Joe bátorítóan megszorította vállát, mielőtt elment volna, de nem segített. Halálosan rettegett. Még három teljes napon keresztül bent rohadt a cellában, és senki nem jött érte. A negyedik nap egy bőrdzsekis nyomozó nyitotta ki a cellát, megbilincselte és a kihallgató szobába cipelte. Benjaminnak ereje sem volt küzdeni. Hirtelen a szíve gyomra mélyéig süllyedt, golyói pedig teljesen visszahúzódtak.
Rezignált arccal ült le a székbe. Vele szemben egy harmincas éveiben járó, fitt és egészségesnek kinéző nyomozó ült és egy vastag aktát lapozgatott.
Üdv. Collins nyomozó vagyok, ő a társam, Higgins nyomozó. – Köszöntötte, majd újra elővette az aktát, a másik meg beállt a sarokba. – Benjamin Francis Blake. – folytatta kihallgatója. – Abból a Blake családból?
Igen. – Felelte meglepetten.
Nem minden zsaru segg hülye. - Mosolyodott el. – Ahogy maga sem.
Hogy érti?
Ügyes próbálkozás. Be is jönne, ha nem az ön lakásának átkutatásával töltöttem volna az egész estém. – Collins meglebegtette előtte a bírósági végzést, amin házkutatási parancs szerepelt.
Maga mindig ilyen paranoiás? – Vakkantotta a társa. – Két óránkba került megtalálni az összes titkos rekeszt a lakásában.
Benjamin arcából kiszökött a vér, kezei remegni kezdtek és szaggatottan vette a levegőt. A nyomozónak nyilván feltűnt, ezért mosolygott olyan öntelten, s kíméletlenül folytatta.
Maga igazán ügyes kis okirathamisító, Ben. Szólíthatom Bennek?
Erőtlenül biccentett.
Megtaláltuk a teljes felszerelését, amit használ, Ben. Mindet. Plusz egy rakat félkész útlevelet, személyit, jogosítványt, üzemeltetési engedélyeket…
Szép nagy skálán dolgozik, haver. – Szólt bele Higgins. – Tényleg nem semmi. Ja, és utánajártunk a munkahelyén is.
Benjamin riadtan kapta fel a fejét és meredt a pasasra, de ő csak vigyorgott. Visszanézett a főnökére, aki ráérősen hintázott. Kétségbeesését látva átvette a szót.
Állami alkalmazott, okmányiroda. Tökéletes egy okirathamisítónak. Átvizsgáltunk minden egyes kérelmet, amit indított, átnéztük a könyvelést, és nem meglepő módon a fele kamu volt.
Mi az alku? – Kérdezte érdes hangon Benjamin.
Nem tudta tovább elviselni, ahogy ez a két seggfej játszadozott vele. A fakabátok összenéztek, majd rá.
Alku?
Naná. Mindig van alku. – Mondta magabiztosan, mire kiröhögték.
Ben, azt hittem, ön okos ember. – Nevetett Collins. – Tudja, kik kapnak alkut? A maffiózók, akik felnyomják a vetélytársaikat. A sorozatgyilkosok, akikre egyet is lehetetlen rábizonyítani.
A kishalak, mint te, repülnek a dutyiba. – Folytatta Higgins.
És ti mikor jöttök?! – Fröcsögte Benjamin. – Lemészároljátok a fél kocsmát és még ti oktattok ki engem?!
A SWAT gumilövedékeket használt, te idióta. – Feleselt vissza a társa. – Senki sem halt meg, még a mieink közül sem, pedig az az ír állat eleresztett egy sorozatot.
Timmy él?
Ja, de ha engem kérdezel, olcsóbban megúszta volna. Húsz év fegyház alsó hangon, nem, főnök?
Alsó hangon. – Visszhangozta Collins. – Ön viszont megússza fogházzal. Talán öt-hat évet kap.
Benjamin kishíján lefejelte az asztalt. Teljesen elhagyta az ereje. Az őrült remény, hogy valamilyen csodával határos módon megússza, teljesen szétesett, és Higgins csak rontott rajta azzal, hogy tovább pofázott.
Tíz, ha súlyosbító körülményként tekintenek arra, hogy egy három államban körözött gyémántrablónak hamisítottál kolumbiai iratokat.
Ez már nem a mi dolgunk. – Collins összecsapta az aktát és felállt az asztaltól. – Kávé?
Kávé. – Bólintott lelkesen Higgins, és leléptek.
Egy kékinges vitte vissza a cellába. Egy héttel később már a rabszállítóból szállt ki, előtte a frissen épült fogház terpeszkedett el. Alig pár éve húzták fel, és nagyon kezdetleges szakaszban volt még, de kellettek az új rabok, hogy fedezzék valamiből. A recepció röhejesen kicsit volt, és az ott szolgáló őrökön látszott, hogy fenemód unatkoznak. Felületesen megmotozták és kezébe nyomták a szürke kezeslábast. Rövid vita után az egyik nagy morogva elkalauzolta a cellájába. Szinte azonnal odaértek. Két tízes szárny volt egymással szemben, s ő lett a „B” tizedik rabja. Egy húsz főből álló fogház, ahol az őrök lusták és figyelmetlenek. Benjamin hetek óta először mosolyodott el. Hat év ide vagy oda, már most felsejlett előtte az út, amivel ha nem is kellemesebbé, mindenképp hasznosabbá tudta tenni rabságát…
