Kell. Ennek a játéknak egyszerűen kell egy multiplayer rész is a megjelenése után. Sajnos az általam tesztelt, a sajtónak bemutatott fejlesztői változat ezt még nem támogatta, de már egyjátékos módban is olyat villantott, hogy marad a gépen, és várom a végleges változatot, méghozzá tűkön ülve. Mert bizony jóféle cucc ez, ami képes volt elérni, hogy hosszú (de tényleg hosszú) idő után ismét tudott érdekelni egy második világháborús játék.
Mint azt a bevezetőben már említettem a Classified: France ’44 váza pontosan úgy van felépítve, hogy azért olyan nagyot ne lehessen vele tévedni: körzetünk Normandia, tempónk – a szó szoros értelmében – halálos. Az egyik oldalon az Egyesült Királyságból átdobott, ejtőernyőn leereszkedő „turisták”, valamint a helyi ellenállók foglalnak helyet, velük szemben pedig ott van egy rakás német katona, meg egy halomnyi megoldandó feladat. Az idő viszont rövid: 1944. június 6-ig csak 65 nap van hátra, ennyi idő alatt kell tehát megoldania erősen multikulti csapatunknak azt, hogy Franciaország északnyugati része, azaz Normandia úgy „meg legyen dolgozva” az Ellenállás révén (amit persze a mi akcióink vezetnek majd), hogy túlérett körteként pottyanjon a tenger felől érkező angolszász erők ölébe. Ugye, milyen egyszerű az egész?
Szerencsénkre magában a játékban (mármint amikor megyünk krautokat hentelni az aktuális bevetésen) már nincsenek időkorlátok, azaz elméletileg addig harcászkodhatunk egy-egy pályán, amíg csak akarunk. Elméletileg. merthogy a német erők folyamatos utánpótlást kapnak, így gyakorlatilag nem megoldás (próbáltam, még a legkönnyebb fokozaton sem működik), hogy ketten-hárman a csapatból vadásznak az ellenséges erőkre, a maradék meg dolgozik a meghatározott feladatokon (ellop, felrobbant, lehallgat, kiszabadít, miegymás). Szóval határozottan előny a gyors, céltudatos mozgás. Meg persze a rejtőzködés, ami az összes ellenálló legfőbb képessége, ebben a jó kis körönkénti lopakodós-torokelnyiszálós játékban pedig erősen ajánlott, és bizony kell is használni. A gyanútlan, álmos német őrkatona a jó katona, aki mellett adott esetben simán elsurranunk: nem kell azért mindig mindenkit eltenni bakancs alól, ha mondjuk egy tervrajzokat ellopós misszióban vagyunk.
A jótettekért XP jár, ezekből meg a képességfa leveleit tudjuk kibontogatni. Minden emberünk – az alapjátékosok és a később hozzánk csatlakozók egyaránt – rendelkeznek feladatkörökkel (támogató, szanitéc, mesterlövész, felderítő, parancsnok, satöbbi) melyek saját képességszettekkel rendelkeznek, illetve van egy általános képességoldal is. Szóval okosan kell ezeket a nehezen megszerzett pontokat osztogatni, mert egy-egy bevetés sikere is múlhat mondjuk egy lopakodásra alapozó bevetésén. És természetesen az sem árt, ha a felcserünk nem csak a mellette lévő embert képes újjáéleszteni, hanem minden saját erőt, bárhol is essen össze egy fejlövést követően. Ja, és ha valaki kétszer olyan messze dobja a gránátot, hát, zajos különbséggel számolhatunk.
Értelemszerűen nemcsak a képességekkel, hanem a felszerelésekkel is gazdálkodni kell – szerencsére fegyverek és ruhafélék azért esnek be szépen, bevetésről bevetésre haladva. Minden eszköz más-más pluszokkal (vagy épp mínuszokkal) rendelkezik, így alaposan gondoljuk át, kit öltöztetünk a Lopakodás Nadrágjába. A cuccokat amúgy venni is tudjuk, mivel van a játékban három francia csoport, akikkel közepesen bonyolult diplomáciát folytathatunk. A kiszabadítós küldetések esetén ugyanis mindig tartozik valakihez a megmentett célszemély, így ha az illetőt kiszedjük a német vallatók kezei közül, nos, az egyik csapat rendkívül hálásnak bizonyul. Persze mindhárman utálják a másik kettőt, így nem lesz egyszerű a megfelelő egyensúly megteremtése. Viszont minél jobb arcnak tart minket egy csoport, annál jobb fegyvereket és eszközöket hajandó eladni – méghozzá utánpótlási pontokért. Éppen ezért érdemes végrehajtani az egyes missziók másodlagos céljait is, hiszen az XP és az imént említett „valuta” aranyat ér.
A feladatok sikeres elvégzése után az egyes tartományokban is növelhetjük a befolyásunkat, ami nagyon fontos része a stratégiánknak. Minden egyes megye más-más képességpluszt ad, és vannak kiemelten fontos területek is, amiket mindenképp érdemes elit szintre felfejleszteni, szóval azt javaslom, tessék ezt komolyan venni. Ahogy magát a játékot is: okos, ügyes alkotással van dolgunk, és bár egyelőre még – tekintve, hogy egy fejlesztői változatról van szó – fagyásokkal és kisebb-nagyobb bugokkal teljes, de ha egyszer elkészül, finom lesz.
