Most ezt a postot nem tudom minek kezdtem el írni, mert lehet inkább egy pszichológust kéne felkeresni.. Tovább menve vissza már csak az hiányzik, hogy még néhány retro játék is előkerüljön..
Előkerestem olyan dalokat amit még gyerekkoromban hallottam és rég el kellett volna felejteni. Lehet kéne szereznem egy rádiót és arra a bizonyos adóra behangolni..
Nem érzem magam jól a mostani bőrömben. Egyfolytában valami művészi után sóvárgok, valami vizuális vagy audiovizuális gyönyör után. Rakogatom össze az új telefonom, de nem lelem benne örömöm. Tudom, hogy működni fog és tele lesz a két gigás memóriakártya Exotic (aki nem ismerné és elmúlott legalább 24, az ássa el magát..) számokkal.. és megint az fog eszembe jutni, hogy akkor jobb volt, mint most. Akkor semmim nem volt és mindent akartam, most tán mindenem van és semmit sem akarok.
Talán a sok koczkulás vitt engem is erre az útra, tán valami más. Bár nem hiszem ez estben, hogy ennek bármi köze is lenne ehhez. Nem értem: én miért nem tudok azzal a sok nyálas köcsöggel a diszkóban jól ellenni? (bocs, aki nem érzi úgy diszkós létére hogy az, attól elnézést..
). Nekem miért nem jó az ami másnak? Nem is tudom mitől vagyok ilyen szerencsétlen....de szerencsém van. Aki személyesen ismer a nem vesz észre semmit. Jól leplezem, hogy totál nem érdekelnek az idióta vicceik, vagy sértéseik. Jókat nevetek rajtuk, mintha tényleg vicces lenne, pedig néha szánalmasan gyenge egy-két ember színvonala..
Most majd jön pár nyomi, aki azt hiszi hogy "emos" vagyok és fel akarom vágni az ereim, meg ilyen hasonlók. Hát eszem ágában nincs, mert félek is és annál magasabb szinten tisztelem az életet. Soha nem az fordul meg a fejemben, hogy mi az, amit magamtól elvehetnék, hanem az, hogy mi az amit más vett el: az idő, a távolság és egyéb gyarló és mihaszna emberi dolgok.
Most ha ezt olvasod, nem várom hogy megérts vagy együtt érezz. Inkább tartozz azokhoz, akik felszabadultan és vidáman élik az életüket és nem érzik azt amit én. Mindet elvesztettem, ami fontos volt a csonka családomon kívül, amit kaptam helyette, arra nincs is szükségem. Van jó gépem (viszonylag), csúcs mobilom.. és nem érdekel. Mások mindent megadnának néha ezért, de remélem ha megkapják nem jönnek rá, hogy ennek baromira semmi értéke nincs. Az életed nem lehet pénzel lemérni vagy azzal boldoggá tenni és nem lehet megfizetni egy barátságot sem.
Szaporíthatnám a szót, de mint mondtam is magam sem tudom miért írom ezt. Túl fiatal vagyok mások szerint ehhez még, magam szerint úgy érzem néha mintha 90 lennék és szeretnék újra inkább 10 lenni. Önfeledten játszani naphosszat, hogy aztán hazatérve várjon a család a vacsorával, ahogy régen..
Ez helyett azt kaptam az élettől, hogy haza jövök: vár egy gép, ami előtt a koczka fajtán egész nap gubbaszt...hát ez van srácok, csajok. valahol jól elqrtam, nem kicsit..
