptunk, fele annyit sem, mint Gotham őrzőjének kalandjaiból, pedig volna bőven miből meríteni, elvégre majdnem 80 év terméséből lehet táplálkozni, ám mégis, Kal-El mintha el lenne átkozva, hiszen az a kevés program, ami megjelent, azokat sem őrizzük a legkedvesebb emlékeink között. Most ezeket néztem meg, egy rövid áttekintést adva arról, mi mindent illettek Superman nevével.
Acélember
A legelső Superman játék, talán nem meglepő módon, ugyanabban az évben jelent meg, mint amikor a klasszikus, Christopher Reeve főszereplésében készült film is, tehát 1978-ban. Az egyszerűen csak Superman névre keresztelt programot Atari 2600-ra készült, mégpedig az Adventure című játék prototípusára alapozva. A kor lehetőségihez mérten viszonylag komplex programmal álltunk szemben, amiben egy hidat kell rendbe tennünk, miután Lex Luthor lerombolta, aztán magát a kopasz gonoszt is elkapni, majd gyorsan vissza az irodába.
A Superman noha jó értékeléseket kapott, folytatás nem érkezett, sőt, hét évet kellett várni a következő nekifutásra, és mintha az ipar újra felfedezte volna a Supermanben rejlő lehetőséget, egymást követték az adaptációk: a 80-as évek második felében négy játék is megjelent: a Superman: The Game, a Superman és a Superman is oldalnézetes akciót hozott, amiben szépen sorban kellet móresre tanítani a rosszfiúkat, egyedül a Superman: The Man of Steel csempészett ebbe egy kis, félig 3D repülést.
Katasztrófa
A 90-es évek második felében, úgy általánosságban, nem sok minden változott a Superman játékok terén, vagyis továbbra is oldalnézetes akciócímeket kaptunk. A formulát a Sunsoft és a Blizzard (igen, az a Blizzard) által fejlesztett The Death and Return of Superman törte meg valamelyest, ez ugyanis a nagyon népszerű The Death of Superman történetet dolgozta fel. Ebben Supermant illetve négy reménybeli utódját (Superboy, Steel, Cyborg, The Eradicator) irányíthatva harcolhattunk, új színt hozva az addigi bunyózásba.
Aztán jött 1999, és a Superman: The New Adventures.
A sokszor Superman 64-ként emlegetett játék nem egyszerűen a legrosszabb Superman adaptáció, hanem ott van a legrosszabb játékok öröklistájának élmezőnyében is. A program a Titus műhelyében készült, és papíron még egész jól hangzik az ötlet: a Superman: The Animated Series alapjaira építkeztek, Superman pedig ezúttal Lex Luthor virtuális világában ragadt (ezzel egy csapásra meg is van oldva az az örök probléma, hogy Superman túl erős), ahol meg kell mentenie Lois Lane-t, Jimmy Olsent és Emil Hamilton professzort, maga a játék azonban messze volt attól, hogy szupernek lehessen nevezni.
A játék producere, Eric Caen 2011-ben elmondta, hogy a kreatív ötleteket a DC Comics és a Warner Bros. komolyan korlátozta -- tőlük jött a virtuális világ ötlete és az is, hogy Superman képességeinek csak egy részét használják. Caen azt mondta, hogy az eredeti elképzeléseknek csak az 5%-a élte túl a jogtulajdonosok beavatkozását. A Superman 64 végül késve, befejezetlenül és számtalan hibával jelent meg, egy játszhatatlan romhalmazként.
Várva a megmentőre
Már a Superman 64 előtt sem volt különösebben bombaötlet az acélember alapján játékot készíteni, ezek után meg főleg, de azért próbálkozók még akadtak. A Superman: The Animated Series elég népszerűnek bizonyult ahhoz, hogy arra alapozva még két játék készüljön, a Superman: Shadow of Apokolips és a Superman: Countdown to Apokolips, illetve kaptunk egy képregény feldolgozást a Superman: Y2K történetvonalból és persze a Superman Returns (képünkön) sem maradhatott ki, mint a filmmel párhuzamosan kiadott multimédiás termék. Összefoglalva elmondhatót, hogy egyik sem volt közepesnél jobb, egyszerű, feledhető szuperhős játékok, amik legfeljebb csak a rajongók érdeklődését keltették fel, ha egyáltalán ők felfigyeltek.
A történetünk itt, 2006-ban ér véget, ugyanis tíz év telt el azóta, hogy megjelent egy Superman játék, persze nem számítva a Justice League játékokban, a Mortal Kombat vs. DC Universe-ben, az Injustice: Gods Among Usban, a DC Universe Online-ban, az Infinite Crisisban és a Lego Batman játékokban tett vendégszereplést. A kérdés pedig adja magát: miért alakult ez így? A válasz talán az, hogy a kriptoni nem passzol videojátékos szerepléshez, ahhoz ugyanis, hogy élvezetes játékot kapjunk, komolyan korlátozni kell a képességeit, de ez meg elvesz a karakterből, és kapunk egy kiherélt hőst. Egy 22-es csapdája ez, amit eddig még senkinek sem sikerült megkerülni, és nem úgy tűnik, hogy akadna próbálkozó. Nemrég írtunk egy törölt projektről, illetve innen-onnan hallani azt, hogy a Rocksteady esetleg, talán, egy Superman játékot fejleszt, de eddig semmi konkrétum nem került elő. Kal-El tehát tovább pihen, maximum csak a mozikban találkozhatunk majd vele.
Ha az acélember filmből indulunk ki és az ott látott Kriptonbolygóról, akkor még a katasztrófa előtti időkről lehetne egy jó kis sci-fi game-t összeácsolni érdekes sztorival.