Egyedül caplatsz egy sötét erdőben, hull a hó, a tarkódon nemcsak a hideget, hanem a farkasok vonyítását is érzed. Mintha minden egyes üvöltés a bőrödön citerázna, ráadásul a hold is baljóslatúan világítja be a havas fenyőfák ágait. Az izgő-mozgó tűlevelek árnyéka mozgalmassá, mocorgóvá teszi az amúgy halott tájat. Nem véletlenül jöttél erre a vidékre, néhány egyetemista ugyanis furcsa körülmények között halt meg nemrégiben. A Gyatlov-rejtélyként elhíresült eset pont itt, a hágónál zajlott le. Az események láncolatát sokkal hátborzongatóbb innen, testközelből felidézni, mint egy irattár kényelmes karosszékéből. A srácok egy túra kellős közepén zavarodtak meg, a sátrukat belülről felvágva, ruhák, cipők és egyéb, a túlélést segítő eszközök nélkül rohantak bele a zord hegyi télbe. Az uráli éjszaka pedig nem kegyelmezett. Sárga foltokkal, csonkolt sebekkel, belső zúzódásokkal találták meg a szétszóródott társaság maradékát. Pont arrafelé, amerre épp tartasz. Beleborzongsz az eseményekbe, miközben az ösvényeken megtalált noteszoldalakból nemcsak a fiatalok gondolatai derülnek ki, de furcsa katonai kísérletekről, azonosíthatatlan repülő tárgyak észleléséről, infrahangokról szóló újságkivágások is.
Ekkor megtorpansz egy pillanatra. Mintha csak a szemed káprázott volna, narancsos köd lepi el a távoli sziklát, és még ha csak egy tizedmásodpercre is, de egy emberi alakot vizionálsz a holdfényes mezőn. Mintha menekülne valami elől… Ám mire a fejed összerakná a látottakat, addigra ismét csak a halott és kopár vidéket pásztázod. És ekkor – mintha csak az elméd vágyna további hasonló, megmagyarázhatatlan jelenségre – két izzó lábnyom kezd közeledni feléd. A szél hangosabbá válik, szinte olyan érzésed támad, mintha egy mérges óriás mormogna a füledbe. Előkapod zseblámpádat, amivel a lábnyomok felé világítasz. A lámpa pászmája egy megmagyarázhatatlan, szörnyűséges rémalak auráját fedi fel, ami friss erőre kap a fényárban. A kontúr elkezd rohanni feléd, te pedig azon veszed magad, hogy földre hullva, békétlenül rogysz össze. Elmosódik a távoli orom csipkézett pereme, a szél fütyülése megszűnik, a tudatod pedig utolsó sóhajodat is eltompítja – így lépsz át a narancsszínű köd birodalmába.
Egyedül a sötétben
Az utóbbi években komolyan elszaporodtak a sétálgatós, kalandozós narratív játékok – ha csak kevéske nevet szeretnénk külön kiemelni, akkor biztosan a Layers of Fear (a 2017/10-es PC Guru teljes játéka), Dear Esther, The Vanishing of Ethan Carter és a What Remains of Edith Finch négyest tennénk a piedesztálra. Ez a néhány cím nagyjából jól írja le a műfaj fejlődését, amely a kezdeti, teljesen játékmentes élményt később néhány rejtvénnyel, vagy drámai mélységgel repítette magasabb szintekre. Már ha lehet ilyen ellentmondással érzékeltetni a fejlesztők igyekezetét…
A Kholat is egy hasonló narratív kalandjáték, azon belül is a horrorisztikusabb műfaj képviselője, ami a megjelenése után kapott hideget-meleget is a sajtótól. Személy szerint azonban most, a címlapjátékunk újrajátszása során éreztem, hogy a maga idejében egy kicsit többet… vagy, hogy is mondjam, mást vártak az emberek, mint amit a program nyújtani szeretne.
Akár tetszik, akár nem, a Kholat nem igazán túlélőhorror, sokkal inkább a Dear Esther örököse. Klasszikus értelemben vett „megoldós” játékmenet vagy rejtvényfejtés nincs benne. Az egyetlen rejtvény a terep és annak kiismerése – ez alkotja a program lényegi mechanikáját. Az eredeti Gyatlov-incidens középpontjául szolgáló sátortól indul néma (?) hősünk kalandja, aki bejárja a szétszéledt szellemalakok útját a tisztást övező hegyek között. Néhány kapaszkodónk azért akad az iránytű-térkép-lámpa hármas formájában, valamint a sziklákon elszórva találhatunk felkarcolt térképkódokat is a fontos helyszínek (pl. elszórt jegyzetlapok) felderítésére.
Hősünkkel tehát a következő rutint fogjuk elvégezni, amíg be nem járjuk az összes baljóslatú helyszínt. Elindulunk egy ösvényen, ahol az apró elágazások és nevezetes pontok alapján összevetjük saját helyzetünket a térkép pozícióival. Az ösvényeket követve általában megérkezünk egy a környezettől jelentősen eltérő lokációhoz, amely vizuálisan elmeséli a környék múltjának egy nagyon pici szeletét, majd haladunk is tovább a következő ilyen pontig. A kirándulási útvonalakat tábortüzek tarkítják, amelyek között aztán idővel ugrálhatunk is a térképen, mintha csak teleportálnánk. Ez nagy segítség, révén a Kholat nyitott terepe döbbenetesen nagy, és tényleg hosszú percekbe telhet, míg két érdekes pont között utat hasítunk. A mentések is ezeknél a tábortüzeknél zajlanak, illetve amikor felveszünk egy-egy rejtett jegyzetlapot, az kétszeresen is hasznunkra válik. Egyrészt a játék ilyenkor is ment, amivel sok csámborgást spórolhatunk meg, másrészről pedig a felvett lapocskák megjelennek a térképen, ezzel is segítve a tájékozódást. A navigáció amúgy eme lehetőség nélkül baromi nehézkes volna.
Ilyen tehát a Kholat ritmusa, és nagyjából ez az a játék-hurok, amit újra és újra végigcsinálunk, miközben próbáljuk megfejteni a kirakóst. Ha valaki ettől eltér (Miért is ne, a játék teljesen szabad kezet ad, hisz arra mehetünk, amerre csak akarunk.), akkor jöhetnek a meglepetések, ugyanis egy rosszul felmért szakadék, vagy az időnként megjelenő morcos füstember akár tíz-tizenöt perces hótaposást dobhat a kukába. Ha viszont igyekeztek a jegyzetekre (mint checkpointokra) és a láncszerű ösvényfelderítésre figyelni, akkor hamar behúz majd titeket a program.
Szellemek márpedig…
…léteznek, legalábbis a Kholat világában. Csak itt éppen anomália jellegű jelenésként hivatkoznak a rezidens lidércre, aki a bevezetőben is említett lábnyomok, majd közelebbről vizsgálva egyfajta füst/aura formájában kísérti az ormokat. A komát (vagy komákat – nem százszázalékosan egyértelmű, hogy EGY anomáliáról, vagy sok hasonló kósza lélekről van szó) meglehetősen egyszerű kikerülni, csak néhány folyosón okoz igazán kellemetlen szituációkat. Jelenléte eleinte zavaró, később azonban ráérzünk, hogy lámpa nélkül közel sem jelent akkora veszélyt, mint azt az első találkozások során gondoltuk. Így inkább színesítésként marad meg az emlékeinkben, mint bosszantó játékmechanikai elemként. (Elvégre a halott, üres tájat a jelenléte is alaposan feldobja…)
És ez az a pont, ahol visszautalnék a Kholattal szembeni elvárásokra. Sokan tényleg egy nyitott világú Amnesiát vártak a játéktól, esetleg egy nyomozós kalandelemekkel tarkított Slendermant. A Kholat nem erről szól. Képzeljük azt, hogy a játékkal a Dear Esther vonalán haladtak tovább a készítők, majd ezt a bivalyerős hegyvidéki éjszaka atmoszférájával, és itt-ott horrorelemekkel is befűtötték. A programnak vannak hibái (hősünk például futás közben elég hamar elfárad), és nem szabad tőle nagy revelációkat várni. A rejtély úgy marad izgalmas, hogy még a vége főcím után sem lehetünk biztosak abban, amit az elmúlt négy-öt órában átéltünk. De az összevisszaságban is látszik egy rendezettség, ami a kíméletlen emberkísérletekre, a pszichopatára és a környék manysi múltjára vezet vissza.
Ha jól kezeljük, a magyar nyelven is indítható Kholat meghálálja a hozzáállásunkat. Emlékezetes helyszínekkel, egy természetfelettibe burkolódzó rejtéllyel, Sean Bean kissé esetlen, de hangulatos narrációjával, és egy a fagyos mivoltában is gyönyörű kirándulással jutalmazza játékos énünket. Húzzuk magunkra tehát a nagykabátot, és irány az Urál hegység! Hátha valamelyik szurdokban még ott maradt egy-két kósza füzetlap…
KÓDBEVÁLTÁS
A tartalomjegyzéknél lévő matricán található matricára nyomtatott kódsorokat nem a Steamen kell felhasználni, hanem a PC Guru Online kódbeváltó oldalán. Ehhez mindössze egy ingyenes regisztrációra van szükség, majd a belépést követően el kell navigálni a kódbeváltás oldalra, ott be kell ütni matricán található kódot, az eredmény pedig egy Steam-kód lesz, amit már beválthattok a Valve áruházában.
A matricán található kódot csak egyszer lehet felhasználni, de összesen tízszer lehet megpróbálni a beváltást, így ha elgépelsz egy karaktert, akkor sem kell félned, nem fog eltűnni a teljes játékod. Ha mind a tíz alkalommal hibás kódot adsz meg, a rendszer 24 órára letiltja a kódbeváltás funkciót, úgyhogy csakóvatosan! Ha problémát okozna a kódbeváltás, olvasd el a Kódbeváltás tudástárunkat a PC Guru Online-on!
A MÁRCIUSI PC GURU MÁRCIUS 8-TÓL KAPHATÓ
AZ ÚJSÁGOSOKNÁL ÉS A HIPERMARKETEKBEN.
