Már a legelső alkalommal kipróbálva is megállapítható, hogy a Spelunky nehézsége brutális. Valószínűleg 30 másodpercen belül meghalsz – miközben a játék fokozatosan megismerteti veled a csapdákat és az ellenségeket – és ez csak az első, legkönnyebb terület. De ahogy folytatod, minden egyes halálesetből tanulsz, és különleges érzéssel tölt el, amikor befejezel egy-egy szintet, és továbblépsz a következőre. Végül pedig mindig elérsz egy új területre. Emiatt az Olmec elleni küzdelem és a legyőzése egészen felemelő érzés. Ennyi idő, ennyi halál után végre eljutsz egy végső csatához, amely minden kemény munkád és izzadtságcseppet gyümölcse. És persze, valószínűleg még néhány tucatszor meg fogsz halni a vele való harcban, de a végére érve akkor is monumentális teljesítménynek érzed, pláne, ha visszagondolsz a játék elején a denevérekkel való küzdelmekre. Az évek során rengeteg taktika született ellene, és persze a folytatásba is bekerült.
Olmec minden megtanult képességedet próbára teszi, megtanít az óvatosságra, és a legyőzése önmagában is egy rejtvény, mivel nem tudsz neki hagyományos módon kárt okozni, hanem ki kell találnod, hogyan kényszerítsd arra, hogy az alatta lévő lávába zuhanjon (anélkül, hogy te magad is beleesnél). Van még egy titkos boss elrejtve a Spelunky pokoli területén, de semmi sem ér fel az első pillanattal, amikor Olmec aranyszínű, ugrándozó fejével szállsz szembe, aztán látod, amint elsüllyed a lávában.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
