Talán kicsit fura, hogy egy magyar videojátékokkal foglalkozó magazin az Egyesült Államok elnökválasztásának utóhatásait vizsgálja, de az a nagy helyzet, hogy az USA az ipar legnagyobb, vezető piaca, és most egy olyan ember került az elnöki székbe, aki négy évvel ezelőtt Twitteren elég egyértelmű állásfoglalást tett az ügyben:
Video game violence & glorification must be stopped—it is creating monsters!
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) 2012. december 17.
„A videojátékok erőszakosságát és dicsőítését meg kell állítani, mert szörnyeket teremt.”
Igaz, régen volt már, azóta ezerszer meggondolhatta magát, lehet, hogy már ő is nagyban nyomja a GTA Online-t… bármi lehetséges. De most a cikk kedvéért tételezzük fel, hogy a mai napig ez az álláspontja. És ha így van, az Egyesült Államok első embereként tenne valamit a videojátékok ellen, egyáltalán, tehet valamit?
Az Állam kasszája látná kárát
Nem valószínű, hogy komoly szankciókat foganatosíthatna, elsősorban azért, mert az Egyesült Államok (hervasztóan rossz) gazdaságán is érezhető lenne, ha csapás érné a videojáték-ipart. Nem véletlen, hogy bár a politikában rengetegszer előjön a téma, a mai napig nincs olyan állami törvény, ami komolyabb befolyással bírna például a videojátékok erőszakosságára, amit ugye oly sokszor kritizálnak.
Mint írtam, az USA az ipar legjelesebb képviselője, számtalan kiadó és fejlesztő székel itt, sőt, nem kevés külföldi országnak is akadnak az Államokban érdekeltségei - ez ugye rengeteg oldalról jó dolog, nem csak a játékok értékesítése és adó oldalról, de több százezer embernek adnak munkát. Szóval erőszakosak vagy sem, a videojátékok dollár milliárdokat hoznak Samu bácsi konyhájára. 2014-ben például 20,5 milliárd dollár folyt be innen az állami kasszába, és 1,4%-os volt a növekedés. Csak gondoljunk bele, mi történne, ha az EA, az Activision vagy a Bethesda és az id Software mellett több más fejlesztőt és kiadót is birtokló ZeniMax Media Inc. úgy dönt, hogy jobb nekik mondjuk Kanadában vagy az Egyesült Királyságban. A tőzsdén sokan azonnal kivetnék magukat az ablakon, azt hiszem.
Úgyhogy Dronald Trump és a Republikánus párt hiába harákol annyit a videojátékok erőszakossága miatt, egyszerűen gazdasági okokból nem árthatnak az általuk úgy megvetett videojáték-iparnak.
Politikai öngyilkosság
Egy másik aspektus a drága választópolgár. Akár tetszik a konzervatív matuzsálemeknek, akár nem, a videojátékok ma ugyanúgy a mindennapi élet részei, mint a könyvek, a zene vagy a filmek. (Itt jegyezném meg, hogy anno ugye ezek is rémképek voltak, szóval nincs új a nap alatt.) Pláne a fiatalok, az új generáció körében, akik már a metrón vagy a Facebookon lógnak, és játszanak, vagy egy mobil platformos videojátékkal játszanak.
Lehet, hogy a videojátékok betiltásával apuka és anyuka örülne (frászt örülnének, hiszen nem lenne mit hibáztatni), és Trump megnyerné őket magának, csak éppen a fiatalok bizalmát jól eljátszaná – persze az egész talán nem is oszt vagy szoroz, hiszen a fiatalok körében már most sem népszerű. Mégis, kivenni egy egész nemzedék kezéből a szórakozást, elég nagy felelőtlenség lenne. Hiszen már a Római Birodalomban is tudták, hogy a népnek kenyeret és cirkuszi játékokat kell adni, és akkor nem fognak hőbörögni. A videojátékok a huszonegyedik század cirkuszai.
Trump nem a világ ura
Tegyük fel, hogy Trump és a stábja úgy dönt, nem számít a gazdaság, és olyan szankciókat talál ki és juttat át a Kongresszuson, ami ellehetetleníti a videojátékok megjelenését, mi több, fejlesztését az Egyesült Államokban. Mi rosszul járunk itt, Magyarországon? A válasz egyszerű és kézenfekvő: nem.
Egyrészt, ha annyira elfajulna a helyzet, hogy a nagy kiadók és fejlesztők kénytelenek lennének feladni állásaikat az Államokban, még mindig áthelyezhetik a székhelyüket vagy új névvel új életet kezdhetnek egy másik országban. Bár ez egy olyan fikció, aminek realitása szinte semmi. Egyszerűen idáig nem fajulhat a helyzet Amerikában.
Másrészt, nem csak az USA-ból áll a videojáték-ipar. Eleve, sok nagy játékgyártó nem is az Államokban van. Ubisoft (francia), CD Projekt RED (lengyel), Bioware (kanadai), 4A Games (ukrán), DICE (svéd), Crytek (német), stb. Ezek nagyon jól meglennének az Egyesült Államok nélkül – vagyis hát, annyira nem, hiszen a piac egy nagy része lenne oda, ráadásul nagy kiadókat vesztenének el, de ettől függetlenül videojátékot még készíthetnek. Sőt, talán az indie-k egy ilyen eset után még nagyobb erőre kapnának, hiszen ők azok, akik a nagy kiadók támogatása nélkül érvényesülnek ezen a piacon (mondjuk egy CD Projekt RED-et sem vágna hanyatt, ha eltűnne a piacról az Activion vagy a 2K Games, elvégre ők is függetlenek).
De mint írtam, az, hogy az USA-ban megszűnik a játékkiadás és fejlesztés, egy hihetetlenül távoli disztópia. Szóval ilyentől félni igazán kár, mert ilyet egy ország felelős vezetője, aki ráadásul üzletember, nem tehet meg. Ha valaki, hát Trump érti, hogyan működik egy üzlet. Lehet, hogy a külpolitika nem az erőssége, de a milliárdjait elnézve üzleti érzéke van. Márpedig az országa gazdasága ezen (is) múlik.
Donald Trump már több videojátéknak is szereplője volt, sőt, a kampány során néhány kifejezetten az ő főszereplésével készült, persze ezek közül több inkább kritizálta vagy gyalázta.
De azért szankciók lehetnek
Szóval tisztáztuk, hogy a videojátékokat nem tilthatják be az Egyesült Államokban. Most nézzük meg, mit tehet a kormány valójában. Nos, Trump elérheti azt, ami hellyel-közzel Németországban és Ausztráliában már létezik: nagyon-nagyon megszigorítja a videojátékok felügyeletét.
Mint ismeretes, az említett két országban nehezebb megjelentetni erőszakos játékot, mint Gabe Newell-ből érdemi információt kiszedni a Half-Life 3-ról. Ha mégis átmegy a rostán, valószínűleg kisebb-nagyobb mértékben cenzúrázva lesz. Ugyanez minden további nélkül bekövetkezhet az Egyesült Államokban is, tulajdonképpen csak az ESRB (Entertainment Software Rating Board – az Észak-Amerikában működő, a játékok korhatár besorolásáért felelős szervezet) szabályzatát kell szigorítani.
Ezzel tulajdonképpen a káposzta is megmaradna, és a kecske is jóllakna. Ugyanakkor ezt talán többen is megéreznék a határokon kívül. Egy egyszerű példával élve magyaráznám el, mire gondolok. A Mass Effect első részénél elég nagy visszhangot váltott ki, hogy Liarával le lehet feküdni, aki nem csak idegen, de pucér is volt a jelenetben. Erre fel a Mass Effect 2-3-ban a nők már csak alsóneműben hajlandóak ágyba bújni Sheparddal, és a jelenetek eléggé prűdek lettek az első epizódban lévőhöz képest (pedig az sem volt pornográf, csupán finoman erotikus, csak a sajtó felkapta).
A lényeg, amit ebből ki akarok hozni, hogy a kanadai Bioware az amerikai piac felháborodása miatt a folytatásokban (feltehetően az EA nyomására) már visszafogottabban kezelte ezt a dolgot. Miért? Mert Amerika piacvezető az iparban, így első sorban hozzájuk igazodtak.
Na már most, ha az USA-ban bizonyos feltételek standarddá válnak, akkor az ipar hozzájuk fog alkalmazkodni. Nyilván lennének kivételek, de valószínűleg nem sokan. Néhány bátrabb, a határokat feszegető cég (teszem azt, a Rockstar Games) ha máshogy nem, hát úgy átlépi a szabályokat, hogy az amerikai piacra cenzúrázott változatot gyárt, de a nagy többségre nem feltétlen lenne ez a jellemző. Egyszerűen azért, mert abból az irányból folyik a több pénz.
Hogy miben mutatkozna meg ez? Nos, az akciójátékokban talán kevesebb vér és csonkítás lenne, kevesebb káromkodás, a karakterek már a játékokban sem gyújtanának rá, a GTA-ban elugrálnának az NPC-k a kocsi elől, és a civilekre nem lőhetnénk rá, a Need for Speedekben pedig be kellene kapcsolnunk a biztonsági övet. Persze ez félig poén, de a lényeg remélem átjön.
Clintonnal sem jártunk volna jobban
A másik elnökjelölt, Hillary Clinton is eléggé rosszul áll a videojátékokhoz, sőt, míg Trump a kérdést 2012-ben magánemberként letudta egy tweetben, addig Mrs. Clinton 2005-ben, New York állam szenátoraként egy hosszabb nyilatkozatot adott a médiának, amiben kifejtette, hogy a videojátékok erőszakos és pornográf tartalma káros a gyerekekre. Sok játékban támadhatunk meg nőket, rendőröket, lophatunk autót, sőt, akár kannibalizmusra is vetemedhetünk (milyen játékokat nézett meg?). És mindezt azzal próbálja alátámasztani, hogy „40 évnyi kutatás bizonyítja, hogy az erőszakos média rossz a gyerekeknek.” Néhány ilyen bizonyító erejű kutatást azért megnéznék. Amúgy a teljes nyilatkozatot ti is megnézhetitek:
Ezután a két rossz közül inkább Trump tűnik a kevésbé rossznak, legalábbis a videojátékok kérdésében.
Mégsem lesz semmi
Mégis, úgy hiszem, hogy a fenti agyalgás valószínűleg megmarad agyalgásnak. Részben azért, mert az Amerikai Egyesült Államok kormányának, így Donald Trumpnak is ezernyi fontosabb dologgal kell foglalkoznia, mint a videojátékok. Mire ez a kérdés előjönne, addigra talán Trump már nem is lesz elnök.
Másrészt, egyszerűen túl sok pénz van benne ahhoz, hogy érdemben bele merjenek szólni. Az olyan fantazmagóriák, mint a videojátékok betiltása légből kapottak, ilyet sosem fognak meglépni. Szigorúbb szabályokat hozhatnak, de azokat is az üzlet által megengedett keretek között, magyarul csak annyit szigorítanak, amivel betömhetik a károgók száját, de nem lehetetlenítik el a videojátékok megjelenését.
Mert lehet, hogy a politikusok, élükön a republikánusokkal nem szeretik a videojátékokat, de a pénzt azt mindegyik szereti, és a videojátékokban bizony sok pénz van. És ez a tényező az, amiért még nem történt semmilyen komolyabb előrelépés ebben az ügyben.
És persze azt se feledjük el, hogy mégis csak ő volt az az ember, aki egy rajongója segedelmével a Mass Effect 2-t is bevetette anno, hogy elnökjelölt lehessen.
meg hát trump most mond minden félét
Trump jelenleg a világ legnagyobb trollja. Így álljatok hozzá. amikor hivatalba kerül, nyilván visszább fog venni.
És a fegyver ellenes komment is felesleges... Ma itthon csak annak nincs fegyvere aki tiszteli a törvényt és nem is érdekli... Oszt ugyanott vagyunk (ha nem rosszabbul)...
De a félautomata gépkarabély, és a .50-es kaliberű maroklőfegyver tartása elidegeníthetetlen állampolgári joga az öntudatos USA honpolgárnak a mittudomén hányas alkotmánykiegészítés alapján.
Nagyjából ennyit az átlagos republikánus álláspontról...
De a félautomata gépkarabély, és a .50-es kaliberű maroklőfegyver tartása elidegeníthetetlen állampolgári joga az öntudatos USA honpolgárnak a mittudomén hányas alkotmánykiegészítés alapján.
Nagyjából ennyit az átlagos republikánus álláspontról...
De a félautomata gépkarabély, és a .50-es kaliberű maroklőfegyver tartása elidegeníthetetlen állampolgári joga az öntudatos USA honpolgárnak a mittudomén hányas alkotmánykiegészítés alapján.
Nagyjából ennyit az átlagos republikánus álláspontról...
A felnőttek is szeretik ilyesmivel tölteni az idejüket, mindenki a maga vérmérsékletének megfelelő tevékenységeket választ, ez csak egy kibúvó magyarázat arra, hogy a társadalomban vannak nagyobb problémák is. Első és legfontosabb talán, hogy az emberek java része nem tudja mi az hogy elkötelezettség, nem tud semmilyen értelmes normát felállítani magának és ebből kifolyólag nem is tud nevelni. A legtöbb dolgot általában a családok teszik hozzá és ha az alapok rosszak, akkor mindegy ki ül le egy játék, könyv, videó, tv mellé, mert az ha hajlamos rá vagy alapvetően (degenerált), az óhatatlanul is veszélyt jelent magában és fenn áll a lehetősége, hogy hülyeséget csinál. Ehhez nem kellenek a videó játékok, hogy valakinek legyen egy ilyen légből kapott ötlete, hogy most ellop valamit, vagy megöl valakit, mert ezek mind szinte kizárólag belülről keletkezett és nem kezelt dolgok. Kivételt képez ez alól az, ha valaki éhezik és nincs más lehetősége, de ezek végső esetek, viszont a nagy átlagból kifolyólag ezek mind mind kezeletlen dolgok és azért keletkeztek, mert valamit elfojtottak annál az embernél, vagy csak nem foglalkoztak vele.
Az üzleti része a dolognak meg lényegében adja, hogy mivel igény van rá és nem mindenkiből lett embereket mészárló agyhalott szörnyetek. Pénzt hoz a gazdaságnak, pénzeket mozgat, ugyanolyan médium mint a többség, információt közöl és ad át. Annyit lehet szigorítani rajta, hogy a besorolását a játéknak meghatározzák és bizonyos tartalmakat cenzúráztatnak, de lényegében nem ezen múlik a dolog, hanem a nevelésen és azon, hogy a szülők megbeszélik a dolgokat a gyerekeikkel.
Minket érintve a dolog igazából csak annyit számítana, amit írtál, hogy a nem amerikai cégek kicsit több erőre kapnának az indie fejlesztőkkel és az üresedő helyeket betöltenék. Rosszabb példákkal élve, vannak olyan országok keleten, ahol totális cenzúra van és bután tartják az embereket, hogy ne legyenek igényeik, szóval lehetséges ilyen lépések megtétele, hogy totálisan mellőzik a játékipart vagy nem támogatják tovább, viszont az amerikaiaknál már hozzá szoktak a jóléthez, tehát ez választó polgárt is jelent, meg profit kiesést is, mert ha nem vesz játékot, akkor nem adózik a cég, akitől nem vesznek, mert nem adhat el.
Én továbbra sem látom, hogy lenne valami akadálya annak, hogy a játékipar működjön, inkább olyan jellegű változtatásokat eszközölnék, hogy ne vackot áruljanak és tüntessék fel a portékájukat reálisan a cégek.