A Sri Lankán született Michael Ondaatje nem termékeny szerző, noha már a 76. évében van. Ennek ellenére neve az egész világon ismert, és ha név alapján esetleg nem is tudjátok, kiről van szó, egy művét egészen biztosan ismeritek: ez az Angol beteg, amiből Anthony Minghella forgatott egy kilenc Oscar díjat nyert lenyűgöző filmet. Most, huszonhat évvel az Angol beteg megjelenése után a szerző visszatért ahhoz a korszakhoz, amely őt híressé tette.
A háború fényei című könyv főhőse Nathaniel, ő a mesélő, aki elmondja életének történetét, attól a pillanattól kezdve, amikor nővérével együtt megtudja, hogy apja a Távol-keleten kapott állást, és elutazik. Az anya még egy ideig a gyermekekkel marad, de nem sokkal később ő is távozik. A vigyázójuk, aki csak a Molylepke névre hallgat, és akinek különös baráti köre időről-időre feltűnik a házban, amiben élnek. A testvérek azonban egy nap megtalálják anyjuk utazóládáját a pincében, ez pedig további kérdéseket vet fel a fiatalokban…
Nathaniel a mesélő, tehát Michael Ondaatje műve inkább prózai műnek számít, így párbeszéd nagyon kevés van benne. Mégis, részletes leírásaival az olvasó szinte maga előtt látja azt, hogy milyen volt az élet a háború utáni Angliában, hogyan próbál boldogulni egy gyerekkort éppen maga mögött hagyó fiatal az életben: megismerjük, hogyan kapja meg az első munkáját, hogyan próbál társat találni, és évekkel később, hogyan próbálja megfejteni annak az időszaknak az eseményeit, amelyben neki és testvérének a szülei nélkül kellett élnie.
A háború fényei látszatra egy felnövés regény, valójában azonban sokkal többről van szó benne. Emberekről, titkokról, a háborúról, olyan dolgokról, amelyekről nem lehet mindig nyíltan beszélni, és ezt teszi Ondaatje ebben a könyvben is. A lényeg a leírt sorok mögött van, amit az olvasónak kell megkeresnie és meglátnia, és ahogy ezeket felfedezi, rájön, hogy valójában miről akar mesélni az író. Prózai műként nehéz olvasni A háború fényeit, meg nem is, a párbeszédek hiánya miatt a dinamikát néha lassúnak lehet érezni, mégis van benne valami, ami hajtja az olvasót: a múlt és a jelen eseményei, a korrajz hitelessége, a történet érdekessége, még akkor is, ha a legvége csalódást keltő lehet sokak számára. Ennek ellenére érdemes elolvasni az idős író új könyvét, hiszen irodalmi szempontból újfent remekül teljesített, és csak ez számít.
---
A könyvet a 21. Század Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre, köszönjük nekik!
