Pedig én nem vagyok (saját meglátásom szerint) rosszul nevelve. Előre engedem az idősebbeket, átadom nekik a helyet. ..és mégis. Nincs hét, hogy ne hallanám a megjegyzéseket.. Én már mindent megpróbáltam..de hiába. Kivettem a pirszinget, nem járok talpig feketében. Semmi változás.
Nem érem miért nem érti meg valaki, hogy mióta a 60'as évek elején megjelentek az első igazán rockernek nevezhető egyének, azóta ez a stílus is teljesen egybeforrt a hétköznapokkal. Nem tudom felfogni, hogy miért kell mindig az embereknek a külső alapján megítélni valakit. Tudnék olyat mondani, akinek a családja annyira divat-orinetált, hogy ha divat lenne a b..zinak lenni, biztos megpróbálnák, arra nevelni a saját fiukat is.

..és a szabad akarattal mi lesz? Miért nem nézhetek ki úgy, ahogy nekem tetszik, anélkül hogy valaki megszólna érte? Mert ami nem hétköznapi, az szélsőséges is... és az rossz ugye?

Ami meg a másik dolog. Aki rocker az -ha hiszitek, ha nem - sátánista is. Ugyan nem értik ezt még sokan. Akik ismerik ezt a "vallást", azok tudják, hogy nem azonos az ördög imádattal. Egyről szól csak igazán, a szabadságról. Az egyén szabadságáról. A többi nem fontos. Az már csak körítés.

..és a rockerség miről szól? Azon túl, hogy tartozik mellé egy számunkra, számomra tetsző zenei irányzat, természetesen a lázadásról szól, beszólni annak akinek csak tetszik. Szabadon. Az hogy volt egy két félőrült ember aki ezt átterelte a sátánizmusból, az ördögimádatba, aligha jellemzi a rockerséget. Emlékezzünk csak meg arról a pillanatról.. hol is kezdődött? Talán ott mikor Ozzy bácsikánk a közönség előtt leharapta egy élő denevér fejét.. aztán azzal folytatódott, hogy ezt kb két héttel később újra megtette.. és hát volt.. van egy K.I.S.S nevű zenekar, amiről azt hiszem nem kell sok mindent mondani. A vérköpés és egyéb szinpadi jelentek megtették hatásukat.

Nem értik meg néhányan, hogy ez csak egy show műsor, ami a koncerthez tartozik. Ők is olyan emberek mint bárki más. Nem szélsőségesebbek, mint némelyik politikus. Inkább őket kéne figyelgetni, nem minket.

Lehet hogy most az ego szól belőlem, de inkább maradok rocker, mint hogy divatból discoba járjak és az a zajt hallgassam meg, amit ott játszanak..(ki fognak nyírni ezért a disco rajongók..). A szülők meg otthon nevelik a feltörekvő nemzedéket, hogy "nézd ott az a gonosz bácsi!" Én viszont nem megyek el szó nélkül egy a jégen elesett ember mellett, én nem nézem szó nélkül az hogy majd összeesik valaki olyan fáradt a buszon, mert én átadom a helyem. Mégis én vagyok a rossz. Az ellen példa arra milyen ne legyen valaki. Megfordult ez a világ. De valamit biztosan tudok:

Én büszke vagyok arra ami vagyok, nem szégyenlem. Egy percig sem érzem úgy, hogy nekem kéne változnom. Nem hiszem, hogy aki ismer az gonosznak vagy szélsőségesnek tartana. Bár van önkritikáim, de inkább vagyok dekadens, mint előítéletektől megkeseredett sznob, aki éppen csak az aktuális divatot követi, vagy nem szakad ki a 18. századból (értsd: azért követi a divatot, mert az biztos nem rossz, a világ többi része meg a múlt századig volt jó)

Ja még valami barátaim, ezt a postot is max némi szerencsével fogjátok csak elolvasni még nem kerül ki a blogom a listára. Nem vesztetek vele sokat... csak valahogy ide kívánkozott.

Üdvözöl benneteket:
Zsolti.