Félelem és reszketés a Rockstar Gamesnél

Tegnap délután az egész PC-s társadalmat megrázta a hír, miszerint a GTA 5 windowsos változata az alig pár nappal korábbi hivatalos fejlesztői állásfoglalással ellentétben mégiscsak késni fog. A csúszást többen előre látták, jómagam már a karácsony előttre ígért gépigény elmaradásakor is azon a véleményen voltam, hogy a GTA 5 bizony nem fog megjelenni januárban, ezt a hitemet pedig csak megerősítette, hogy a világ elsőszámú PC-s játékterjesztőjeként működő Steam nem volt hajlandó beállítani a játék adatlapján a január 27-i dátumot, és helyette „early 2015”-öt írt, ami tulajdonképpen az első negyedév végéig bármint jelenthet.

Nem akarom verni a nyálam, hogy igazam lett, de igazam lett.

Ugyanakkor kaptunk egy hivatalos gépigényt, ami meglehetősen barátságos -- igaz, a hivatalos oldal apró betűs szegmense felhívja rá a szemfülesebb olvasók figyelmét, hogy a feltüntetett konfigurációk tájékoztató jellegűek, és a későbbiekben még változhatnak (ezt egyébként több kommentelőnk is kiszúrta, innen is pacsi nekik).

Felmerül a kérdés: mi a fene tart ilyen sokáig? Ami viszont még ennél is fontosabb talán, hogy a Rockstar Games miért nem kommunikálja a játékosok felé jobban a késést, annak okát, illetve a gépigény egyáltalán nem végleges mivoltát?

A válasz nem egyszerűen annyi, hogy „mert titok”, elvégre a PC-s játékosok pontosan ugyanolyan értékes vásárlók, mint azok az emberek, akik valamilyen konzolra veszik meg a játékot, ebben az esetben akár kétszer is. A vásárlókkal pedig illik jól bánni, elvégre belőlük él a piac, és noha a Rockstar Games anyagilag köszöni, remekül van, a jólét önmagában még nem jogosítja fel a céget az ilyesfajta arroganciára (még akkor sem, ha példátlan módon szabad kezet kap a tulajdonos Take-Two-tól). Ami egyébként nagyon valószínű, hogy csak és kizárólag a vezetést jellemzi, amely vasmarokkal irányítja a nyolc stúdióból álló óriás 900-nál is több alkalmazottját.

Idestova öt éve robbant ki a San Diegó-i Rockstar-állomás (ők készítették a kiváló Red Dead Redemptiont) körüli botrány: a dolgozó férfiak feleségei nyílt levelet fogalmaztak meg, melyben a férjeik tűrhetetlen munkaviszonyai miatt panaszkodtak. Az iromány szerint a 12 órás műszakok és a vasárnapi kötelező munkavégzés mindennapos volt a Rockstar San Diegónál, ahol a beosztottak közül többen depressziógyanús tüneteket kezdtek produkálni, látványosan fogytak, sőt, egyikük még öngyilkossággal is próbálkozott.

A csapat vezetése tagadta a vádakat, de már késő volt mentegetőzni, ugyanis a levelet megelőző napon a Rockstar Vancouver munkatársai is hasonló dolgokat hánytak a főnökök szemére. Nehezményezték, hogy a gyeplőt tartó Rockstar North (az összes Rockstar-team felett álló főbázis) bizonytalansága miatt háromszor kellett újraírniuk a Max Payne 3 történetét, és 12-14 órás műszakokban dolgoztak, természetesen túlórapénz nélkül.

Nem járt jobban a Team Bondi sem, amelyet a Rockstar Games az L.A. Noire kedvéért karolt fel. A Los Angelesben játszódó, noir stílusú nyomozós akció-kalandjáték hét teljes évig készült az ausztrál csapat keze alatt, ez a hosszú idő pedig teljesen kikezdte a dolgozók idegrendszerét. A folyamatos mérgelődés és feszültség végül odáig vezetett, hogy nem sokkal a program megjelenését követően a csapat kirúgta az őket vezető Brendan McNamarát, amiért az rabszolgákként kezelte a brigádot. Nem volt túlórapénz, se szabadság, de a fenyegetések és az agresszív viselkedés mindennapos jelenségnek számítottak az irodában. A Rockstar Games pedig, azon túl, hogy letett a stúdió felvásárlásáról, nem tett semmit, pedig a Team Bondi dolgozói közül többen panaszt emeltek McNamara módszerei ellen.

Ez eddig nem vet túl jó fényt a Rockstar Gamesre, nemde? Van még tovább is.

Egyik fenti botránynak sem lett ugyanis valódi következménye, a Rockstar Games tájáról pedig nem szivárgott ki semmi hosszú éveken keresztül, annak ellenére, hogy közel ezren dolgoznak a cég berkeiben. Lehetséges, hogy a vezetőség még szorosabbra fűzte a gyeplőt? Elegük lett volna abból, hogy egyes „gyenge elemek” panaszkodnak, holott a világ legjobbjainak tartott játékain dolgozhatnak?

Mindez egyáltalán nem elképzelhetetlen, sőt, a PC-s GTA 5 körüli csend is felfogható a Rockstaron belüli terror jelének. A játékon állítólag ugyanaz a vancouveri csapat dolgozik, akik a Max Payne 3-at is készítették (és akik közül sokakat kirúgtak, amikor a játék a fejlesztők hibáján kívül nem úgy teljesített a boltokban, ahogy azt a Rockstar elvárta). A munka jó ideje tarthat, a PC-s bejelentés ugyanis már a tavalyi E3-on megesett. Ennek ellenére a srácok egészen mostanáig nem mondtak semmit a játékról, a hivatalos infók többsége pedig a bejelentés óta kering közkézen. A gépigényt mégis megígérték, a dolog azonban késett, minek következtében sokan csúszásra kezdtek gondolni. Jött a cáfolat, aztán az elismerés, ami csak rosszabb és rosszabb színben tüntette fel a Rockstart. Mintha csak a jobb kéz nem tudná, mit csinál a bal.

A háttérben valami ilyesmi történhetett:

• A Rockstar Vancouver előállt egy gépigénnyel, amit megígértek, hogy publikálnak
• A Rockstar North azonban megvétózta a tervet, lévén a gépigény túl magas volt
• Folytatni kellett hát az optimalizálást, mindezt úgy, hogy a játék ne késsen
• Végül a Vancouver mégsem lett kész, ezért késni fog a PC-s GTA 5

Ennek a Rockstar North bizonyára nagyon nem örül, és még az is lehet, hogy a háttérben fejek fognak hullani. Mi azonban nem fogunk tudni semmit az egész ügyről, mert a hírzárlat brutálisan szigorú. Nem véletlenül nincsenek olyan rockstaros pletykák, amiknek később komoly hitelt adhatnánk. A GTA 5-ről például annyi hülyeség terjengett az interneten a bejelentését követő évek során, hogy ha mindet összeszednénk, készíthetnénk belőlük egy újabb GTA-t. Persze lehet, hogy ezek egy bizonyos százaléka a fejlesztés adott szakaszában igaz volt (és például azt a szóbeszédet, hogy a főhősnek van egy tinédzser nörd fia, végül alátámasztotta a program), de összességében sokkal kevesebb anyag volt a játékról nem hivatalos forrásból, mint bármely más AAA-kategóriás rokonról.

És ami még ennél is furcsább: a GTA-sorozat igazi agytrösztjei, a Houser-testvérek szinte soha nem állnak ki a nyilvánosság elé, legutóbb is csak azért jelentek meg egy publikus eseményen, hogy átvegyenek egy díjat az Interaktív Művészetek és Tudományok Akadémiájától.

Azaz az alapító tagok sem igazán szeretik a nyilvánosságot, és ennek megfelelően irányíthatják a beosztottakat is – ebből következhet, hogy a céges kommunikáció ellentmondásossá válik, illetve hogy a kisebb stúdiók egyszerűen nem mernek nyilatkozni senkinek (maga a Rockstar is csak a Game Informerrel áll szóba, ami a világ legtöbb előfizetővel rendelkező videojáték-magazinja). JohnBarttal beszélgetve közösen mindebből arra következtetésre jutottunk, hogy a skót kezekben összpontosuló cég a megszokottnál nagyobb szigort gyakorol.

Persze ez nem jelenti azt, hogy a Rockstar Games rossz cég lenne.

Sőt, meglehetősen eredményes vállalkozásról van szó, ami egyszerre több stúdiót is képes irányítani úgy, hogy azok egytől-egyig jó játékkal állnak elő. Csak épp az emberi tényezőről feledkezhetnek el olykor-olykor, ami hosszú távon nem biztos, hogy támogatandó politika. Nemcsak azért, mert a dolgozók rosszul fogják érezni magukat a munkahelyükön, hanem mert a vásárlók számára is csak annyi jön le a Rockstar hozzáállásából, hogy tesz rájuk, pénzt fizető rajongókra.

A cikk a szerző és nem a szerkesztőség egyöntetű véleményét tükrözi. A cikk ötletéért köszönet JohnBart kollégának!