A PC Guru Online-on a múlt héten debütált, a játékvilág legnagyobb botrányaival kapcsolatos cikk utolsó pontja a Mass Effect szexbotránya volt. A média felfújt egy ártatlan erotikus jelenetet, melyet később úgy adtak be a tévénézőknek, mint valami interaktív pornót, melyet rózsaszín, Barbie-babás, vagy épp Hello Kitty-s papírba csomagolva árul az Electronic Arts, hogy minél több ártatlan kisgyermek lelkét rontsa meg. Ez persze egy kirívóan nevetséges eset volt, de igaz ami igaz, a játékvilágban a szex régóta tabunak számít. Ugyan az Atari 2600 korában sok erotikus (vagy már inkább pornográf) játék jelent meg, akkoriban nem volt hivatalos cenzorbizottság, mint ma az ESRB vagy a PEGI, sőt, az Atari gépére bárki készíthetett játékot, a gyártó aligha szólhatott bele -- ez ma már elképzelhetetlen, mi több, emiatt tört ki a nagy 1983-as videojáték-válság is.
Miranda a Mass Effect 2-ben -- Ez már senkit sem érdekelt
Érdekes kérdés, hogy ezen jelenetek miért nem borították ki annyira a cenzorokat, mint a 2005-ös San Andreas, vagy a 2007-es Mass Effect. De felhozhatnánk példának David Cage előző, Fahrenheit (2005) című játékát is, melynek amerikai, Indigo Prophecynek keresztelt változatában nincs benne egy sztorit ugyan előre nem mozdító, de a karakterek érzelmeit jelentősen érettebb formába öntő szeretkezési jelenet. Úgy tűnhet tehát, hogy az elmúlt öt év alatt a cenzorok és a média érzéketlenné vált a témával kapcsolatban. Valahogy úgy, ahogy annak idején az erőszakkal is. A Mortal Kombat és a Doom idején még divat volt megbotránkozni a véres jeleneteken, de ha belegondolunk, hogy a Soldier of Fortune is már több mint tíz éves, láthatjuk, hogy a társadalom szép lassan lenyelte, hogy a játékok nemcsak gyerekeknek készülhetnek.
Elárulunk egy titkot: nem pisilni mennek
Ez Amerikában azért ment ilyen nehezen, mert ott a személyi számítógép kultusza csak jóval később, a PC-k korában emelkedett fel. Addig mindenki konzolokon játszott, és a kor vezető gyártója, a Nintendo szeretett volna családbarát vállalat színében tündökölni. Így sikerült megszereznie az amerikai szülők támogatását, és ennek köszönhető, hogy a ’80-as és ’90-es évek egész gamer-generációkat neveltek ki. Csakhogy ezek az emberek mára felnőttek, és ha tetszik, ha nem, életük szerves részévé vált a szexualitás, így az ipar ehhez idomulva elkezdte csöpögtetni az erotikus tartalmakat a játékokba.
Nos, a válasz minden bizonnyal a platformgyártók hozzáállásában keresendő. Amíg a Microsoft, a Sony és a Nintendo távol tartja magát a pornográf tartalmaktól, addig nem kell attól tartanunk, hogy a játékok túlzásba esnek. Erre ugyanis semmi szüksége nincs az iparnak. Az erotika és a szexualitás épp annyira kell, hogy része legyen egy felnőtt játéknak, mint a döntési dilemmák, az érzelmek, vagy akár az erőszak. Egy L.A. Noire nem lehetne az, ami, ha nem volna benne meztelenség vagy szerelmi szál. De hogy ellenpéldát említsünk, egy Marióban sosem akarjuk látni, hogy mi történik, miután a kamera magára hagyja Peachet és megmentőjét.
A Dead or Alive sorozat kimeríti a soft-pornó fogalmát
Bőven elég, ha a játékok felnőtté válása és érése a technológiát beérve megengedi a szexet, de a most látott megoldásoknál messzebbre már nem kell merészkedni. Aki tényleg csak csorgatni akarja a nyálát, az már most is megteheti pár igen perverz (és teljességgel irreális) dating simre. Azok viszont, akik mindössze érett tartalomra és komolyan vehető forgatókönyvekre vágynak, minden bizonnyal elégedettek lehetnek, mert mostanában a játékok végre teljesítik az alapvető elvárásokat.
Ti mit gondoltok? Szerintetek kell a szex a játékokba, és ha igen, meddig menjenek el a fejlesztők és a kiadók?
Miranda a Mass Effect 2-ben -- Ez már senkit sem érdekelt
EGÉSZSÉGES EROTIKA
Ezek viszont 30 évvel ezelőtti esetek. Manapság az erotikus játékok piaca leginkább Japánban és Dél-Koreában virágzik, sőt, ott a műfaj külön nevet is kapott: dating sim, azaz randiszimulátor -- bár ez esetben a „randizás” szó az ártatlan kávézástól kezdve a szörnyek általi megerőszakolásig mindent jelenthet. És bár Amerikában és Európában az ízlés ennél kifinomultabb, az erotika egyre több játékban van jelen, mi több, sok program szerves részét képezi a másik fél iránti vágy. A 2010-ben PS3-ra megjelent Heavy Rainben a játékos teljesen meztelenre vetkőztetheti az egyik főszereplőt, a God of War sorozat pedig híres erotikus minijátékairól, melyekben a gombok ritmikus nyomogatására Kratos istennőket kényeztet. Persze ezek a jelenetek nem mutatnak valódi aktust. Azt meghagyják a GTA-játékoknak. A sorozatban már a GTA III óta vehetünk fel az ölünkben ugrándozó prostituáltat, sőt, a The Ballad of Gay Tonyban Luis, az aktuális antihős egy WC-ben is akciózik néhányszor.Érdekes kérdés, hogy ezen jelenetek miért nem borították ki annyira a cenzorokat, mint a 2005-ös San Andreas, vagy a 2007-es Mass Effect. De felhozhatnánk példának David Cage előző, Fahrenheit (2005) című játékát is, melynek amerikai, Indigo Prophecynek keresztelt változatában nincs benne egy sztorit ugyan előre nem mozdító, de a karakterek érzelmeit jelentősen érettebb formába öntő szeretkezési jelenet. Úgy tűnhet tehát, hogy az elmúlt öt év alatt a cenzorok és a média érzéketlenné vált a témával kapcsolatban. Valahogy úgy, ahogy annak idején az erőszakkal is. A Mortal Kombat és a Doom idején még divat volt megbotránkozni a véres jeleneteken, de ha belegondolunk, hogy a Soldier of Fortune is már több mint tíz éves, láthatjuk, hogy a társadalom szép lassan lenyelte, hogy a játékok nemcsak gyerekeknek készülhetnek.
Elárulunk egy titkot: nem pisilni mennek
Ez Amerikában azért ment ilyen nehezen, mert ott a személyi számítógép kultusza csak jóval később, a PC-k korában emelkedett fel. Addig mindenki konzolokon játszott, és a kor vezető gyártója, a Nintendo szeretett volna családbarát vállalat színében tündökölni. Így sikerült megszereznie az amerikai szülők támogatását, és ennek köszönhető, hogy a ’80-as és ’90-es évek egész gamer-generációkat neveltek ki. Csakhogy ezek az emberek mára felnőttek, és ha tetszik, ha nem, életük szerves részévé vált a szexualitás, így az ipar ehhez idomulva elkezdte csöpögtetni az erotikus tartalmakat a játékokba.
A "FELNŐTT CSATORNÁK" ESETE
A filmiparból kinőtt pornóbirodalmak viszont felvetik a kérdést, hogy lesznek-e valaha olyan játékok, amik kizárólag a szexuális kielégülés céljából születnek. Amikor a grafika egyre fejlettebb és a különböző perifériák is egyre több interaktív kapcsolatot engednek meg (pl. Kinect, ugyebár), mi gátolja majd meg a játékkészítőket, hogy a pénz szagát követve lemásolják a pornócégek stratégiáit?Nos, a válasz minden bizonnyal a platformgyártók hozzáállásában keresendő. Amíg a Microsoft, a Sony és a Nintendo távol tartja magát a pornográf tartalmaktól, addig nem kell attól tartanunk, hogy a játékok túlzásba esnek. Erre ugyanis semmi szüksége nincs az iparnak. Az erotika és a szexualitás épp annyira kell, hogy része legyen egy felnőtt játéknak, mint a döntési dilemmák, az érzelmek, vagy akár az erőszak. Egy L.A. Noire nem lehetne az, ami, ha nem volna benne meztelenség vagy szerelmi szál. De hogy ellenpéldát említsünk, egy Marióban sosem akarjuk látni, hogy mi történik, miután a kamera magára hagyja Peachet és megmentőjét.
A Dead or Alive sorozat kimeríti a soft-pornó fogalmát
Bőven elég, ha a játékok felnőtté válása és érése a technológiát beérve megengedi a szexet, de a most látott megoldásoknál messzebbre már nem kell merészkedni. Aki tényleg csak csorgatni akarja a nyálát, az már most is megteheti pár igen perverz (és teljességgel irreális) dating simre. Azok viszont, akik mindössze érett tartalomra és komolyan vehető forgatókönyvekre vágynak, minden bizonnyal elégedettek lehetnek, mert mostanában a játékok végre teljesítik az alapvető elvárásokat.
Ti mit gondoltok? Szerintetek kell a szex a játékokba, és ha igen, meddig menjenek el a fejlesztők és a kiadók?
Az ízléses erotika jöhet és szükséges (szvsz) olyan helyzetben, ami életszerű és hozzáad a történethez és a karakterhez./karakterekhez. Viszont érzésem szerint bizonyos fokú felnőttség és beleélés is szükséges, hogy a dolog túlmutasson azon, a játékban szereplő karakter "meghúzott valakit" és a játékos csak röhög/pirul a dolgon.
Egyszerű szerelem egyszerű játékosoknak. A szerelmi szálat játékokban sokkalta többször lövik be helyes mértékben, mint a filmeknél; nem is látom értelmét az ezt megbolygatásnak.
Egyébiránt, érdekes hogy a Witcher 2 egyes jelenetein nem akadtak ki a kritikusok.
Sosem felejtem el Triss Merigoldot a PC Guru 2011/06-os számának borítóján és az ezt követő pozitív és negatív kritikákat Facebookon!
Te csak beszélj a magad nevében, jó? XD Izé, nem is ezt akartam írni.