2021-ben már nem feltétlenül mondható nyilvánvalónak, hogy egy fejlesztőcsapat saját játékmotorral dolgozik, hiszen az olyan megoldások, mint amilyen az Unreal Engine, évről évre egyre hatékonyabb alternatívát biztosítanak, még a „tehetősebbek” számára is. Olyanok azonban továbbra is vannak, akik még mindig a „hazaira” esküsznek: ott van például a Capcom, elvégre a kiadó a hetedik konzolgenerációban az egyik legkiválóbb engine-t tette le az asztalra (MT Framework), mostanság pedig a 2017-ben debütált RE Engine-nel aratja le a babérokat. Elsőre azt hihetnénk, hogy ez egy teljesen természetes átmenet volt a japán kiadónál, valójában azonban komoly nehézségeken keresztül juthattunk el addig, hogy a hamarosan megjelenő Resident Evil Village úgy néz ki, ahogy.
MÉLYPONT
Amikor átléptünk a PS4 és az Xbox One által fémjelzett nyolcadik generációba, akkor úgy tűnt, hogy a Capcom pontosan ott folytatja, ahol abbahagyta: 2013 februárjában, a PS4 bemutatórendezvényen egy olyan techdemót villantottak, melyet látva mindenki megnyalta mind a tíz ujját. Pontosabban több volt ez, mint techdemó, hiszen a Deep Down névre hallgató játékot láthattuk, amely első pillantásra mindenkinek az akkoriban trendi, fantasy világú akció-RPG-ket juttatta eszébe, mint a Dark Souls vagy a Dragon's Dogma. Annak ellenére, hogy a Deep Down valójában egy kooperatív játékra kihegyezett dungeon crawler volt, amely 2094-ben játszódott, története pedig középkori ereklyék körül forgott, amik lehetővé tették, hogy az úgynevezett Ravenek visszatérjenek a múltba. Mindez annyira most nem is fontos azonban – az viszont annál inkább, hogy a játék alatt dolgozó Panta Rhei motor egészen álleejtős látványt pumpált ki a Sony (akkor) újgenerációs konzoljából. Kár, hogy mindez csak látszat volt...
A Capcom egy ideig még mindenkit azzal hitegetett, hogy a Deep Down sínen van, nem kell aggódni, ám ahogy teltek a hónapok, majd az évek, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy valami nincs rendben. Nos, azzal talán nem lepünk meg senkit, ha eláruljuk, hogy a Deep Down végül sosem jelent meg, ami viszont különös, hogy a Capcom hivatalosan azóta sem lőtte le a projektet. Hiú ábrándjaink persze ne legyenek: több mint nyolc év elteltével az ég világon semmi sem utal arra, hogy a játék létezik – már csak azért sem, mert jó eséllyel a mögötte lévő technológiával együtt kukázta azt a kiadó.
Hiába a nagy remények, a Panta Rhei végül képtelen volt továbbvinni az MT Framework hagyományait: a Deep Down alatt dolgozó engine nem egy újabb technikai bravúr lett, hanem egy valódi katasztrófa, amivel a híresztelések szerint képtelenség volt hatékonyan dolgozni. A Capcom persze nem ismerte el ezt sem, de beszédes, hogy végül egyetlen olyan játék sem jelent meg, amit ez a technológia hajtott.
FELLEGEK
Amikor aztán pár évvel később, 2016-ban a Resident Evil 7: Biohazard első videóiban, illetve demóiban felbukkant az RE Engine logó, sokan azt hitték, hogy a Capcom vadonatúj motorja végül a Resident Evil nevét örökölte. Ez azonban nem több véletlen egybeesésnél: a kiadó úgy döntött, ideje mindent elölről (vagy ha úgy tetszik: ÚJRA kezdeni), ezért is döntöttek az RE Engine név mellett, ami valójában nem a Resident Evil, hanem a Reach for the Moon rövidítése – ezért is ábrázol a logó egy hold felé nyúló kezet. Az első videók ismét elképesztő minőséget sugalltak, a Panta Rhei csődje után azonban itt szerencsére hamar jött a bizonyíték is, méghozzá több felvonásban. A fő hangsúlyt természetesen maga a Resident Evil 7 kapta, ami nemcsak belül újult meg (visszatérve a gyökerekhez, egy új szemszögben), hanem külsőre is hihetetlenül részletes, valósághűségre törekvő látvánnyal büszkélkedhetett. Nem tudunk szó nélkül elmenni azonban a Kitchen névre hallgató PlayStation VR-techdemó mellett sem, ami tökéletesen ki is használta ezt a jellegzetes képi világot, egy horrorisztikus jelenetet tálalva – ami persze most már tudjuk, hogy a Resident Evil 7 VR-változatát volt hivatott belengetni.
Amennyire nem lett a Panta Rhei az új MT Framework, olyannyira sikerült megismételni az előd nagyszerűségét az RE Engine-nel. A Resident Evil 7 megjelenése óta már több mint négy év eltelt, a motor pedig azóta több nagyszabású játékban (Resident Evil 2, Devil May Cry 5, Resident Evil 3) is bizonyította, hogy remek alapot biztosít, kiemelkedően színvonalas grafika és első pillantásra is azonnal beazonosítható stílus mellett – pont úgy, mint két generációval ezelőtt. Mindemellett pedig a skálázhatóság is kiválónak tűnik, amivel a Capcom szintén az MT Framework hagyományait követi: azóta volt már itt nekünk például egy Monster Hunter Rise, ami Switchre is elhozta a motort, a Resident Evil Village megjelenésével pedig immáron a kilencedik konzolgeneráció is sorra kerül.
Hogy kijelenthetjük-e, hogy egy színfalak mögött zajló, de annál súlyosabb technológiai „leolvadás” után a Capcom ismét visszatért a csúcsra? Az elmúlt évek, de legfőképp a május 7-én megjelenő Resident Evil Village láttán igen, méghozzá rendkívül magabiztosan. Az idén 25 éves franchise következő felvonása nem a grafika miatt lesz kiemelkedő játék (ha az lesz), azonban nem lehet nem észrevenni azt az elképesztő színvonalat, amit ilyen téren képvisel, ez pedig (a művészeti részleg mellett) az RE Engine érdeme. Azé az RE Engine-é, ami úgy tűnik, az új generációban is betonbiztos alapot biztosít majd a Capcom nagyszabású játékai számára. Elég csak megnézni a leginkább mértékadó videójátékos tech-forrás, a Digital Foundry elemzését a Village demójáról, melyből kiderül, hogy a PS5-verzió 4K és ray tracing mellett is gond nélkül tartja a 60 fps képfrissítést – mindezt úgy, hogy a Capcom korábban „csak” 45-öt ígért ilyen beállítások mellett. Ez a fajta ígérgetés márpedig inkább fordítva szokott lenni, a túlteljesítés azonban nagyon komoly erőt sugall. Egy szó, mint száz: a régi Capcom szerencsére technológiai tekintetben is visszatért – ennek pedig mi, játékosok leszünk a legnagyobb nyertesei.
