Benjamin már egy órája támasztotta az ütött-kopott bárpultot, ami tele volt horpadásokkal és karcolásokkal. Az üvegszilánkoktól a bicskákig már mindent látott a balsorsú bútordarab, és ha az ember jobban megnézte, akkor láthatta a dokkmunkás Bob homloklenyomatát is. Az egyik asztalnál munkások kis csoportja vedelt és dumált egymás hátát csapkodva, a félkarú rablónál pedig Frank próbálta nemlétező szerencséjét (hónapok óta segélyen élt). Benjamin mindenkit ismert, Rick, a csapos, legjobb barátja volt, elvégre ő szerezte meg neki a papírokat, amivel lerázta kocsmájáról az egészségügyi vizsgálatot. Azóta ingyen kapta az első korsó sört minden este. Ránézett az órájára, már éjfél múlt, és Timmy sehol nem volt. Dobolni kezdett a pulton, majd rendelt még egy sört. Joe intett neki, hogy csatlakozzon hozzájuk, de Benjamin (reményei szerint) udvariasan elutasította, helyette két percenként nézett az ajtóra és rugózott a lába. Végre valahára megérkezett Timmy. Nyúzott volt és legalább annyira feszült, mint ő, biccentett felé, Benjamin leszállt a székről és átment az legfélreesőbb bokszba. Timmy egy ír whiskyvel a kezében ült le vele szemben.
- Helló, Ben. – Esetlenül vigyorgott és kezet fogtak.
- Hello, Tim. – Nem tudta leplezni bosszúságát.
Mikor legutóbb látta, még csak egy cingár tini volt, aki az utcán bandázott, esetlen, loboncos küllemmel és röhejes szakálkezdeménnyel. Most meg tiszta izom volt, vonásai ezerszer érettebbek, haja szoros lófarokban, tekintetében örök éberség honolt.
- Bocs, hogy hét év után csak úgy betoppantam, oké?
- Nem az a gáz, Tim, hanem az, hogy betoppansz és egy rakat papírt akarsz, amit rohadtul nem egyszerű megszerezni. – Benjamin a csehó ajtajára nézett. – Nem követtek?
- Tuti. – Legyintett, majd egy hajtásra lehúzta a whiskyt. – Megvannak?
- Meg. – Még egyszer körbenézett, és elővette kabátzsebéből az iratokat.
Kolumbiai útlevél és személyi igazolvány, plusz vízum. Benjaminnak kétheti munkájába került megszereznie és kétszer annyi idegeskedésbe. Gyorsabban is megcsinálhatta volna, ha nem kellett olyan óvatosnak lennie, de mivel Timmy már nem csak a helyi rendőrség körözési listáján volt, hanem az FBI-én, nos, elővigyázatosabb volt, mint általában. Az örömteli vigyor, ami beragyogta Timmy arcát, valamicskét kárpótolta. Több államban körözött bűnöző vagy sem, ő akkor is az a szomszéd suhanc maradt számára, aki benzint lopott apjának, hogy tudjon fuvarozni.
- Ez tök jó. Ben… te vagy az ász. – Lelkendezett. – Tessék. – Benjamin az asztal alatt vette át a borítékot, amit a kezébe csúsztatott.
Megszámolta a pénzt. Ismertség ide vagy oda, semmit nem bízott a véletlenre. Timmy elrakta a papírokat és készülődött. Bocsánatkérőn megvonta vállát.
- Jó lenne dumálni, de…
- Felesleges magyarázkodni. – Legyintett Benjamin és kezet nyújtott. – Vigyázz magadra, Tim.
- Te is. – Szorította meg jobbját régvolt szomszédja.
Egyszerre tört be a kocsma összes ablaka, üvegszilánkok áradatát szórva a söröző munkások nyakába, akik szitkozódva húzták be nyakukat s borultak az asztalra. Rick benyúlt a pult alá és előrántott egy lefűrészelt csövű puskát, aztán pukkanások sorozata repesztette be kis híján Benjamin dobhártyáját. Füst öntöttel el az egész helyet, s pillanatokon belül kétrét görnyedt a köhögéstől. A szemei lángoltak, alig látott valamit. Timmy alakja a szája elé kapta kabátját, s jobb kezével valamit előhúzott az övéből. Keretestül szakadt be az ajtó és kommandósok rontottak be. Még félig megvakulva is látta, hogy egy SWAT egység volt. A csapos rájuk emelte a sörétest, de az élharcos golyót röpített a fejébe és eget rengető puffanással esett hátra. Timmy üvöltve tüzelt, kettőt eltrafált, akik orra buktak, de elég volt egyetlen lövés, és a srác a padlón feküdt.
- Neeeee! Timmy! Neeee! – Benjamin jajveszékelt, a kommandósok ellepték a csehót és megbilincseltek mindenkit, Joet és a többieket, Franket, még őt is. A rohadékok vállra kapták Rick és Timmy testét, mint holmi közönséges zsákokat, és kimentek, ahonnan jöttek.
Hasztalanul erőlködött, már rég vasban volt, mikor épp kezdett volna ellenállni. Nem kapott levegőt és könnyei patakzottak szeméből. Kint az utcán vagy húsz sziréna vakította el, volt ott minden, járőrautó, rabszállító és szurokfekete luxusautók. Seregnyi zsaru nyüzsgött, a fekete öltönyösök azonnal rávetették magukat Timmyre és betuszkolták az egyik Mercédeszbe. A kommandós valamit kérdezhetett az feketeruhástól és rájuk mutatott, válaszként jött egy vállvonás, Benjamin pedig a rabszállítóban találta magát a többiekkel. Az út az őrsre eseménytelen volt. Alig beszéltek, mert egyikük sem tért magához. Benjamin próbálta összerakni fejében a történteket, de egyszerűen nem sikerült. A füstgránát még mindig hatása alatt tartotta. Mikor megérkeztek, szó nélkül bevágták őket a cellába, ahol huszonnégy órán keresztül gubbasztottak. Benjamin ráadásul erős halálfélelemmel küzdött. Joe és a többieknek nem volt mitől félni, de ha rájönnek, hogy ő kicsoda és micsoda, neki befellegzett. Óriási gombóc nőtt a torkában minden egyes alkalommal, amikor ez az eszébe jutott. Idegeskedett, a körmét rágta és fel-alá járkált egész este. Mikor letelt az egy nap és kinyitották a cellaajtót, fellélegzett, de az eufória érzete azon nyomban elmúlt, mert őt bent hagyták…
Öröm olvasni, hogy vannak még, akik tudnak szépen és választékosan magyarul írni. Nagy megkönnyebbülés. Hajrá, csak így tovább.