Az élet írja a legjobb sztorikat, ez már többször bebizonyosodott. A szélhámos történetek pedig a létező legjobb alapanyagot nyújtják a filmeseknek, hiszen mindent tartalmaznak, amit egy jó mozitól elvárhatunk: izgalom, humor, dráma, felemelkedés és bukás. Ha megnézzük az elmúlt évek termését, a Kapj el, ha tudsz-tól kezdve az Amerikai balhén keresztül a Wall Street farkasáig, mindegyik film tartalmazta ezeket az elemeket, és ez a borzalmasan hülye címmel rendelkező Haverok fegyverben esetében sincs másképp. Todd Philips, aki a Másnaposok első részével nagy sikert ért el (a többivel pedig csúfosan leszerepelt), most teljesen új témához nyújt, és egyáltalán nem teljesített rosszul!
A Haverok fegyverben vígjátékként van definiálva, ez azonban nem teljesen helytálló. Valóban lehet nevetni rajta, de én személy szerint sokkal inkább egy elgondolkodtató alkotásként éltem meg, ami görbe tükröt állít a Bush adminisztráció politikája elé. Az elé a politika elé, ami a fegyverüzleteket kiadta olyan embereknek, mint David Packouz (Miles Teller) és Efraim Diveroli (Jonah Hill). Tod Phillips alkotásában az előbbi szemén keresztül ismerjük meg a történéseket, kezdve attól a ponttól, amikor fiatal férjként azzal keresi a pénzét, hogy masszőrként dolgozik megrendelésre, ami persze nem elégíti ki. Ekkor tűnik fel gyermekkori barátja, a nagy dumás, gátlástalan üzletember hajlamokkal rendelkező Diveroli. Ő már régóta benne van a buliban, de az igazából akkor indul be, amikor David is csatlakozik hozzá. Kezdetben a morzsákból szemezgetnek, olyan fegyverszállítmányokat szereznek meg, amikre a nagyok rá se néznek: ehhez kapcsolódik a film egyik legjobb része, amikor az iraki halál háromszögén keresztül autóznak, hogy személyesen szállítsanak le egy amerikai parancsnoknak néhány száz Berettát. Ez persze olyan hírnevet ad, ami hozzásegíti őket egy 300 millió dolláros fegyverszállítmányhoz, az úgynevezett afgán bulihoz. Innentől kezdve persze sokasodnak a gondok, ami egyúttal a vég közeledtét is előre vetíti…
A Haverok fegyverben egy igazi fegyverpornó. Bár Packouz elítéli a háborút, Bush egész politikáját, mégsem érez lelkifurdalást amiatt, hogy tevőlegesen támogatja azt. Megmagyarázza magának azzal, hogy mivel ő hozzájuk sem nyúl, igy minden rendben van. Ezzel azonban nemcsak saját magát csapja be, hanem családját is. Ennek következményei egy mellékszálban mutatkoznak meg, és bár ezek mérhetetlenül közhelyesek, a realizmustól mégsem állnak messze. Ahogy az ügymenet bemutatása sem, amelyben rengeteg a buktató, különösen, ha kiderül egy embargó. Mit lehet ilyenkor tenni? Egyrészről kell egy jó nagyot linkelni, és az sem árt, ha az ember zsebében van egy útlevél.
A két főszereplő közel azonos színvonalon teljesít: Miles Teller karaktere sokkal inkább a földön áll, de Jonah Hillt sem kell félteni, nagyszerű alakítást nyújtanak mind a ketten, de Hill képes igazán elhitetni azt, hogy gyorsan pörgő nyelvével bárkit levesz a lábáról. Csak a pénz érdekli, semmi más, és ez akkor is így van, amikor Packouz kezdi megkérdőjelezni a barátjával folytatott viszonyt. A Haverok fegyverben a nyár meglepetésmozija, üdítő, durva, inkorrekt szövegekkel, de mégis komoly mondanivalóval. Érdemes megnézni, mert sokat lehet belőle tanulni a politika, a háború, és a pénz kapcsolatáról, és ez a mondanivalója nekem sokkal jobban bejött, mint az olyan viccek, hogy „gazdag pasik f****t v**te ki pénzért.” Ami persze nem igaz.
8.0 – Ajánlott
