Lóháton, kardozva, szeptemberben

A Paradox Interactive megerősítette, hogy a török TaleWorlds által hegesztett Mount & Blade szeptember 19-én a boltok polcaira kerül. Aki nem ismerné még, a cucc egy remekbe szabott, középkori (nagyjából XIII. századi viszonyokat tükröző, erősen a feudális, hűbérúr/vazallus hierarchiára építő, de a valós történelmi helyszíneket és személyeket nélkülöző), akcióközpontú szerepjáték. Hangsúlyozom, hogy nem hack ’n slash! A játék RPG motorja klasszikus (ceruza-papír alapon is megállná a helyét!), rengeteg képességet fejleszthetünk, a szokásos archetípusokba (lovag, nomád, tolvaj, és társaik) passzírozva így egyedi kinézetűvé alakítható hősünket. Egy hatalmas (és ez nem túlzás!) világtérképen bolyongva vehetünk fel küldetéseket, belebonyolódhatunk a képzeletbeli ország, Calradia politikai cselszövéseibe, a különféle frakciók, nemzetek harcába, vitézkedhetünk lovagi tornákon és ki-ki alapú bajvívó bajnokságokon, várakat ostromolhatunk, saját kis hűbéresi birodalmat kiépítve, vagy akár békés kereskedővé avanzsálhatunk, ha úgy tartja kedvünk. Mindez egyébként azt is befolyásolja, milyen történettel zárul majd a játék, amikor úgy döntünk, nyugdíjba küldjük karakterünket.

Ami a remek RPG-alapon kívül kiemeli a játékot a tömegből, az a harcrendszere. Itt nem lehet ész nélkül vagdalkozni: megfelelő módon kell hárítanunk akár pajzzsal, akár fegyverünkkel (ami lehet egy- és kétkezes kard, szál-, dobó- és zúzófegyver egyaránt) a különféle irányokból érkező támadásokat, majd taktikusan riposztozni, hiszen (kiemelem: igen jó intelligenciával megáldott!) ellenfeleink is ismerik a védekezés fent leírt formáját. Elég egy apró figyelmetlenség, és máris oda egy jó adag HP-nk, és itt nincs varázsital, nincs hátulról segítő mágus, a sebek „velünk maradnak”, lassan regenerálódva (bár ezt a csata után, tábort verve és pihenve meggyorsíthatjuk). Ugyanígy háríthatjuk az érkező nyilakat is, íjászként pedig szintén alaposan ki kell képeznünk hősünket, hogy pontosan és gyorsan tudjuk célba juttatni a vesszőt. A nagy móka azonban akkor következik be, ha lóra pattanunk. A derék négylábúak nemcsak az utazásainkat gyorsítják, hanem aktív részesei kalandos életünknek: lóhátról is tudunk támadni, legyen szó távolsági küzdelemről (akár vad hunként, hátrafelé nyilazva!), vagy klasszikus rohamozásról, amelyben még a klasszikus, szálfegyveres nyeregből kiütést is bemutathatjuk, persze itt is a megfelelő tréning és tápolás után.

És ami még szebb a dologban, hogy sereget is toborozhatunk magunknak, és bizony egy összecsapásban mindenki szerepet kap, így akár egy száz fős ütközetben is oszthatjuk az áldást. A program ezer apróságot figyel: sebzésünket befolyásolja az időjárás, a támadás sebessége, de még olyan finomságokat is találunk, hogy ha készletünkben csak kenyér van, az egyoldalú táplálkozás miatt csökken seregünk harci kedve, de ezt okozza egy-egy meghátrálás, visszavonulás is, ami ugye a következő harc során aztán vissza is üthet. Sőt, foglyokat is ejthetünk, ha kard helyett buzogányra váltva vágjuk kupán az ellenfelet, a rabokat pedig eladhatjuk, vagy akár megfelelő meggyőzéssel saját oldalunkra állíthatjuk át. Ráadásul extra figurák, zsoldosok is csatlakozhatnak kis kompániánkhoz, saját háttértörténettel, küldetésekkel, mi több, ezek között negatív és pozitív kapcsolatok is szövődhetnek, ami szintén különféle döntéshelyzeteket szül.

Ami talán a mai kor emberét elriasztja, az a játék kinézete. A lelkes török fejlesztőknek nyilván nem volt pénze arra, hogy megvegyenek egy modern motort, de tapasztalatból mondom: mindezt szívvel, lelkesedéssel pótolták. Nem csúnya a játék, inkább kissé egyszerűbb, puritánabb megjelenésű, picit kajla, esetlen, de például a karakteranimáció remek, akár a harcoló embereket, akár a lovakat nézzük, és a maga módján a táj is hangulatos, igazi középkori falvakat, várakat, városokat járhatunk be. És ne feledjük: ez meg is hálálja magát, hiszen fél giga RAM-mal, egy 64 megás videokártyával, egy szerényebb processzorral is életre kelthetjük a játékot.

A srácok nagy tempóval dolgoznak, a sokadik bétademót próbálhatták ki már az érdeklődők, mind jelentős javulást mutatott. Azt is hozzáteszem, nagy rajongóbázis alakult ki, ráadásul miután a cucc abszolút támogatja a moddolást (még egy szerkesztőt is beszerezhetünk mellé), máris sokan tervezgetik, hogy a megjelenés után valós történelmi eseményeket, csatákat is becsempésznek a jószágba.

És a végére az ígért meglepetés: a játék a CD Projekt gondozásában hazánkban magyar felirattal jelenik meg! A fordítócsapatban szerény személyem is részt vett, így jelenthetem, hogy már leadtuk a munkát, javában zajlik a tesztelés és javítás (én már magyarul játszok a demóval jó ideje – a Guru-tábor résztvevői talán bele is kukkanthatnak majd ebbe a verzióba), és bizony nem volt egyszerű feladat, hiszen jó szerepjátékhoz méltón rengeteg szöveg van benne. Ráadásul a kézikönyve egészen döbbenetes, rég láttam ennyire átgondolt, alapos, minden részletre kiterjedő, tárgymutatóval ellátott munkát – simán elmenne egy RPG szabálykönyvének is...

Remélem, sikerült felcsigáznom az érdeklődést, higgyétek el, remek kis játék lesz a Mount & Blade. Amíg megjelenik, próbáljátok ki a demót (fontos megjegyezni, hogy ezek bétaverziók, tehát nem a végleges állapotot tükrözik!), remélhetőleg ti is kedvet kaptok hozzá. Ne feledjétek: szeptember 19., Mount & Blade, a CD Projekt kiadásában, teljes „magyarítással”!