Halloween közeledtével tálcán kínálja magát az alkalom, hogy leporoljátok a backlog mélyén szunnyadó klasszikusokat, a számtalan sale során lecsapjatok friss megjelenésekre és fejest ugorjatok az ismét aranykorukat élő horrorjátékok borzongatásaiba. Az ünnep alkalmából azonban készültem számotokra egy kicsit másfajta válogatással. Ha már a halloween kapcsán sokan asszociálnak az élőhalottak legkülönbözőbb fajtáira, ezúttal olyan klasszikus játékokat hoztam nektek, melyek méltatlanul feledésbe merültek, szinte lehetetlen a beszerzésük, esetleg félbe is szakadt a fejlesztésük.

Elöljáróban kiemelnék két címet, amelyek kötelezően a listámon lennének, ha a helyzetük nem lenne kérdéses. Az egyik a PT/Silent Hill kombó, hála a Konami és az Abandoned körüli furcsa mozgolódásnak, melyek akár igazak, akár nem, ezen a ponton talán az lenne meglepőbb, ha mégsem készülődne valami a háttérben. A másik a Fatal Frame/Project Zero, melyen a langyos fogadtatású harmadik felvonás súlyos csorbát ejtett, majd egy kissé átgondolatlan Nintendo-exkluzivitással sikerült is kivégezni, azonban a legutóbbi rész napokban megjelent újrakiadásának hála úgy fest, még talán van remény, ha kellően nagy az érdeklődés.

Alone in the Dark

A lista legkézenfekvőbb nyitása így a '90-es évek ikonikus szériája, az egyik legelső túlélőhorror, az Alone in the Dark, mely az Atari botrányos menedzselésének köszönhetően nem valószínű, hogy a közeljövőben visszatér majd. Kezdve a filmadaptációval, az ahhoz kötődő, de végül elkaszált ötödik játékkal, az első rész szintén elkaszált remake-jével, majd a gyenge 2008-as reboottal (és a körülötte kirobbant botránnyal, amikor a kiadó játékújságírókat próbált az értékeléseik miatt beperelni) már pont elég ingoványos lett a széria alatt a talaj. Majd jött a multiplayer-exkluzív Illumination című borzalom, és egyértelművé tette mindenki számára: ilyen kezekben jobb, ha ez a sorozat inkább csak az emlékeinkben él tovább.

Clock Tower

Szintén a szerencsétlenül járt régi szériák sorát gazdagítja a Clock Tower is, mely eredetileg még a Super Famicomon indult, erősen Dario Argento Phenomena című filmje által inspirálva. A CT egy horror-kalandjáték, melyben a főhősöknek rejtélyes, természetfeletti elemekkel keveredő gyilkosságokat kell felderíteniük, és életveszélyes helyzetekből megmenekülniük, miközben gyakorlatilag fegyvertelenek. A sorozat ikonikus antagonistája, Scissor Man pedig hatalmas nyesőollójával folyamatosan a nyomukban lohol, és hol meneküléssel, hol bujkálással kell megszökniük előle. Sajnos a PS2-re megjelent harmadik résszel a széria elkezdte levetkőzni egyedi vonásait, megrekedt saját gyökerei és más túlélőhorrorok között, mely gyenge eladásokhoz, értékelésekhez és a széria végéhez vezetett. Spinoffok formájában két ízben is megpróbálták feltámasztani a sorozatot, előbb a 2005-ös Haunting Grounds-al, majd a 2016-os, harmatgyenge Night Cry-al, ám ezek, ha lehet, csak még mélyebbre ásták a széria sírját. Egyes motívumai és elemei a Tormented Fathers szériában élnek tovább.

Forbidden Siren

Ha már felhoztunk több PlayStation-címet is, nem szabad megfeledkeznünk a Japan Studio ikonikus lopakodós túlélőhorrorjáról sem, Tojama Keicsiró, a Silent Hill egyik megalkotójának kevésbé ismert, másik ikonikus projektjéről, mely összesen három részt kapott, valamint manga- és filmadaptációt is. A sorozat átívelő motívuma, hogy elátkozott japán vidékeken több karakter perspektívájából játszhatjuk végig a történetet, a shinobidonak nevezett groteszk ellenfelek pedig halhatatlanok, így a játékos pusztán ideiglenesen ütheti ki őket. Ugyanakkor a sightjacking nevű játékmechanikának hála a játékos bármikor ideiglenesen átválthat a legközelebbi NPC belső nézetére, ezáltal felmérve az ellenfelek pozícióját. Zseniális, nyomasztó hangulata és története, többnyire pozitív fogadtatása ellenére a Siren sajnos megmaradt egy kultjáték szintjén, sosem lett annyira ismert és híres, mint a PS2 más ikonikus szériái, a 2008-as, PlayStation 3-ra kiadott harmadik felvonás (ami egy újragondolás volt) óta pedig nem is hallottunk felőle.

Eternal Darkness: Sanity’s Requiem

A Silicon Knights-féle Eternal Darkness rendszeres résztvevője a minden idők legjobb/legfélelmetesebb horrorjátékait soroló listáknak, annak ellenére, hogy platformexkluzivitása és a Nintendo kiadói stratégiája miatt meglehetősen kevesen játszhattak csak vele. Egy erősen lovecrafti túlélőhorrorról van szó, melynek története az Örök Sötétség Könyve, egy Necronomicon-jellegű ősi grimoire körül forog, melynek segítségével egy több ezer éves kultusz a bolygók együttállása során felélesztheti és megidézheti sötét, ősi istenségét. Főhősünk Alexandra, aki nagyapja halálát követően az esedékes együttállás során ősi, családi kúriájukban ráakad a könyvre, melynek révén megismerheti és átélheti a számtalan karakter történetét, akik az ókor óta a történelem különböző pontjain valamilyen módon kapcsolatba kerültek vagy a könyvvel, vagy a szektával. Majd az általuk elsajátított egyedi varázslatok és képességek segítségével a kúria egyre nagyobb részét fedezheti fel és egyre több oldalt gyűjthet a könyvhöz.

A játék emellett egy zseniális, hallucinációkra épülő őrület-rendszerrel is rendelkezik, mely a játékos karakter épelméjének csökkenésével nemcsak a játék vizualitását torzítja kifacsart kameranézetekkel és hallucinációkkal, de a játékost is megtréfálja a Windows-os kékhalállal, illetve a Gamecube memóriakártyájának sérülésére panaszkodó vagy azt látszólag leformázó rendszerüzenetekkel. Sajnos az Eternal Darkness jogai változatlanul a Nintendonál vannak, annak ellenére újra és újra megújítva, hogy újrakiadás az eredeti Gamecube-os megjelenése óta nem következett be. A dolgon nem sokat segített a Silicon Knights csődje és a szellemi örökös Shadow of the Eternals Kickstarterének csúfos bukása sem. Ha pedig olaj kellene a tűzre, a Nintendo levédette a játék őrület-rendszerét (a szabadalmat pont 2021 elején hosszabbították meg), melyet ennek ellenére azóta sem használtak új játékban, azonban így mások sem használhatják azt sajátjaikban. A legjobb horrorjáték, amivel és amelyhez foghatóval valószínűleg sosem fogtok játszani.

Az elkaszált Call of Cthulhu-sorozat

Hogy még egy ennél is tragikusabb történettel zárjunk, ugyan lovecrafti ihletettségű játékokból a bőség zavarával küszködünk, azt kevesen tudják, hogy a kultjátékként emlegetett Call of Cthulhu: Dark Corners of the Earth sem egyszeri eresztésnek készült. A fejlesztő Headfirst Productions ugyanis három folytatáson/spinoffon is dolgozott, míg meg nem romlott a viszonyuk a Bethesdával, majd be nem csődöltek. A Destiny’s End című játékból legalább egy E3-as CGI előzetes fennmaradt (ITT megnézhető) a Tainted Legacyről és a Beyond the Mountains of Madnessről azonban a címüket leszámítva nem sok információ maradt fenn.

Ha még több kevésbé ismert horrorjátékról olvasnátok, akkor ajánljuk ezt a cikket:

[Top 5] A legjobb Silent Hill-klónok – A rettegés új dimenziói