Pár nappal ezelőtt bekövetkezett egy olyan esemény, amire 2018 júniusa óta nem volt példa: a Crysis Facebook oldala új poszttal jelentkezett, ráadásul mindjárt kettővel is. Bár az illetékesek igazából csak a profilképet és a fejlécképet állították át, mindkét változtatáshoz mellékelték a játék hivatalos oldalának linkjét, ahol szintén némi meglepetés várt a rajongókra. A Crytek ugyanis teljesen kipucolta a crysis.com-ot, egyedül egy animált képet hagyva rajta, amin az első rész főhőse, Nomad látható, beöltözve az ikonikus nanoruhába.
Természetesen azonnal beindult a találgatás, hogy ez mit jelenthet. A rajongók közül sokan már egy közelgő Crysis Remastered vagy Crysis 4 bejelentést kezdtek sejteni a változások mögött, azonban az oldal forráskódjából kiderült, hogy jó eséllyel csak egy április elsejei tréfáról volt szó (bár ezt a Crytek a mai napig nem erősítette meg). De vajon honnan van ennyi rajongója a mai napig a Crysisnak? A grafikáján túl mi mással emelkedett még ki a korabeli FPS-ek közül? És a legfontosabb: van-e esély rá, hogy valaha is folytatást vagy felújított kiadást kapjon?
Techdemóból kasszasiker? Simán!
A Crysis mögött álló Crytek csapatát 1999-ben alapította három német-török testvér, Cevat, Avni és Faruk Yerli, a stúdió pedig hamar fel is hívta magára a nagyok figyelmét. Egyik első projektjük, az X-Isle: Dinosaur Island néven futó techdemó rövid úton az NVIDIA kártyák benchmarking szoftvere lett, nem sokkal később pedig a Ubisoft is megkérdezte tőlük, nincs-e kedvük egy AAA kategóriás játékot készíteni a fenti techdemóból. A Cryteknek természetesen volt kedve, így 2004-ben megjelent a Far Cry, mely villámgyorsan lerakta egy a mai napig közkedvelt és sikeres franchise alapjait.
A Far Cry végül igen szép siker lett, mely a kritikusok és a játékosok szívébe egyaránt belopta magát, azonban a Crytek hamar világossá tette, hogy nem terveznek folytatást készíteni hozzá. Cevat Yerli szerint azt szerették volna bebizonyítani, hogy nemcsak egy játékhoz értenek, ezért a Far Cryt (és az Ubisoftot) hátrahagyva új vizekre eveztek. A Crytek ezután pár évig nem is hallatott magáról, a csöndnek pedig 2006 januárjában szakadt vége, mikor a stúdió leleplezte következő projektjét, az EA-nél megjelenő Crysist, ami egy pillanat alatt újradefiniálta, hogyan kell kinéznie egy szép játéknak.
Haverok, buli, idegen invázió
A Crysis története az igencsak közeli jövőben, egész pontosan 2020 augusztusában játszódik, a fiktív Lingshan szigetén, amit mindenféle előjel nélkül megszáll Észak-Korea. Ez önmagában még rendben is lenne, csakhogy tartózkodik a szigeten néhány amerikai kutató is, akik egy utolsó, kétségbeesett segélykérést küldenek az USA-nak, melyben elárulják, hogy találtak valamit, ami alapjaiban rázza majd meg az egész világot. Egy ilyen leletet pedig egyértelműen nem lehet veszni hagyni, így az amerikaiak azonnal kiküldenek egy speciális katonai egységet a tudósok megmentésére.
Ez az egység a Delta Force egyik különleges brigádja, a Raptor csapat, akiket hagyományos fegyvereken túl kísérleti stádiumban lévő nanoruhákkal is felszereltek. Feladatuk papíron nem is lehetne egyszerűbb, hiszen csak be kell osonniuk a szigetre és kimenteni onnan a tudósokat, azonban szinte rögtön az első pillanatban elromlik minden. A Raptor csapat ellen még a levegőben EMP csapást intéz valaki, a földetérés után pedig a szétszóródott katonák hamar kénytelenek rájönni, hogy a koreaiak mellett valami sokkal ősibb és sokkal fejlettebb ellenfél is lapul a szigeten…
Szabadság, szerelem
Noha a Crysis elvileg pontosan azért született meg, hogy a Crytek bizonyíthassa, nemcsak a Far Cryhoz értenek, azért a stúdió új játéka így is elég sok hasonlóságot mutatott a 2004-es programmal. A Crysis is egy trópusi szigeten játszódott például, az egyes feladatok megoldásához pedig abszolút szabad kezet adott a játékosnak. Lopakodni és ész nélkül lövöldözni egyaránt célravezető megoldás volt, ráadásul a meglehetősen nagy, szabadon bejárható pályáknak hála a legtöbb ellenőrzőpontot vagy katonai bázist több irányból is meg tudtuk közelíteni.
A kiterjedt térképeken különféle civil és katonai járművek is akadtak az egyszerű terepjárótól a Humvee-ig és a motorcsónakig, melyeket kedvünkre elköthettünk, az ellenfeleink pedig néha tankokat és harci helikoptereket is bevetettek ellenünk, amiknek az elpusztításához már alaposan fel kellett kötnünk a gatyánkat.
A fent emlegetett szabadságot pedig csak tovább növelte a játék két legfontosabb újítása: a módosítható fegyverek és nanoruhánk használata. Előbbi mechanikának hála például valós időben aggathattuk a kiegészítőket (hangtompítót, lézeres irányzékot vagy különféle céltávcsöveket) fegyvereinkre, így igazítva őket az adott szituációhoz. Külön érdekesség, hogy a játék nem igazán limitálta a lehetőségeinket, így ha olyan kedvünk volt, akár a shotgunra is ráakaszthattuk a mesterlövész puska távcsövét, az már más kérdés, hogy így elég életképtelen fegyvert kaptunk.
Ami pedig a nanoruhánkat illeti, azt összesen négyféle üzemmódban használhattuk. A páncél és a láthatatlanság pontosan azt csinálták, amit a nevük is sugall: előbbivel sokkal több találatot kibírtunk, utóbbival pedig rövid ideig láthatatlanná tudtunk válni, hogy elsurranhassunk az őrök mellett. Ezen kívül turbózhattuk még a gyorsaságunkat, ami egyben rövidebb újratöltési animációkat is eredményezett, valamint az erőnket, amivel magasabbra tudtunk ugrani, kocsikat is el tudtunk hajítani, és a fegyverünk visszarúgása is jelentősen csökkent.
Ha pedig a fenti két mechanikát hozzátesszük a hatalmas térképek és a kötetlenebb játékmenet kínálta szabadsághoz, akkor egyből látható, hogy annak idején mit szerettek olyan sokan a Crysisban a grafikája mellett. A fegyverek módosításának és ruhánk különböző képességeinek hála ugyanis minden szituációra több megoldás is létezett, az olyan apróságokról nem is beszélve, mint amikor csak a hecc kedvéért a földről felkapott csirkékkel vagy épp saját bajtársaikkal dobáltuk meg az ellenséges katonákat.
A napra lehet nézni, de erre nem
Mégis, módosítható fegyverek ide, nanoruha oda, a Crysis azért elsősorban nem a játékmenete, hanem a grafikája miatt vált a mai napig emlékezetessé. A Crytek alkotásánál szebb játék 2007-ben nem igazán volt a piacon, sőt a Crysis kinézete a megjelenés után több évig etalonnak számított az iparban. A dús trópusi növényzet, a karaktermodellek vagy épp a pálmafák mögül előtörő napfény akkoriban valami lélegzetelállítóan gyönyörű volt, és az igazat megvallva a Crysis még most is abszolút jól néz ki, és nem csak a retrós báj miatt.
Ha pedig ehhez hozzávesszük a piszok látványos robbanásokat és a részlegesen rombolható környezetet, akkor egyből érthető, hogy miért esett le annak idején mindenkinek az álla ettől a játéktól. Amikor a levegőből leszedett harci helikopter roncsa becsapódik a földbe, izzó és lángoló darabkái pedig szerteszét röpülnek, az azért még mai szemmel nézve is elég látványos jelenetnek mondható.
Ennek a komoly grafikának azonban komoly ára is volt. A megjelenés idején a Crysist gyakorlatilag semmilyen PC nem tudta maximális beállítások mellett élvezhető sebességgel futtatni, és ez még jó pár évig így is maradt. A Crytek alkotása ezzel a tulajdonságával hamar mém státuszba emelkedett, a „Naoszt, tudja futtatni a Crysist?” kérdés pedig még hosszú ideig előkerült az összes frissen debütáló hardver kapcsán.
Rövidebb, pörgősebb, de a miénk
Ha pedig már a Crysisról beszélünk, nem szabad megfeledkezni a 2008-ban debütált, önállóan is futtatható kiegészítőjéről, a Crysis Warheadről sem, hiszen ez utóbbit bizony egy magyar csapat, egész pontosan a Crytek Budapest készítette, akik sikeresen meg is ugrották a neves előd által igen magasra rakott lécet.
A Warhead lényegében az első rész eseményeit meséli el újra, Nomad helyett azonban a sokkal szabadszájúbb és lobbanékonyabb Psychót helyezi a történet középpontjába. A játék mind a kritikusok, mind a rajongók között nagy sikert aratott, azt pedig külön érdemes megjegyezni, hogy hazánkban teljes szinkronnal jelent meg, így magyarul élvezhettük Psycho beszólásait. Ami engem illet, én az EA Value Games kiadásában jutottam hozzá a Warheadhez, pár évvel a megjelenés után, és a mai napig életem egyik legjobban elköltött kétezer forintjának érzem azt, amit a játékért adtam.
És a folytatással mi a helyzet?
A Crysist és a Warheadet a következő években két folytatás is követte, ezek azonban már gyengébben szerepeltek mind a kritikusoknál, mind a pénztáraknál. A Crysis 2 például három platformon összesen nem tudta hozni azokat a számokat, amiket a Crysis csak PC-n elért, a harmadik rész kapcsán pedig mind az EA, mind a Crytek beismerte, hogy az eladások nem értek fel az elvárásaikhoz. És bár Cevat Yerli 2012-ben azt nyilatkozta, hogy tervbe van véve egy negyedik Crysis is, ami gyökeresen eltér majd az első háromtól, ebből a projektből azonban végül nem lett semmi.
Ahogy sajnos az sem valószínű, hogy a közeljövőben befut majd egy Crysis 4 vagy épp egy Crysis Remastered, a sorozat jogai ugyanis az EA-nél vannak, a Crytek és a kiadó útjai pedig már különváltak. Persze ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az EA egy másik stúdiónak passzolja át az IP-t, pont úgy, ahogy a Ubisoft tette a Far Cry esetében, azonban lássuk be: a Crysis visszafogott üzleti sikerei (az első résztől és a Warheadtől eltekintve) nem igazán indokolják a széria feltámasztását.
De azért nincs minden veszve: Originen mind a négy játék elérhető (a Warheadtől eltekintve akár az Origin Access részeként is), ezen kívül pedig a trilógia egyes részei a Steamen és a GOG-on is megtalálhatóak, így ha friss Crysist belátható időn belül nem is kapunk, legalább a nosztalgiázásnak semmi akadálya.
