A Tekken 8 még idén várható, a legendás Street Fighter hatodik epizódja júniusban rajtol el, és elvileg a Mortal Kombat 12-ről is a napokban fogják lerántani a leplet. És ezek csak a legnevesebb bunyós játékok, így egyáltalán nem panaszkodhatnak az 1v1 (vagy több vs több) játékok szerelmesei. A Hori pedig láthatóan ráfeküdt a témára, hiszen nemcsak újra kapható a Hori Fighting Stick α, de hamarosan kapható belőle a Street Fighter 6 Edition elnevezésű változat, sőt a Fighting Commander OCTA már meg is jelent, ami egy hagyományosabb eszköz a verekedős videójátékok élvezetéhez. És mivel magam is szeretem a műfajt, mégha nem is űzöm versenyzői szinten, gondoltam, szerencsét próbálok a gyártó két kiegészítőjével.
Egy súlyos érv
Szó szerint súlyos, több mint 3 kg-s súlyával ugyanis igazi nagyágyú, bár ez nem csak a tömege miatt mondható el. A 48 x 36,5 x 16,5 cm test fémmel és műanyaggal is alaposan tele lett töltve, ennek megfelelően masszív, amit akkor érzünk meg igazán, mikor egyetlen kattintással szétnyitjuk, hogy a kábelt kivezessük a készülékből. Nem mellesleg ez a szétnyitás kifejezetten praktikus, elvégre testreszabásnál, általános karbantartásnál is jól jön a lehetőség, miközben minden csatlakozást magunk is megvariálhatunk. Ami viszont nem annyira nyerő és menő, az a kábel, amivel a géphez csatlakoztatjuk a fighting sticket, hiszen ez nem a manapság elvárt és megszokott, harisnyázott, vastag vezeték formájában került a kiegészítőre, hanem egy gyengébb, ránézésre sérülékenyebb, törésre kifejezetten hajlamos, gumis formában.
De ha alaposan átnézzük az eszközt, lényegében ez az egyetlen (majdnem az egyetlen) gyenge pontja, minden másban remekel a Hori Fighting Stick α. Azon felül, hogy teljesen testreszabható és programozható (appal), a minőségért a Hayabusa gombok és elemek felelnek, miközben a kar fém, a normál gombok pedig pont megfelelően vannak elhelyezve, legyen szó a praktikusságról, elrendezésről, vagy éppen az idővel megjelenő, lehetséges problémákról. Minden mikrokapcsolós, visszajelzést nyújt, emellett a gombokat is a játéktermekből megszokott módon helyezték el a testen, ennek hála aki kicsit is megszokta már azt a stílust, annak tényleg olyan lesz a kijelző előtt játszani, mintha csak egy arcade változat előtt állna. Sőt mit több, a testreszabás itt olyan szinten is jelen van, hogy akár a panel látványát is lecserélhetjük, ehhez csak a sablont kell beszerezni, és máris olyan grafikát gyártunk hozzá, amilyet csak akarunk. Egy kapcsolóval válthatunk PC, PS4 és PS5 között, van még 3,5-ös jack is, ha headsetet használnánk, és bizony a kar is teszi a dolgát, minden irányt azonnal és pontosan lekövetve, ahogy a támadási parancsokat is. Nem mellesleg a licenc miatt minden PS-gombot megkapunk, még tapipad is van, persze ennél jóval több mindent kihozhatunk a kiegészítőből, nem muszáj még csak szimplán a verekedős játékokra sem lekorlátoznunk.
A tesztelés alatt ugyanis a Mortal Kombat 11 vagy a King of Fighters és társaik mellett olyan programokkal is kipróbáltam az eszközt, mint a Capcom arcade gyűjteménye, vagy a legújabb Tini nindzsa-kaland, és a Hori Fighting Stick α éppen olyan nagyszerűen teljesített egy modern brawlernél, mint egy klasszikus shmupnál, vagy éppen a Netherrealm bajnokságain. A Hori kiegészítőjének másik nagy hibája azonban az ára, ami 200 dollár, ez pedig itthon már 80 000 forint fölé emelkedik, ami nem éppen kis összeg. Persze, mostanság a normál kontrollerek is sokszor 100 000 forint körül mozognak, ha a prémium minőséget célozzuk, legyen szó a Sony hivatalos termékeiről, vagy éppen külsős gyártóról, így talán ez sem meglepő, ráadásul a Fighting Stick α tényleg nagyszerű kiegészítő mindenfajta arcade élményhez, nem is kizárólag a verekedős játékokhoz. Kapható Xbox-os változatban is, de mindkét verzió kompatibilis PC-vel, így abszolút univerzális termékről van szó, ami ráadásul nagyszerűen teljesít. Sőt, érkezik az egyedi külsejű Street Fighter 6 Edition, ami kifejezetten a rajongókat célozza meg.
És egy könnyed próbálkozás
Ha már Fighting Stick és verekedős játékok, akkor kipróbáltuk a szintén a zsáner szerelmeseinek készített Fighting Commander OCTA-t is, ami normál, vezetékes kontrollerként kínál speciális lehetőségeket a bunyósoknak. Ennek leglátványosabb jele a 4 helyett 6 gombos előlap, ahova az R1 és R2 került a megszokott kiosztáson felül, ráadásul mindegyik micro switchcses megoldással, ami mindenképpen üdvözlendő pozitívum. Emellé sorolható a 8 irányú analóg kar, amelyből viszont csak egyet kapunk. Érthető döntés, elvégre a hagyományos verekedős játékoknál a jobb karra nem igen van szükség, így nyugodtan át lehetett alakítani a szerkezetet úgy, hogy a lehető legpraktikusabb formában segítse a harcias arcokat.
Elvileg ezt a célt szolgálja a megszokott helyen, de kiemelkedő pozícióban helyet kapott D-Pad is, ami már kevésbé érződik minőséginek, éppen úgy, mint a hátul elhelyezett ravaszok és bumperek, amik az L1 és L2, valamint az L3 és R3 szerepét veszik át. Összességében ez az elrendezés (ami PC-n természetesen testre is szabható a segédprogrammal) még jó is, hiszen verekedős játékokhoz ideális, avagy sok esetben könnyebben és gyorsabban tudunk reagálni, amit a mikrokapcsolók mellett az elrendezés is segít. Mindennek azonban ára van, méghozzá nem is kevés. A vezetékkel itt is ugyanaz a problémám, mint a Fighting Sticknél, avagy a manapság megszokott, harisnyázott, alaposan védett kábel helyett egy gumis, elsőre nagyon gyengének tűnő vezetéket kapunk, de azt majd csak az idő válaszolja meg, hogy mindez élettartam terén mit jelent, mikor for megtörni valahol. Ami még szintén elsőre szembetűnő, vagy inkább érezhető, az a kontroller súlya, avagy annak hiánya. Mintha csak egy fröccsöntött, olcsó bóvlit vennénk a kezünkbe, ami részben magyarázható a rezgő funkció és az ehhez kapcsolt motorok hiányával, valamint azzal, hogy nagyjából minden műanyag az eszközben, de így is kellemetlen érzés az irányítót kézbe venni, nincs meg benne a megszokott komfort, főleg, hogy a felületét sem úgy alakították ki, hogy recékkel, bordákkal, vagy éppen egy érintésre is kellemes gumiborítással óvja a felhasználót az összeizzadástól és csúszástól. Emellé a gyengébb D-Pad már csak apróság, ahogy az is, hogy a többi gomb nem mikrokapcsolós, csak az első 6.
A Fighting Commander OCTA azonban így is egy jól kialakított kiegészítő, ami kifejezetten a verekedős játékokhoz készült, és ez számos ponton meglátszik rajta. Elől, alul kapunk még egy gyorsprogramozó gombot, itt némíthatunk is, sőt a hátoldalon van olyan kapcsoló, amivel nemcsak a platformok között válthatunk (PC mellett ez is jó PS4-hez és PS5-höz), de a tapipadot vagy a PS-gombokat is deaktiválhatjuk, hogy véletlen lenyomásnál semmiképpen se zavarjanak be. Ezek mind olyan megoldások és funkciók, amikből érezni, hogy a Hori itt sem bízott semmit a véletlenre, a tervezők alaposan felkészültek a nagyobb múltú játékok érkezésére, és mindemellé az árat sem lőtték be magasra, hiszen a kontroller már 60 dolláros áron megvásárolható, avagy nagyjából 20 700 forintért, ami licencelt terméknél egyáltalán nem sok. Ez azonban lemondásokkal is jár, és azt gondolom, hogy aki annyira komolyan veszi a zsánert, hogy ahhoz külön kontrollert vesz, az simán költene erre többet is, hogy minden téren prémium kategóriát kapjon. Így a gyártón a sor, hogy az egyszerűbb verzió mellé elkészüljön esetleg egy OCTA α, mely drágább árfekvésben, de minden egyes összetevőjében felsőbb kategóriás érzetet kelt és élményt kínál.
A Hori tehát láthatóan felkészült a verekedős játékok újabb generációjára, ehhez minden eszközt biztosít, innentől pedig játékosa válogatja, hogy melyik kiegészítő szimpatikusabb, melyik rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyek a kategórián belül kihagyhatatlanná teszik. Az OCTA esetében a D-Padről vannak jobb és rosszabb vélemények is, így ez is láthatóan ízlés kérdése, de továbbra is tartom, hogy érdemesebb lenne ebből is egy prémium verziót fejleszteni, addig pedig a Fighting Stick α kielégít minden igényt.
