Akik ismerik a francia / ír / ukrán vegyes válogatott eddigi munkásságát, nagyon nem fognak meglepődni a dolgon, hiszen a srácok rá vannak kattanva a XIX. századi irodalomra, eddig Jules Verne és Conan Doyle munkáit adaptálták, így az amúgy életében inkább színi direktorként és Sir Henry Irving személyi titkáraként ismert Bram Stroker világhíres műve kézenfekvő választás volt a srácok részéről, hiszen hangulata, története tökéletesen alkalmasak egy jó kalandjátékhoz. Ráadásul mondhatjuk, a fejlesztőknek ujjgyakorlat volt a meló, hiszen a Holmes-játékok viktoriánus világához alig kellett hozzányúlni, a díszletek, hátterek, karakterek, azok öltözködése akár egy az egyben felhasználható lett volna ebben a projektben is, sőt, pár szerintem vissza is köszön.
Szerverünkről, hála dragon83 kollégának, már péntek óta elérhető a játék demója, mely ma már barátságosnak számító, alig több mint 600 megás méretével még az én szűk sávszélességem számára is elérhetővé tette a portékát, így legott kaptam is az alkalmon, hogy belekóstoljak a cuccba. Nos, a kipróbálható verzióban a Dracula: Origin első fejezetét játszhatjuk végig. Az általunk irányítható hős, a híres-neves vámpírvadász Van Helsing doktor megkapja tanítványa, Jonathan Harker levelét, melyben az ifjú közli vele, bejutott Erdélyben Drakula kastélyába, ám ott a házigazda alaposan kifaggatta, megtudta, hogy van egy igen szemrevaló kedvese, és még a címét is megszerezte. Nemsokára aztán tele is lesznek a londoni lapok mindenféle különös halálesetekkel, kiszívott vérű leányokkal, így a professzor hamar lekottázza, hogy a „denevérember” a szigetország fővárosában portyázik, és nyilván a kiszemelt fruskára hajt, így kereszttel, fokhagymával, cövekkel és szenteltvízzel felvértezve elindul, hogy elkapja a nyavalyást.
A Dracula: Origin eleje hálás abból a szempontból, hogy elég hamar beleránt minket a kalandokba (eltérően pár korábbi Holmes-címtől, ahol bizony elég lassan lendült be, pörgött fel a sztori), és jó pár elmés puzzle is vár ránk, amelyek – ezt gyorsan el kell mondanom – igényelnek némi angol nyelvtudást, ezen felül pedig tényleg igénybe veszik az ember „kis szürke agysejtjeit”, hogy egy másik híres nyomozót is idecitáljak. Technikailag semmiféle meglepetést nem okoz a cucc a Frogwares munkásságát ismerőknek, 2D-s, kézzel festett hátterekbe implementált 3D-s karakterek várnak ránk, elég kellemes kivitelben – a srácok tényleg egyre jobban belejönnek a dologba, fokról fokra, játékról játékra fejlődik, szépül a grafika. A ködös, borongós temető egészen remek atmoszférát teremt, a statikus részeknél a papírgrafikusok is remekelnek. A hangok terén a zene bár kissé monoton, de jól illik az összképbe, és nem zavaró, a beszédhangok terén viszont éreztem némi anyagi alapú válogatási szempontot (értsd: olcsó, épp ezért erősen közepes képességű hangszínészek), de kis szódával ez is elmegy. A mechanizmus is ugyanaz, szabad mozgású „mutass és kattints”, helyzetérzékeny kurzorral. sok dialógussal, olvasnivalóval – hálás dolog viszont, hogy itt is megjelenik az az egyre terjedő okosság, mely szerint egy gombnyomásra – jelen esetben: szóköz – a motor kijelzi az adott képernyőn lévő interaktív helyeket, ami a türelmetlenek, illetve bizonytalanok számára eliminálja a pixelvadászatot. Apropó türelmetlenség: nemcsak a fentebb említett grafikai elemek köszönnek vissza, hanem sajnos a mechanizmus hibái is, azaz például itt is meg kell pucolnunk egy felületet, mint az Arsene Lupin címben, és itt is csak akkor léphetsz tovább, ha a motor nyugtázza a dolgot, hiába jutottál már hozzá az információhoz; ez persze bizonyos szempontból érthető, bár örültem volna, ha egy fejlettebb megoldással találkozom.
A végleges verzióban, a számok szerint több mint 40 karakter és 150 különféle holmi vár ránk, több országon – Anglia, Egyiptom, Ausztria, Erdély - átívelő csavaros történet, melyben megtudhatjuk, hogyan lett Dracula grófból szörnyeteg, no és persze sok-sok logikai, tárgykombinálós, mechanikus, és dialógusalapú puzzle. A Dracula Origint a látottak alapján jó szívvel ajánlom a műfaj híveinek, érdemes tenni vele egy próbát!
Szerverünkről, hála dragon83 kollégának, már péntek óta elérhető a játék demója, mely ma már barátságosnak számító, alig több mint 600 megás méretével még az én szűk sávszélességem számára is elérhetővé tette a portékát, így legott kaptam is az alkalmon, hogy belekóstoljak a cuccba. Nos, a kipróbálható verzióban a Dracula: Origin első fejezetét játszhatjuk végig. Az általunk irányítható hős, a híres-neves vámpírvadász Van Helsing doktor megkapja tanítványa, Jonathan Harker levelét, melyben az ifjú közli vele, bejutott Erdélyben Drakula kastélyába, ám ott a házigazda alaposan kifaggatta, megtudta, hogy van egy igen szemrevaló kedvese, és még a címét is megszerezte. Nemsokára aztán tele is lesznek a londoni lapok mindenféle különös halálesetekkel, kiszívott vérű leányokkal, így a professzor hamar lekottázza, hogy a „denevérember” a szigetország fővárosában portyázik, és nyilván a kiszemelt fruskára hajt, így kereszttel, fokhagymával, cövekkel és szenteltvízzel felvértezve elindul, hogy elkapja a nyavalyást.
A Dracula: Origin eleje hálás abból a szempontból, hogy elég hamar beleránt minket a kalandokba (eltérően pár korábbi Holmes-címtől, ahol bizony elég lassan lendült be, pörgött fel a sztori), és jó pár elmés puzzle is vár ránk, amelyek – ezt gyorsan el kell mondanom – igényelnek némi angol nyelvtudást, ezen felül pedig tényleg igénybe veszik az ember „kis szürke agysejtjeit”, hogy egy másik híres nyomozót is idecitáljak. Technikailag semmiféle meglepetést nem okoz a cucc a Frogwares munkásságát ismerőknek, 2D-s, kézzel festett hátterekbe implementált 3D-s karakterek várnak ránk, elég kellemes kivitelben – a srácok tényleg egyre jobban belejönnek a dologba, fokról fokra, játékról játékra fejlődik, szépül a grafika. A ködös, borongós temető egészen remek atmoszférát teremt, a statikus részeknél a papírgrafikusok is remekelnek. A hangok terén a zene bár kissé monoton, de jól illik az összképbe, és nem zavaró, a beszédhangok terén viszont éreztem némi anyagi alapú válogatási szempontot (értsd: olcsó, épp ezért erősen közepes képességű hangszínészek), de kis szódával ez is elmegy. A mechanizmus is ugyanaz, szabad mozgású „mutass és kattints”, helyzetérzékeny kurzorral. sok dialógussal, olvasnivalóval – hálás dolog viszont, hogy itt is megjelenik az az egyre terjedő okosság, mely szerint egy gombnyomásra – jelen esetben: szóköz – a motor kijelzi az adott képernyőn lévő interaktív helyeket, ami a türelmetlenek, illetve bizonytalanok számára eliminálja a pixelvadászatot. Apropó türelmetlenség: nemcsak a fentebb említett grafikai elemek köszönnek vissza, hanem sajnos a mechanizmus hibái is, azaz például itt is meg kell pucolnunk egy felületet, mint az Arsene Lupin címben, és itt is csak akkor léphetsz tovább, ha a motor nyugtázza a dolgot, hiába jutottál már hozzá az információhoz; ez persze bizonyos szempontból érthető, bár örültem volna, ha egy fejlettebb megoldással találkozom.
A végleges verzióban, a számok szerint több mint 40 karakter és 150 különféle holmi vár ránk, több országon – Anglia, Egyiptom, Ausztria, Erdély - átívelő csavaros történet, melyben megtudhatjuk, hogyan lett Dracula grófból szörnyeteg, no és persze sok-sok logikai, tárgykombinálós, mechanikus, és dialógusalapú puzzle. A Dracula Origint a látottak alapján jó szívvel ajánlom a műfaj híveinek, érdemes tenni vele egy próbát!