Tom Clancy neve az elmúlt időben számtalan játék címében feltűnt már, gondoljunk például a hanggal vezérelhető RTS-re, az EndWarra, a lopakodós játékok örök klasszikusának számító Splinter Cell szériára, a Ghost Recon játékokra, a könnyed vadásszimulátor HAWX-ra vagy a mostanában magára találó The Divisionre. Ezt a palettát színesíti 1998 óta a Rainbow Six sorozat is, melyben a címszereplő Szivárvány Hatos elit kommandó tagjait irányítva tehetünk rendet a modern világ minden táján.

Ennek megfelelően a Rainbow Six játékok mindig is az akcióink precíz megtervezéséről és villámgyors végrehajtásáról szóltak. Itt a puszta tűzerő helyett a taktikára, csapatmunkára és nem utolsó sorban a lopakodásra kellett építenünk, karakterünk pedig már egy-két golyótól a fűbe harapott, akárcsak a valós életben. Ez a mix pedig kifejezetten bejött a játékosoknak, így a Rainbow Six elindulhatott világhódító útján. Az elmúlt években számtalan játékot és kiegészítőt köszönhettünk a szériának, melynek legújabb tagja, a Siege, már az esport világában is letette a névjegyét a taktikus, kiélezett játékmenetével és több mint 25 millió játékosával.

Las Vegas ostroma

A Rainbow Six Vegas 2006-ban jelent meg PC-re, és egy hirtelen huszárvágással a kőkemény taktikai FPS-ek világából a pörgősebb, akciódúsabb, de azért még csapatmunkára kihegyezett címek közé vitte át a sorozatot. Az Ubisoft Montrealnál remekül megérezték, hogy változnak az idők, így a precíz, komoly és hosszas tervezést igénylő játékmenetet lecserélték egy gyorsabb, modernebb lövöldére, de arra azért figyeltek, hogy a sorozat alapvető értékeit ebbe a megújult Rainbow Six epizódba is átemeljék. 

A játék főhőse Logan Keller, aki egy balul elsült mexikói bevetés után repül Las Vegasba, hogy megfékezze a városban eluralkodó káoszt, és kézre kerítse a rettegett terroristát, Irena Moralest. Maga a sztori elsőre talán kicsit egyszerűnek és sablonosnak hathat, és valljuk be, az is Clancy munkásságához képest, azonban erről könnyen megfeledkezhetünk, miközben Vegas neonfényes éjszakájában rohanunk célpontunk után.

Félelem és reszketés

Bár a Rainbow Six Vegas mindenképpen igényli a taktikát és a csapatmunkát, azért az elődeihez hasonló összetettségre és mélységre ezen a téren nem kell számítanunk. A küldetések előtti alapos tervezgetést például a Lockdown után itt is kihagyták a készítők, ennek megfelelően már nem tudjuk lépésről-lépésre kikalkulálni minden egyes missziót, többször kell improvizálnunk, és osztagunk irányítását is menet közben végezzük.

Azonban mindez nem tolta el a játékot az agyatlan lövöldék világába, csak pörgősebbé varázsolta az egészet. Logan Keller ugyanolyan halandó, mint elődje, ennek megfelelően ha csak agyatlanul rohanunk előre, viszonylag hamar a legutóbbi mentési ponton találhatjuk magunkat. Ugyanez elmondható két társunkról is, annyi könnyebbséggel, hogy miután ők a földre kerültek, még felszedhetjük őket, ha a közelükbe tudunk férkőzni. Szerencsére a játékba bekerült egy könnyen használható fedezékrendszer, melynek hála szinte akármire fel tudunk tapadni, hogy aztán onnan kihajolva szedhessük le azokat, akiknek nem tetszik a képe.

Bár a Vegas sokkal letisztultabb irányítással bír, mint elődei, ez az egyszerűbb, kevesebb lehetőséget tartalmazó opció remekül passzol a gyorsabb játékmenethez. Immár csak két fix társunkat tudjuk irányítani, és ehhez sem kell más, csak néhány billentyű. A space segítségével dirigálhatjuk őket a pályán, míg az alttal kiválaszthatjuk, hogy kövessenek, vagy tartsák a pozíciójukat. Ezen felül megmondhatjuk nekik, hogy csendben osonjanak vagy golyózápor közepette vessék rá magukat a rosszfiúkra, illetve ajtókhoz, ablakokhoz rendelhetjük őket, hogy a következő terembe berontva leszedhessenek mindenkit, mielőtt azok felfognák, mi történik.

Ez utóbbi opciót pedig bőségesen lesz lehetőségünk kihasználni, hiszen a fejlesztők odafigyeltek, hogy alternatív útvonalakból, több bejárattal rendelkező termekből és bezúzható ablakokból ne legyen hiány. így simán megoldható, hogy amíg embereink a főbejáraton rontanak be villanó- vagy épp repeszgránáttal, addig mi oldalról kaszálunk le bárkit, aki fedezékbe tudott húzódni a robbanás elől. Ezzel a módszerrel egyszerűen, mindössze pár gombnyomással komplett akciókat, rajtaütéseket zavarhatunk le, és közben az az érzés is megmarad, hogy mi épp egy elit kommandó tagjai vagyunk.   

Túl a csillogáson

Las Vegas a maga neonfényeivel, hatalmas kaszinóival, pompájával és csillogásával egy igazán látványos hely a sivatag kellős közepén, és a készítők vissza is adják ezt a látványvilágot a játékban. Emlékszem, leesett állal bámultam a monitort, mikor a helikopterünk először belibbent a város fölé, és bár a mai szemmel nézve a grafika már kicsit kopottas, 2006-ban párját ritkította a Rainbow Six Vegas látványa.

A neonfények, a folyamatosan villogó és zenélő nyerőgépek, a hatalmas, ikonikus kaszinók, egyszerűen minden a helyén van, amit csak az ember kívánhat. Az Unreal 3.0-s motor félelmetes látványáért azonban nagy árat kellett fizetnünk annak idején az igen kemény gépigény képében. Ma már csak megmosolyogja az ember a 3.5 GHz-es Pentium 4-es processzorokat meg a 256 MB-os videokártyákat, de akkoriban azért még igen combos követelménynek számítottak.   

Viva Las Vegas

A Rainbow Six Vegas nem félt újítani, eltérni az elődeitől, azonban szerencsére az Ubisoft Montrealnál megtalálták az arany középutat a pörgős és a taktikus játékmenet között. Bár már nem kell annyit terveznünk, mint az elődei esetében, és a történet is kicsit egyszerűre sikeredett, a Vegas így is hamisítatlan Rainbow Six élményt nyújt a mai napig.