David Jaffe, akit a God of War sorozat megalkotójaként ismer a játékvilág, az idei DICE konferencián tartott előadást. Jaffe most az Eat Sleep Play nevű csapatával épp új életet lehel az egykor szebb napokat megélt Twisted Metal sorozatba, melyben a történet csak másodlagos szerepet játszik. Nos, Jaffe szerint ez lenne a követendő példa.
"Sokan olyan szöveggel jönnek, mint hogy »van egy történet, amit el akarok mesélni«, vagy hogy »mondanivalóm van«. Ha tényleg van benned valami, ami ekkora erővel hat az elmédre, mondjuk egy történet, amit meg akarsz osztani másokkal, vagy egy filozófia, amivel meg akarod ismertetni az embereket, akkor mi a f***ért olyan médiumot választasz, ami a történelem során a legrosszabbnak bizonyult, ha filozófiáról és történetmesélésről van szó? (...) Miért nem írsz egy könyvet, vagy rendezel filmet? Ez az egész olyan, mintha a világ legjobb séfje a McDonald's-ban dolgozna."
David példának hozta fel a Batman: Arkham Cityt, ahol szerinte a történethez kapcsolódó küldetések túl szorosan kötik meg a játékos kezét. Ezzel szemben a Skyrim szerinte azért remek játék, mert bár van benne történet, a játékos a saját cselekedeteit éli meg valódi kalandként.
Ti mit gondoltok? Igaza van a világ legmocskosabb szájú tervezőjének, vagy azért jó, ha a játékok tovább kísérleteznek értékek átadásával?
"Sokan olyan szöveggel jönnek, mint hogy »van egy történet, amit el akarok mesélni«, vagy hogy »mondanivalóm van«. Ha tényleg van benned valami, ami ekkora erővel hat az elmédre, mondjuk egy történet, amit meg akarsz osztani másokkal, vagy egy filozófia, amivel meg akarod ismertetni az embereket, akkor mi a f***ért olyan médiumot választasz, ami a történelem során a legrosszabbnak bizonyult, ha filozófiáról és történetmesélésről van szó? (...) Miért nem írsz egy könyvet, vagy rendezel filmet? Ez az egész olyan, mintha a világ legjobb séfje a McDonald's-ban dolgozna."
David példának hozta fel a Batman: Arkham Cityt, ahol szerinte a történethez kapcsolódó küldetések túl szorosan kötik meg a játékos kezét. Ezzel szemben a Skyrim szerinte azért remek játék, mert bár van benne történet, a játékos a saját cselekedeteit éli meg valódi kalandként.
Ti mit gondoltok? Igaza van a világ legmocskosabb szájú tervezőjének, vagy azért jó, ha a játékok tovább kísérleteznek értékek átadásával?
Hát igen, rengeteg ember van, akinek pont ez nem megy le a torkán. Ha valaki filozófiai filmeket akar nézegetni, akkor olyat tölt le. De ha valaki CoD-dal akar játszani, akkor eléggé rossz élményt kaphat, ha valami olyan filozófia van benne, ami ellentétes azzal (vagy csak ütközik), amit a rendszer belenevelt.
Amúgy Auchennek igaza van, egy aknakereső tényleg hülyén nézne ki történettel megáldva, míg egy Final Fantasy/KOTOR elég idétlen lenne csak simán a harcrendszerével...
A CoD mondjuk elég határeset példa, ugyanis ha a korai részeket vesszük, (1-2) akkor ott se volt semmi történet, hogy miért is kell ölni A GonosZ germánul beszélőeket, mert ott a történelem órák pótolták ezt a kiesést.
Na mindegy, ahogy látom, amúgy sem valami népszerű ez az ideológia a magyar nyelvterületen
A legtöbb játéknak viszont egy szép kerek, érdekes történet adja meg a sava-borsát.
Tény, h a sok alkalmi játékos nem a történetéért fogja levenni a polcról azt a bizonyos vmit, de a jó sztori elengedhetetlen!
Nagyon kevés játék van, amely a történetével fogja meg az embert, azok is főleg kalandjátékok. És mivel a sikerjátékok által kitaposott út történetmentes, ezért inkább az innovációra és az izgalomra helyezik a fejlesztők a hangsúlyt. Ha ezekkel el lehet adni játékot (már pedig el lehet), miért törődjenek a sztorival?
Persze vannak kivételek (Max Payne, Mass Effect, Heavy Rain stb.), de ritkák.
Amúgy most játszottam a To the Moon c. (indie) kalandjátékkal, férfi létemre könnyek szöktek a szemembe a végén, mindenkinek ajánlom, aki sztorit akar egy játék mögött tudni.
Játszott ez már valamelyik MGS-sel, vagy Fahrenheit-tel? Fura azért ezt egy ilyen embertől hallani.