A HoE ugyebár a Heroes of the Pacific folytatása, ám a srácok egy teljesen új motort írtak hozzá, amellyel látványosan meg tudják jeleníteni a vén kontinens nagyvárosait, elsősorban Londont és Berlint. A lényeg persze változatlan: pörgős „doghfight”, azaz légi csata, autentikus köntösben, offline és online módokkal.
A mókát izgalmas új elemek színesítik, íme. Az egyik az Ace Kill, mely a játék egyik lényege, központi magja. Lényege annyi, hogy ha befogsz egy ellenséges gépet, és elég ideig rá tudsz tapadni, akkor lehetőséged lesz egyetlen, jól irányzott lövéssel kivégezni; megcélozhatod az üzemanyagtartályt, a motort, a lőszertárolót, vagy akár a pilótát magát. Ha ezt a technikát tökélyre fejleszted, akár láncba is fűzheted az akciót, azaz egymás után több masinát is lemazsolázhatsz az égről. A második az Energy Attacks, nagy sebességű zuhanótámadás, amely extra sebzést visz be; a játék későbbi szakaszában, az ellenséges bombázóformációk ellen nagy szükségünk lesz rá. Végül egy taktikai elem, a Squad Leader Kill: ha kilövöd egy ellenséges raj vezérgépét, a maradék csapat hatásossága és repülési képességei csökkennek.
A HoE kampánymódjában három pilóta, egy jenki, egy brit és egy új-zélandi bőrébe bújhatunk, és végigharcolhatjuk a második világháború kulcsfontosságú ütközeteit, a Francia-Alpok-beli korai csatáktól a Berlinre mért utolsó csapásig, elsősorban az angolok és németek közötti konfliktusokra fókuszálva (tehát a Földközi-tenger vidékére nem fogunk ellátogatni). Természetesen a három nemzet színében más-más repülési élmények várnak ránk, tekintve az eltérő technikákat és taktikákat. Ami közös bennük, az a küldetések változatossága, hiszen nem csak gép-gép elleni pofozkodásokból áll az egész játék, kísérhetünk-védelmezhetünk bombázórajokat, sőt magunk is beülhetünk a torpedóbombázók pilótaülésébe, de földi célpontok támadását is feladatul kapjuk majd. Az elsődleges célok mellett bónuszfeladatok is lesznek, amelyek megoldásáért a játékban szereplő masinák jobb verzióit oldhatjuk fel.
Apropó, gépek. Több mint negyvenféle jószágot tolnak a srácok a fenekünk alá, a brit oldalon például a Spitfire, a Hurrican és a Typhoon, a jenkiknél a Mustang, a Lightning és a Thunderbolt, de érdekes módon még a tengelyhatalmak gépeit is vezethetjük, többek között a Focke-Wulf, a A Messerschmitt Me 262 és Me 109 is kipróbálható lesz. További különlegesség (és jó ötlet), hogy amint teljesítettünk egy missziót, azt újrajátszhatjuk majd bármelyik elérhető masinával, legyen az szövetséges vagy „tengelyes”. Mindezekkel együtt természetesen a kampány csak a szövetségesek oldalára fókuszál, és arra is nagyon odafigyeltek a srácok, hogy a játék eladható legyen Németországban is (például nem lesznek horogkeresztek, illetve a németek nem nyerhetik meg a háborút).
Az irányítás, épp úgy, mint maga a játék, arcade rendszerű lesz, azaz kontrollerrel játszva a bal analóg karral lehet terelni a hajókat, és a ravaszokkal lőni, tehát semmi bonyolult, összetett, szimulátorosabb megoldástól nem kell félnünk, a lényeg, ahogy már írtam, a szórakozáson lesz. Épp ezért egyébként a fizika is „megengedőbb” lesz, például a valóságban egy gép annál könnyebben manőverezhető, minél nagyobb a sebessége, ám ez egy ilyen játékban frusztráló lenne sokak számára. Mindezek után érthető, hogy landolás-felemelkedés szintén nem lesz, a küldetések egyből az akciók közepébe helyeznek majd minket.
A 16 fős multiban négy játékmódot találunk, amelyek magukért beszélnek: Dogfight, Team Dogfight, Survivor és Team Survivor. Ugyancsak négy a pályák száma: Francia-Alpok, Berlin, London és Dover. A srácok terveznek a mai trendeknek megfelelően DLC-ket is, ezek tartalmáról még nem döntöttek, de nyilván a szokásos mókákra (új gépek, multis pályák, szólista küldetések, és így tovább) számíthatunk.
A mókát izgalmas új elemek színesítik, íme. Az egyik az Ace Kill, mely a játék egyik lényege, központi magja. Lényege annyi, hogy ha befogsz egy ellenséges gépet, és elég ideig rá tudsz tapadni, akkor lehetőséged lesz egyetlen, jól irányzott lövéssel kivégezni; megcélozhatod az üzemanyagtartályt, a motort, a lőszertárolót, vagy akár a pilótát magát. Ha ezt a technikát tökélyre fejleszted, akár láncba is fűzheted az akciót, azaz egymás után több masinát is lemazsolázhatsz az égről. A második az Energy Attacks, nagy sebességű zuhanótámadás, amely extra sebzést visz be; a játék későbbi szakaszában, az ellenséges bombázóformációk ellen nagy szükségünk lesz rá. Végül egy taktikai elem, a Squad Leader Kill: ha kilövöd egy ellenséges raj vezérgépét, a maradék csapat hatásossága és repülési képességei csökkennek.
A HoE kampánymódjában három pilóta, egy jenki, egy brit és egy új-zélandi bőrébe bújhatunk, és végigharcolhatjuk a második világháború kulcsfontosságú ütközeteit, a Francia-Alpok-beli korai csatáktól a Berlinre mért utolsó csapásig, elsősorban az angolok és németek közötti konfliktusokra fókuszálva (tehát a Földközi-tenger vidékére nem fogunk ellátogatni). Természetesen a három nemzet színében más-más repülési élmények várnak ránk, tekintve az eltérő technikákat és taktikákat. Ami közös bennük, az a küldetések változatossága, hiszen nem csak gép-gép elleni pofozkodásokból áll az egész játék, kísérhetünk-védelmezhetünk bombázórajokat, sőt magunk is beülhetünk a torpedóbombázók pilótaülésébe, de földi célpontok támadását is feladatul kapjuk majd. Az elsődleges célok mellett bónuszfeladatok is lesznek, amelyek megoldásáért a játékban szereplő masinák jobb verzióit oldhatjuk fel.
Apropó, gépek. Több mint negyvenféle jószágot tolnak a srácok a fenekünk alá, a brit oldalon például a Spitfire, a Hurrican és a Typhoon, a jenkiknél a Mustang, a Lightning és a Thunderbolt, de érdekes módon még a tengelyhatalmak gépeit is vezethetjük, többek között a Focke-Wulf, a A Messerschmitt Me 262 és Me 109 is kipróbálható lesz. További különlegesség (és jó ötlet), hogy amint teljesítettünk egy missziót, azt újrajátszhatjuk majd bármelyik elérhető masinával, legyen az szövetséges vagy „tengelyes”. Mindezekkel együtt természetesen a kampány csak a szövetségesek oldalára fókuszál, és arra is nagyon odafigyeltek a srácok, hogy a játék eladható legyen Németországban is (például nem lesznek horogkeresztek, illetve a németek nem nyerhetik meg a háborút).
Az irányítás, épp úgy, mint maga a játék, arcade rendszerű lesz, azaz kontrollerrel játszva a bal analóg karral lehet terelni a hajókat, és a ravaszokkal lőni, tehát semmi bonyolult, összetett, szimulátorosabb megoldástól nem kell félnünk, a lényeg, ahogy már írtam, a szórakozáson lesz. Épp ezért egyébként a fizika is „megengedőbb” lesz, például a valóságban egy gép annál könnyebben manőverezhető, minél nagyobb a sebessége, ám ez egy ilyen játékban frusztráló lenne sokak számára. Mindezek után érthető, hogy landolás-felemelkedés szintén nem lesz, a küldetések egyből az akciók közepébe helyeznek majd minket.
A 16 fős multiban négy játékmódot találunk, amelyek magukért beszélnek: Dogfight, Team Dogfight, Survivor és Team Survivor. Ugyancsak négy a pályák száma: Francia-Alpok, Berlin, London és Dover. A srácok terveznek a mai trendeknek megfelelően DLC-ket is, ezek tartalmáról még nem döntöttek, de nyilván a szokásos mókákra (új gépek, multis pályák, szólista küldetések, és így tovább) számíthatunk.