Hófehér hármas érkezett, a Moonlight White fantázianévnek megfelelő, diszkrét ezüst és fehér csomagolásban. No, persze, hullapelyhes, mi? Ezzel akarjátok megvenni a feladat-hullámoktól fuldokló tesztelőt? Hát, nem ezzel. A sztori lényege: a cikkírás közben is itt van a fülembe bepattintva (mert tényleg így helyezhető el) a trió aprósága, a Cetra 2 Core. Azért, mert bizony bejött, de nem kicsit.
Disclaimer: utálom a vezetékes-bedugós fülhallgatókat. Kényelmetlen kényszermegoldás, vacak hangok, telefonos kényszerbeszélgetések emlékei – sehogyansemse jó az. Gondoltam eddig. Rosszul. Úgy gondolom, most találkozhattam először egy rendes, minőségi, jól összerakott darabbal, és máris átértékeltem az elmúlt két évtizedes meggyőződésemet. A rovott múltam miatt nem az előző generációs Cetra-val hasonlítottam össze a most kapott fülest, hanem önmagában néztem meg.
Hát, kicsinek nem kicsi – az eddigi vackaimhoz képest legalábbis. De legalább nincs rajta RGB, amitől kiütést kapok, és ami a „nagytestvér” Cetra 2-es velejárója. A lecsupaszított Cetra 2 Core az USB-C helyett klasszikus 3,5 mm-es csatlakozóval érkezik, így gyakorlatilag szinte mindenhez (PC, Mac, PlayStation 4/5, Xbox, Nintendo Switch, VR és persze a mobiltelók) használható. A külön, cipzárazható, kemény tokban érkező szilikon betétekkel és a cápaszárnyszerű kitámasztókkal mindenki könnyedén a saját fülére igazíthatja a fülest, nekem is kábé 10 perc alatt sikerült mindent belőni. Az aluház nem kis méretű, így messzebbről is látható lesz, hogy mi van a fülünkben. Cserébe viszont hihetetlenül stabilan fekszik be a helyére, köszönhetően a szilikongumi „uszonyoknak”, melyek – legalábbis nálam – a fülkagyló belső ívére szépen felfeküdve, tizedmilliméteres pontossággal támasztották be a fülest a helyére. Semmi kiesés, semmi igazgatás, semmi macera, semmi irritáció. Ott van, de nem érzed. Nice.
A három szilikon mellett egy fekete, habszerű betét is érkezik, ez utóbbit, mint a katonai repülőtereken osztogatott fülvédő habhengert, használat előtt az ujjunkkal kell összenyomni-morzsolni, majd berakva szépen visszatágul és kitölti a rendelkezésére álló teret. Kipróbáltam, nagyjából atombiztos volt. A füles rész alatt 20 centivel van az integrált mikrofon/vezérlő egység, ezt mobilon tudtam kihasználni. Kapunk egy TRRS-kábelt is a csomaggal, ami PC-hez jól jöhet.
Munkakörömből kifolyólag nálam a füles sosem csak játékfüles, pedig a Cetra 2 Core kifejezetten erre a piacra célzott. Nos, annak is remek, de ami nekem még jobban bejött (a kiváló mélyhangok mellett), az a sokoldalúsága. Hát, nálam kapott mindent. Zajos utat autó hátsó ülésén ülve, frissen felvett interjú visszahallgatását, karácsonyi nagytakarításnál idegnyugtató zenehallgatást, a veteránkorú szentendrei HÉV-en utazva mobiljáték nyúzását, céges irodában kollegák beszélgetésének kizárását, némi Within Temptation-féle Black Symphony bevetésével. Armored Warfare-t (kedvenc guiltypleasure-öm), harckocsi ágyúdörgésével. SnowRunner-t orosz dízelmotorok morgásával. Mindenhol működött. Igazán ott érezte jól magát a füles, ahol sok basszus volt, és szép, kerek mélyeket kellett megjelenítenie. Nekem ez volt az első bedugós fülesem, amire rákívántam, és szomorúan fogom visszaadni a forgalmazónak.
A csomag „klasszikus füles”-vonalát a Strix Go Core, szintén Moonlight White fantázianevű, így fehér-szürke színekben tobzódó, vezetékes eszköze képviselte. Az első „száraztesztnél” is feltűnt, hogy már önmagában is milyen szépen kiszűri a barátnőm által munka-háttérzajnak használt Columbo-sorozat éppen aktuális részét. Pedig az ASUS inkább a belépőszintre lőtt vele, amit a (kereskedőtől függően persze) durván 35 ezer forint körüli árkategória is jelez. Ha utazol, akkor kedvelni fogod laposra hajtogathatóságát: kényelmesen elfér a hátizsák első zsebében is. Könnyű, az én törvénytelenül nagy fejemre sajnos hosszabb (értsd: 3 óránál jobban elnyúló) használatnál már nyomja a fejtetőmet az amúgy egész széles határok között állítható fejpánt. Ellenben a fülre tapadó párnarész kifejezetten kényelmes, még a már emlegetett hosszútávú tesztelésbe belefeledkezés esetében is.
A vezeték végén itt is a 3,5 milliméteres csatlakozó lóg (a drágább Go 2.4-es wireless és USB-C csatlakozása helyett), így az univerzális felhasználás is biztosított. A könnyen fel- és leszerelhető mikrofon sokkal jobb hangminőséget jelentett a céges munkavédelmi Zoom-meetingen (nem röhög, kötelező volt megtanulni, hogy nem nyaljuk meg a konnektort a szerkesztőségben…) mint a Cetra 2 Core-é, de cserébe nekem a játékok közben kevésbé volt meggyőző a hangvilága. Hozza a kötelezőt, azzal baj nincs, de igazán kiemelkedőt nem nyújt – mint amilyenek mondjuk, a Cetra 2 Core mély hangjai voltak. Ezzel együtt is kifejezetten értékeltem a bal oldali füles hátsó részén elhelyezett, könnyen kezelhető, mikrofonnémító kapcsolót: ha magyarok is vannak éppen a csapatodban, akkor mégiscsak jobb, ha „hátperszeb*sszushogykilométerrőlpontralősz” jellegű anyázásainkat nem hallja mindenki. És persze a céges Zoom-meetingen sem baj, ha nem hallatszik be minden megjegyzésed... Illetve nekem csak sokadik használatra esett le a fémpánt gravírozása: apróság, de nekem bejött. Zenehallgatásra utazás közben jó választás, persze ez függ attól is, mit hallgatna a user. Reggeli bamba békávézásaimhoz megértő és kedves útitárs volt, a napi betevőmet jelentő Millásreggelit eljuttatva az agyamig.
Fehér egér? Oké, értem én, hogy itt egy tudatosan kiépített Moonlight White-terméklánc aprócska tagjáról van szó, és így egyenfehérben pompázhat a fülestől a laptopon át a billentyűzetig, az egérig minden, de hát akkor is szokatlan nekem. Jó, cérnakesztyű helyett inkább a minden leülés előtti gondos kéz-súrolásra szavaztam, és kivételesen nem vittem magammal a Strix Impact 2-es vezetékes egeret a szokásos mindent kipróbálós tesztkörnyezetembe. Mondjuk, a mattfehér-ezüst külső igen jól mutat a fekete egérlepedőmön, ez tény, szemnek kellemes. Kéznek is, jelentem: 12-es méretű mancsommal is jól megfogható, irányítható, nekem éppen kellemes tömegű az eszköz. Szerencsére az RGB opcionális, de az Armoury Crate alkalmazásban úgyis minden állítható, ahogyan azt az ASUS-tól már megszokhattuk. Nálam az alap Static győzött, méghozzá fölényesen, elvégre szemből nézve a Neurománc egyik cyberpunk járgánya suhan felénk, szúrósan világító fényszóróval – elsötétített szobában az igazi. Apróság, de formatervezésből szerintem ötös. Aki szeretné, az akár fel is makrózhatja az egér gombjait, de nekem ahhoz, amire használtam, bőven elég volt a gyári kattintásra szabási lehetőség.
Hardveresen is rendben van a digitális rágcsáló: 6200 DPI-s optikai érzékelő (egy gombnyomással négy különböző érzékenységi szintreváltoztatható, ezek is egyenként beállíthatóak amúgy), 220 IPS, 1000 Hz-es pollingrate, 12 ms-os gombreakció, bekapcsolható Angle Snapping (ezt speciel a Fishing: Barents Sea mágneses késrángatós-halpucolós részénél teszteltem, hát, ha anno is ez lett volna a mancsom alatt, istenem…), a zsinór akadásmentesen követi mozgás közben az egeret. Legnagyobb meglepetésemre az optikai szenzor a munkaasztalom (egyszer, még régen) fehér, műanyag, enyhén érdes felületétől sem jött zavarba. Ezért külön jár az elismerés, eddig minden tesztalanyom kisebb-nagyobb köhögésekkel teljesítette csak ezt a próbát. Az igazán kényelmes terep azonban mégiscsak egy jó minőségű, nagyméretű egérpad, de aki egy Strix Impact 2 Moonlight White-ra beruház, annak már lesz mire raknia is. Kultúrgémerek vagyunk, nemdebár?
Az ASUS három, karácsony előtt beérkezett aprósága nem várt módon könnyítette meg az életemet: a Cetra 2 Core konkrétan végigcsinálta velem a teljes ünnepi készülődési processzt, és ami nagy szó, valóban és érdemben javított a kedélyállapotomon. Amíg lehet, nyúzom is, és nem hivatalosan őt hirdetem termékgyőztesnek a nálam járt három Moonlight White-periféria közül. Megérdemli, de barátai is helyt álltak, ezt se felejtsük el.
