Robert Zemeckis neve lehet, hogy sokaknak nem mond semmit, de ha hozzátesszük, hogy a Vissza a jövőbe-trilógia, a Forrest Gump és a Számkivetett rendezőjéről van szó, akkor rögtön be tudjuk azonosítani az úriembert. Zemeckis egykoron elismert direktornak számított, és a 2000-es, sőt a 2010-es években is színvonalas alkotásokkal örvendeztette meg a közönséget, azonban az utóbbi időben nem nagyon akaródzik neki összejönni a siker. Legújabb filmje, az Itt (Here) sem lett különösebben színvonalas, legalábbis a kritikusok szerint, akik pár nappal a mozibemutató előtt már látták a produkciót, és meg is mondták róla a kendőzetlen véleményüket.

Robert Zemeckis újra összeáll a Forrest Gump stábjával és (borzalmasan módon megfiatalított) szereplőivel, hogy egy formailag merész képregényt vizuális értelemben slendriánul megvalósított filmmé adaptáljon. A Here egy család nappalijának a sztoriját meséli el egyetlen kameraszögből, ezzel pedig kísérletet tesz arra, hogy nosztalgikus érzéseket keltsen az amerikai történelemmel kapcsolatban. Ám ezek az önként vállalt korlátozások nem járnak együtt kreatív megoldásokkal” – írta Siddhant Adlakha, az amerikai IGN kritikusa.

A Here nappaliját mindenkor benépesítik azok az emberek, akik itt éltek, még azok is, akik már meghaltak. Ám ennek ellenére nem érezzük a házat, illetve ennek személyiségét, ami elég visszatetsző fejlemény annak tükrében, hogy a film 95%-a itt játszódik. Ez csak egy burok, amelyben gyakran élőlények is laknak. Sajnálom ezt a házat. Még amikor Robert Zemeckis végül meg is próbálja megteremteni azt az érzést, hogy az emberek, akik itt élték le az életüket, szerették ezt az otthont annak ellenére, hogy életükben sokszor mondták azt, hogy utálják – még ez sem katartikus. Üres és nem valami meggyőző alkotás: holott a Here pont ennek az ellenkezője akar lenni” – olvasható a The Wrap kritikájában.

A Forrest Gump sztárjai újra együtt vannak, hogy asszisztáljanak a határokat feszegető rendező legújabb, high-concept kísérletében, amelynek ijesztő fiatalítási technológiája eltereli a figyelmet a lényegről. Ha Zemeckis a Here-t egy múzeumi installációként valósította volna meg film helyett, akkor a rögzített nézőpontnak talán lenne értelme. Ám mi, nézők azért váltunk jegyet erre, hogy valamit megmozgasson bennünk, és hogy ez megtörténjen, ahhoz a kamerának is meg kellene mozdulnia” – írta a Variety ítésze, Peter Debruge

Ha valaha is megfordultál vagy éltél olyan házban, ahol mások is laktak korábban és azon tűnődtél, kik élhettek itt előtted, akkor a Here-rel egy hullámhosszon leszel. Ám ha nincs meg benned ez a fajta kíváncsiság, akkor nincs itt semmi, de tényleg semmi látnivaló számodra” – olvashatjuk a valamivel pozitívabb kritikát az IndieWire újságírójától, Ryan Lattanziótól.

Zemeckis és társírója, Eric Roth a filmművészet útját járják, és még így, statikus kamerával is elérik, hogy ez az egész vizuális értelemben izgalmas legyen; különböző momentumok paneljeit használják, ezek folyamatosan fel-felbukkannak a nagyvásznon, hogy megváltoztassák az adott jelenetet. A Here bizony egy nemes kísérlet, üdvözítő eredetiséget nyújt egy olyan évben, ami tele van folytatásokkal, még ha nem is működik minden szinten. A magam részéről elmondhatom, hogy hősiesen próbáltam ellenállni annak, hogy berántson érzelmileg, de a végére megadtam magam és nem csak egy könnyet morzsoltam el amint azon gondolkodtam, hogyan változik állandó jelleggel a helyünk ezen a Földön, illetve hogyan kell ragaszkodnunk ahhoz, ami jó ebben az életben, még a legsötétebb időkben is” – fogalmazott Peter Hammond, a Deadline újságírója, aki kollégáival szemben egyáltalán nem látja annyira vészesnek a film helyzetét.

A film koncepciója, ahogy az fentebb is olvasható, kifejezetten különleges. Az alkotás Richard McGuire képregénye alapján készült, a cselekménye pedig egyetlen helyszínen, egy szobában játszódik, de időben hatalmas léptékű, mivel évezredeket ölel fel. A főszerepekben Tom Hanks, Robin Wright, Paul Bettany és Kelly Reilly domborít. A színészeket a mesterséges intelligenciának köszönhetően megfiatalították a jelenetek felvétele során. A film ősbemutatójára az American Film Institute fesztiválján került sor múlt hétvégén, a hivatalos premier pedig november 1-jén lesz az USA-ban. A kritikai fogadtatása többnyire negatív, a Rotten Tomatoes-on mindössze 31+-os értékeléssel „büszkélkedhet” 16 feltöltött vélemény alapján.

A borítókép forrása: Collider