Azt magunk sem tudjuk, hogy a LOKA melyik kategóriát fogja erősíteni, mindenesetre az indie VRS Production alkotására először egy botrány miatt figyeltünk fel igazán. A stúdió azóta cáfolta a híreket, a csapat tagjai elnézést kértek a felhasználóktól, miszerint nem úgy gondolták az egészet, csak tapasztalatlanságuk miatt alakult ki ez a kellemetlenség, a program pedig újra elérhető, meg lehet vásárolni. Mivel pedig a frissítések rendszeresek, az értékelések vegyesek, úgy döntöttünk, megnézzük magunknak a legújabb, belső nézetes, kompetitív garázsfejlesztést, ami jobb esetben akár 64 főnek is izgalmas elfoglaltságot jelenthetne. Már ha játszana vele valaki.
De mit ígértek a fejlesztők, mik a jelenlegi lehetőségek? Terv van bőven, a fejlesztés során járműveket, új kasztokat, pályákat, játékmódokat és fegyvereket óhajtanak hozzáadni a repertoárhoz, ami egyébként már most is működőképes lehetne. Van kétfős, egymás elleni Duel, mindenki mindenki ellen Deathmatch, Team Deathmatch a két 32 fős csapatnak, valamint területfoglalás, amit ugyanennyien nyüstölhetünk. Ráadásul tehetjük ezt sokféle testreszabással, avagy karakterünket ruházhatjuk, maszkokat aggathatunk rá, különböző fegyvereket vásárolhatunk számára a meccsek során kapott anyagiakból – valós pénzből egyáltalán nem kell költenünk, ha már megvettük a játék alfa változatát. Ha pedig mindez megvan, kiszórakoztuk magunkat az egyénire szabással, mehetünk harcolni a virtuális csatamezőkre, amikből jelenleg van támaszpont-jelleggel bíró elkerített terület, extrém színekben pompázó erdő, meg egy városi raktártelep némi fűvel, ami kifejezetten kellemes külcsínnel bír. Az akció ráadásul gyors, intenzív, nem kell emberi játékosokra várni, mivel minden bejelentkezést követően 10-30 másodpercen belül elindul a móka, ha mással nem, akkor botokkal, így sokáig nem időzünk a menüben. De mindez vajon elég?
Nos, a helyzet az, hogy egyáltalán nem. Sokat elmond a helyzetről, hogy a cikket a magazinba szántuk előzetesként, ám miután fél órát és két meccset eltöltöttünk a társaságában, megszántam az egyre nagyobbakat sóhajtozó Christ, és magamra vállaltam a cikk megírását. Nem előzetesként, hanem próbakörként – mert borsos ára ellenére (28 euró, avagy több mint 8000 forint) a LOKA jelenleg még EA címként sem értékelhető. Maradjunk annyiban, hogy kis felhasználói bázissal bír a program, így általában egyedül, botokkal küzdöttem az elmúlt napokban, az pedig rendkívül beszédes tény, hogy kábé tíz meccsel a ranglista második helyére küzdöttem fel magam (erről bizonyítékot a képek között találtok, ahogy sok más elemről és hibáról is, ami a cikkben olvasható). Ez a negyedik szintet jelenti, a három megnyitható tárgylista teljes kibontásával, bár minden eszköz megvásárlására nem volt pénzem, ahogy a durva árazású, magasabb szintekhez kötött kasztok is elérhetetlennek tűnő „álomként” vannak jelen – a fene sem fog annyit játszani egy ilyen állapotban lévő produkcióval, hogy a több milliós karakterek ki legyenek oldva.
Mert bizony a LOKA egyelőre egyáltalán nem élvezetes. Ha pozitívumot kell írni, meg tudom említeni a már szóba került pályát, valamint azt, hogy az akció gyors, intenzív, nem kell sokat várni. És ennyi. Minden más összetevő alapvetően gyenge, ami a korai állapot és a tapasztalatlanság számlájára egyaránt írható – és reméljük, hogy nem direkt a lehúzás áll a háttérben. A botok még hírből sem ismerik a mesterséges intelligencia fogalmát, csak szaladnak előre és puffogtatnak, rengetegszer egymásba állva, függetlenül attól, melyik csapatot erősítik. Mivel pedig baráti tűz is létezik a játékmenetben, ez sokszor azt eredményezi, hogy egymást, netán az élő játékost is elteszik láb alól. Nem beszélve arról, hogy csak bizonyos utakat használnak, a területfoglalásnál például beálltam egy rönk mögé, ahova mindig szépen felsorakozott az ellenfél, így egymás után le tudtam lőni a foglalásra érkezőket. A másik (nem ritka), meglehetősen zavaró pillanat, mikor a csapat tagjai nekimennek egy sziklának, majd ott be is állnak, mert a kő bizony erősebb és útjukat állja. Ilyenkor semmivel sem lehet kicsalni a kollégákat, mehetünk egymagunkban rendet teremteni, miközben a bajtársak a természet szépségeiben és egymás hátában gyönyörködnek.
Rossz még a respawn is, rengetegszer születtek be mellém és mögém az ellenfelek, miközben a shotgun annyira OP, hogy ha támadónkat nem vesszük észre egyből, elég gyorsan harangoznak számunkra. Ha már harangozás, hát a hangok miatt sem fogjuk beizzítani a Dolby-rendszerünket. A sikeres akciók után a mobilok őskorából érkező zenei motívumokat kapunk, néha még egy-egy unrealos „Heccsát” is elhangzik, ha pedig sokat futunk, olyan érzésünk lehet a hallott effekt kapcsán, mintha valamelyik perverzebb fejlesztő lihegne a nyakunkba, látva, mit össze szenvedünk a játékkal. Nyugodt, higgadt és türelmes ember vagyok, ezt főszerkesztőnk is bizonyíthatja, éppen ezért nem adtam fel a küzdelmet, mikor szépséget próbáltam találni a VRS alkotásában – azonban volt egy pont, mikor egyszerűen elszakadt a cérna. Ez a számszeríj jellegű fegyver megnyitása után következett be, amit használva rá kellett jönnöm, hogy hiába is figyelem az eszköz célzókáját, ha egyszer a jóval az alatt, a képernyő közepén lévő keresztet kell nézni. Más kérdés, hogy a lőfegyver anyaga mindent kitakar az eltolt megvalósításnak hála, emiatt ellenfelet nem látunk, max a kereszt bevörösödéséből sejtjük, hogy valakire éppen rálőhetünk.
Szóval mindent összerakva így nem érdemes kiadni korai hozzáférésű játékot, pláne nem a nyitány balhéival, amik eleve hagytak némi tüskét a játékosok és újságírók szívében. Azt azonban tényleg nehéz eldönteni, hogy mindez amatőrizmus, netán merő pénzhajhászás miatt van-e. Emiatt egyelőre nem írjuk le véglegesen a játékot, de most még nem ajánljuk azt senkinek – ellenben figyeljük a frissítéseket, a változásokat, ha pedig a program olyan állapotba kerül, a magazinban majd visszatérünk rá. Valljuk be, erre az eddig történtek, a jelenlegi tapasztalatok tükrében elég kevés az esély.
