Ha Japán és a videojátékok kapcsolata kerül szóba, általában három dolog jut eszébe az embernek. Elsőre mindenki egy sor remek, forradalmi franchise-ra gondol, tudjátok, Mario, Zelda, Street Fighter, sorolhatnánk napestig. Aztán a tájékozottabbak elvigyorodnak, mert beugranak nekik a dating simek, azaz a japán otakuk körében roppantmód népszerű randiszimulátorok, amik a finom erotikától a brutális, csápos szörnypornóig terjedő, igen széles spektrumon belül gyakorlatilag bármit jelenthetnek. És végül van a harmadik kategória, amit csak WTF-ként aposztrofál a jó érzésű európai gamer. Mert ugye vannak a kulturális különbségekből adódó furcsaságok és vannak... ezek. Azt hiszem, nincs mit mondanom, jobb lesz, ha csak úgy belevágunk. Sorrend nincs, az itt bemutatott japán videojátékok a maguk kategóriájában mind megérdemlik a címeres ökörség kifejezést. Fontos: egyik alant bemutatott program sem játéktermi alkotás, azokra majd egy másik alkalommal külön kitérek.
LSD Dream Emulator
Kezdjünk valami finomabbal… mondjuk egy rossz LSD trippel! Nem viccelek, kizárólag Japánban kiadtak egy LSD Dream Emulator című játékot PlayStationre, 1998-ban, aminek alapját egy Naskiava Hiroko nevű fickó tíz éven át vezetett álomnaplója szolgáltatta. Ezt dolgozta át saját ötleteivel megfejelve egy helyi művész, Szató Oszamu, az eredmény pedig... nos, nehéz szavakba foglalni. Az LSD Dream Emulator ugyanis nem igazán játék, nincs játékmenete vagy célja. A program annyiból áll, hogy belső nézetben barangolunk egy teljesen véletlenszerűen generálódó álomvilágban, miközben mindenféle zavaros dolog történik, pont, mintha be lennénk tépve. Semminek sincs értelme vagy akár üzenete, a bizarr képek pedig addig-addig váltogatják egymást, míg rá nem ununk vagy kórházba nem kerülünk egy jó kis epilepsziaroham miatt. Alant „gameplay”, csak saját felelősségre!
Mister Mosquito
A Mister Mosquitónak már több értelme van, vagy legalábbis lehet játékként kvalifikálni. Méghozzá azok szerint, akik kipróbálták, egész jó a cucc, noha tény, hogy meglehetősen szokatlan felütéssel indít: egy szúnyogot kell irányítanunk, célunk pedig, hogy az őrületbe kergessünk egy ártalmatlan japán családot. A Jamadák (mert ez a családnevük) hétköznapi életet élnek; jönnek-mennek, esznek, isznak, alszanak. Mi pedig bosszantó rovarként repkedünk körülöttük és szívjuk a vérüket (szó szerint), miközben érzékeljük a pulzusuk ritmusát -- a játék így hívja fel a figyelmet az áldozat „legfinomabb” részére. A pályák célja kellő mennyiségű vér kiszívása, amivel egyenes arányban telik fel a Jamadák „stresszmérője”. Igen, gyakorlatilag az őrületbe kergetjük őket, miközben ide-oda repkedünk a lakásban. Jó hír, hogy a Mister Mosquito Európában is megjelent PS2-re, ha szerencsétek van, elcsíphettek egy példányt.
Hatoful Boyfriend
Forrósodik a talaj, elérkeztünk a lista első igazi dating simjéhez -- amiben viszont nem csajokat kell meghódítanunk, hanem fiúkat, méghozzá galambfiúkat. Nem, nem úgy értem, hogy galamblelkű mimózákat, hanem igazi galambokat, tehát olyan madarakat, amiknek szokásuk a fejünkre tojni, ha olyanjuk van. A sztori szerint egy fiatal japán lányt alakítunk, aki egyedüli emberként iratkozik be a galamboknak fenntartott St. PigeoNation oktatási intézménybe. Itt aztán összeismerkedik egy csomó helyes galambfiúval, akikkel randizni kezd és... eh, most komolyan le kell írnom mindezt? A játék PC-re jelent meg (Japánban hőn szeretett platformunkra szinte csak dating simek kaphatók) 2011-ben, mint ingyenes program, később persze lett dobozos változata is. Adnék linket, de csak japánul tud, meg különben is, galambtoll a fületekbe!
RapeLay
Újabb dating sim, ami viszont már embereket szerepeltet, és sajnos korántsem olyan bolondos, ártatlan marhaság, mint a fenti programok. A címből az angolosok már rájöhettek, miről van szó: nemi erőszak szimulátorról. Nem, nem magyarázom el jobban. A sztori szerint egy politikus perverz fiát alakítjuk, aki éjjelente a vasútállomáson vadászik fiatal diáklányokra. Össze is szed egy háromfős háremet és közli velük, hogy na, mostantól szexrabszolgák vagytok, jó szórakozást! A játék célja a csajok „betörése”, erre pedig elég sok alantas módszer van. A kétféle befejezés eléréséhez erős gyomor kell, megjegyzem, mindkettőben meghal a „főhős” (még jó). A RapeLay hatalmas botrányt kavart, még a furcsa dolgokra kapható japánok is fel voltak háborodva miatta, 2009-ben be is tiltották a forgalmazását. A dating simekre specializálódott Illusion tehát nem készíthetett folytatást a 2006-os PC-s fertelemhez -- azt hiszem, bátran mondhatom, hogy mindenkinek jobb így. Videó nincs, bocs, nekem is van lelkem, vagy mim.
Japan World Cup 3
A sok komolykodás után evezzünk viccesebb vizekre! A Japan World Cup 3-ról már a magyar sajtóban is cikkeztek, nem véletlenül: egy japán lóverseny-szimulátorról van szó (fun fact: a japán játékosok imádják a bizarr szimulátorokat, ha eddig nem tűnt volna fel), ami a szigetország egyik kedvenc sportját (tényleg az) ülteti át... „érdekesebb” környezetbe. A lovakon kívül mindenféle más állatokkal is indulhatunk a futamokon, sőt, akár speciális mozdulatokat is előhozhatunk, amik... amik... Tudjátok, mit? Csak nézzétek meg az Achievement Hunter videóját alant, és mindent érteni fogtok!
Muscle March
Oké, mikor elkezdtem összegyűjteni a lista játékait, nem hittem volna, hogy a Japan World Cup 3 (ezt korábbról ismertem) után még lesz olyan program, ami meglep, de a Wii-re kiadott Muscle Marchot még annyira sem tudom hova tenni, mint a felsorolás többi játékát. A lényeg: menetelő izomkolosszusokkal kell átnyomulnunk falakon, utcákon, metrón, mindenen, miközben testépítő pózokba vágjuk magunkat, hogy pont átférjünk a megfelelő formájú lyukakon. És ennyi. A Muscle Marchot a Namco követte el 2009-ben és valami hihetetlenül szürreális az egész, mondhatni a legviccesebb dolgok egyike, amiket valaha láttam. Szimplán csak jókedvre deríti az embert a maga egyszerű és tagadhatatlanul bugyuta módján. Egy biztos: a Muscle Marchot látva senki sem fogja megkérdőjelezni többé, hogy ugyan miért nem váltott HD-ra a Nintendo a Wii-vel, hisz ezeket a formákat SD-ben is kihívás elviselni.
Tetszett az összeállítás? Netán te is ismersz hasonlóan bizarr és furcsa játékokat? Irány a kommentszekció, ne kímélj senkit és semmit!
egyébként fogadni mernék, hogy a legtöbben aki Magyarországon ismeri a rapelayt nem legális úton szerezte be.
A legnagyobb kultúrális különbség meg amiatt van az Európai eredetű és más kultúrák között, hogy kb többezer évig az Európai Katolikus egyház bűnként emlegette a szexualitást szinte még a házaspárok között is (Jézus anyjának is volt férje mégis Szűz Máriaként emlegetik ugyebár), és ez nagyon érződik a kultúránkon még mindíg, pl az összes káromkodás is szexualitással kapcsolatos, míg pl Japánban van egy általános indulatszó a Có vagy Cát kiabálják (ilyesmi) ami kb jelentés nélküli indulatszó ... az itteni animefordítók ezeket szokták káromkodásnak fordítani néha.
Egyébként szimulátor ide vagy oda Japánban egy nagyságrenddel kisebb a kábítószerhasználat mint nyugaton, az erőszakos bűncselekmények száma is minimális más fejlett országokhoz képest.
Összességében van amiben jobbak, van amiben rosszabbak "nálunk" az emberek Japánban. (úgyértem a fejlett nyugatnál aminek magyarország nem része ... Japán már inkább része)
Két dolog miattt tilthatnak be egy számítógépes programot holott a használata nem büncselekmény és nem is lehet vele elkövetni sem.
1,)
A megbotránykoztatás és durvaság és a bemutatás részletessége
Bár Ilyen alapon be kéne tiltani sok horror regényt de leglábbis durvábbakat ahol halán nem gyors és érzelem mentes vagy filmet amiben fő szál a nemi erőszak vagy a kínzás lásd fűrész filmek de mondhatnék durvább példát is.
2.)
Persze megítélhetjük az alapján is hogy program könyv vagy film támogatja -e (érts bünteti-e illetve leírja, ábrézolja-e következményeit egy ilyen cselekedtnek illetve gonosz embertelen tettenek állítja e be vagy általánosan elfogadottnak) Szerintem ez alapján kéne betiltania dolgokat nem azért amit képernyőn látsz hanem amilyen üzenetet közvetít. És így meg is találtuk szerintem aközös nevezőt mert ez alapján tényleg betiltható! De Legalább bele kellett volna tennyi egy hatalmas figylemeztetést mint pl a NFS szériákban hogy vigyázat ezeket cseleketedeteket a törvény szigorúan bünteti, mihelyt valós személynek kára származik belőle (érts ellene követik el).
mellesleg teljesen egyetértek ezzel:
Ésszerűbb, etikusabb a gyógyítás és megelőzés; s tudtommal -még ha sokszor nem is így tűnik- racionális, felvilágosult társadalomban élünk...
Viszont azt is támogatom hogy fantáziának és virtuális világnak míg az egyén saját kis sandboxában, szobájában van és másnak (valós személynek) kára nem származik, származhat belőle nem szabadna gátat szabni. (Ugyanis pont az lényege egy játéknak ha általánosan veszsük ogy oly dolgotak tehetsz meg amit valóságban nem ettől lesz izgalmas érdekes:) Itt kéne meghúzni az a bizonyos vonalat.
Másod sorban meg mindenkivel tudtasoítani kéne hogy sem könyvekben sztorikban játékokban lévő dolgok nem valódiak hanem képzelet szüleményei úgy is kéne kezelni őket bármilyen betegek is. Én pl nem nézek meg egy fűrész filmet sem mert engem az is megbotránkoztat mert fölösleges öncélú erőszak ábrázolásnak tartom. Nem tudom miért rosszabb ha nemi erőszakot ábrázolunk mint ha gyilkosságot. Mert ha pl ezeket az anime lánykákat valakia tengerparton uzival lőné halomar és aztán ellopna egy ott parkoló Suzukit akkor mindjárt egy japán GTA ban lennénk amin senki nem lepődne meg vagy szörnyülködne.
A játék játék a könyv könyv a valóság valóság ezt kéne megérteni és úgy kezelni
Másod sorban meg mindenkivel tudtasoítani kéne hogy sem könyvekben sztorikban játékokban lévő dolgok nem valódiak hanem képzelet szüleményei úgy is kéne kezelni őket bármilyen betegek is. Én pl nem nézek meg egy fűrész filmet sem mert engem az is megbotránkoztat mert fölösleges öncélú erőszak ábrázolásnak tartom. Nem tudom miért rosszabb ha nemi erőszakot ábrázolunk mint ha gyilkosságot. Mert ha pl ezeket az anime lánykákat valakia tengerparton uzival lőné halomar és aztán ellopna egy ott parkoló Suzukit akkor mindjárt egy japán GTA ban lennénk amin senki nem lepődne meg vagy szörnyülködne.
A játék játék a könyv könyv a valóság valóság ezt kéne megérteni és úgy kezelni
A valóság-játék párhuzamod teljesen tarthatatlan: miért lenne cél 'pótlék' találása? Ésszerűbb, etikusabb a gyógyítás és megelőzés; s tudtommal -még ha sokszor nem is így tűnik- racionális, felvilágosult társadalomban élünk...
Másod sorban meg mindenkivel tudtasoítani kéne hogy sem könyvekben sztorikban játékokban lévő dolgok nem valódiak hanem képzelet szüleményei úgy is kéne kezelni őket bármilyen betegek is. Én pl nem nézek meg egy fűrész filmet sem mert engem az is megbotránkoztat mert fölösleges öncélú erőszak ábrázolásnak tartom. Nem tudom miért rosszabb ha nemi erőszakot ábrázolunk mint ha gyilkosságot. Mert ha pl ezeket az anime lánykákat valakia tengerparton uzival lőné halomar és aztán ellopna egy ott parkoló Suzukit akkor mindjárt egy japán GTA ban lennénk amin senki nem lepődne meg vagy szörnyülködne.
A játék játék a könyv könyv a valóság valóság ezt kéne megérteni és úgy kezelni
amúgy, akadnak betegesebb dolgok is japánban. elég ha annyit írok furry.
amúgy, akadnak betegesebb dolgok is japánban. elég ha annyit írok furry.
mondjuk azon csodálkoznék is ha a rapelay a listádon lenne.
mondjuk azon csodálkoznék is ha a rapelay a listádon lenne.