Egyre-másra tűnnek fel a fiatalabb nemzedék képviselői és az idősebb HC Gamer csoport betokosodott tagjai, hogy vérre menő harcot folytassanak. Nem az online csatatéren, a fórumokon... Habzó szájjal egymásnak esve, miközben pont játszani felejtettünk el. Mindent nézünk egy játékon, minden részét lepontozzuk egy-egy videó alapján, ami persze annak köszönhető részben, hogy már nincs demo és csak ennyiből vagy valami piszkosan elpusmogott megtapasztalásból ítélünk meg valamit.
Chris blogjában is felmerült a téma, hogy vajon mennyi idő az, ami után azt mondhatod: "ismerem ezt a játékot, nekem az a véleményem hogy..."
Ott is leírtam a véleményem, hogy: "igen, rutinos tesztelő, egy cső FPS-t leírhat 10 perc alatt", ellenben a műfajok közötti szélsőségekhez már erősebb kötődés kell. Egy RPG-t nem elég 10 percig futtatni, ne adj isten megnézni egy videót belőle, mert ennyi idő alatt, csak igen szélsőséges eredmények tekintetében jelenthető ki, hogy milyen az adott mű. Jó példa erre a sokakat megosztó Dio III. Még egyszer végig nem jut az ember, csak annyit mond: "Epic!", de mire vége, addigra oda kerül a "Fail!" is mellé. Millió kihasználatlan lehetőség van még benne, számos helyen lehet balanszírozni, bővíteni, de vajon az elég lesz? Az első kettőnél elég volt, szépen feltornászta őket. Most viszont nem kizárt, hogy a rajongók sem várnak már mást és szépen lelépnek...
Amitől kiugranék a bezárt ablakon, az viszont a grafikai függés. Megnéz valaki egy játékot: "Hát ez szar, hogy néz már ki...". Hát "öregem", ha neked ennyi egy játék, akkor menj inkább moziba és huzigáld ami a lábad között van örömödben, hogy "jéjujjudehááárooommdéééé". Tipikus.
A grafika nagyon is sokat számít. Nyilván a látvány szerves része az érzékelésünknek. Ha meglátsz egy csodaszép csokifagyi kelyhet, akkor csorog a nyálad úgy is, hogy meg sem kóstoltad. Na most ha kiderül egy nyalás után, hogy folyékony kutyaszar, meghintve porcukorral, akkor az jó, mert szép... Így van! Így kell ezt: pont belőletek él meg sok most inkább meg nem említett sorozat. Pont az ilyen szellemi fertő miatt süllyed oda ez a műfaj, ahová nem kéne eljutni. 0 ész, max. grafika: tuti siker. A gondolkodás fáj...
Ha már ilyen szépen körbejártam az árnyoldalát a dolognak, azért nézzük meg máshonnan is. Bűn csúnya valami, de tartalmas ezen felül. Ez így jó? Egy francokat jó! Ötlettelen pályadesign, ócska elnagyolt fényjáték, már a saját korában is nevetséges megoldások... menthetetlenül fossá lesz a több tartalom és feledésbe merül.
Egyetlen dolog menthet meg egy csúnya grafikát. Az, mikor süt a hangulat belőle. A Fallout első részei mindennek mondhatóak, csak szépnek nem. Viszont annyira egyedi és annyira "pofás" a kivitelezés, hogy ezer közül is megismerhető, szerethető.
Mi sem lehetne persze jobb, mintha valami gyönyörű és egyben remek is. Elfogult vagyok, de én ide teszem a Black Mesa-t azért is. Annyira szép, hogy megingathatatlan a véleményem, hogy ha nem kap valami külön díjat idén, akkor tövig bukjon rá az egész szakmai zsűri a bőrösre, mert ha valamivel ki lehet azt érdemelni, ez a mod megtette azt. Nem csak kiváló, de egyszerűen elképesztő, hogy hogy néz ki. Ledöbbentő. Ott ülsz a gép előtt és azt mondod: "Ez nem lehet igaz!". Nyilván valóan van, ami köröket ver rá megvalósításban, nyilván lehet ennél is jobb/szebb, de aki szerint ez csúnya, az aztán mélyen ássa el magát és inkább ne irkáljon hülyeséget, mert attól felmegy a pumpa.
Miután már eleget nyígtam' itt a grafika miatt kialakult harcokról, ejtenék pár szót arról mit várok én egy játéktól.
Először is a hangulata adja el nekem magát az adott játékot. Mindegy melyik hangulati elem éri ezt el (tudjátok: humor, dark... stb...). Legyen hangulatos. Ennyi elsőre elég. Nem kell hogy szép is legyen.
A második faktor ez után jön: legyen élvezhető, legyenek benne olyan részek, ami kihívást nyújt, ha kell legyen nehéz, ha ezzel szórakoztatni tud, nem frusztrációt okoz. Emlékszem hogy visítottak, mint akit élve nyúznak sokan, mikor a Prince of Persia 2008 kijött. Nem lehet meghalni benne. Akkora epic fail volt ez a sírás, hogy csak a fejem fogtam rajta: bazd+, egy PoP-ban, ami eredetileg platformer nagyon kell ám a harc töménytelen mennyiségben. Ennél már csak a WW viccesebb, mert ott meg azért ment a hiszi, hogy túl sok benne a vér, túl nehéz...
A Dark Souls, mivel csak logikusan játszható, kivágta a biztosítékot ismét, hisz gondolkodni is kell és már megtanulhattad kedves olvasóm: az bizony viszket. éget.
Ezek tehát egy játék kulcs pontjai, de ettől még egy játékból nem lesz legenda. Egyetlen dolog tud csak ilyen szintre hozni valamit: az első perctől kezdve érzed, hogy a játék a lelked akarja. Abba akarod hagyni, mert már mindened fáj, de nem hagyja. "Csak még ezt megnézem... és... Oh... még azt is... kéne menni enni... őőő.... még azt előbb megszerzem.....még kinyitok egy ajtót... valaki hozzon vizet...még kell az a soul gem és épp most.... NEM IGAZ HOGY most kell áramszünet legyen... megyek a laptophoz..."
Ugye-ugye? Ismerős helyzet az utóbbi. Na ettől ments isten, ugyanis ezek a címek veszélyesek az ember életére nézve. Mikor 15 év után is játszol valamivel, (Fallout... de "utállak"...), akkor bizony ott bajok vannak. Az a játék akkor is kimagasló, ha semmi paramétere nem helytálló a fentiek közül már.
Ha még ezt megbolondítja valaki, mint pl. a Black Mesa, akkor odaragadsz a gép elé, és nem lógsz meg! Ettől egyedi egy játék, ettől lesz valami jó vagy rossz, nem számít hogy néz ki, vagy ki adta ki, vagy ki csinálta a zenéket hozzá. Ezek maguktól adják ki egy egésszé. Olyan mintha valaki egy kaszinótojásban meg akarja mondani mit tettek bele, hogy finom legyen: érdekel téged miért jó? Miért? Miért nem játszol(!) vele? Ha tesztelni kell valamit, akkor teszteld, mikor előbb játszottál vele, nem előbb tesztként játssz, mert annak nincs értelme...
Elfelejtett a többség játszani, mint írtam is! Kezd úgy a játékot: "Nem tesztelő vagyok! Nem kell minden hibát felírnom! Nem érdekel hogy néz ki, ha élvezem minden percét! Nem vagyok játékfejlesztő, sem pályatervező, nem tudom megmondani mi miért van úgy és ott, ahogy!"
Ha még ezek után ott vagy és van kedved játszani vele, akkor CSAK játssz! Ne akard meggyőzni magad, hogy "De hát erre azt mondták hogy szar, ki sem kellett volna próbálni..." Lehet neked az a cím lesz a legjobb. Lehet neked tetszik, ami a többségnek nem. Nem birka vagy normális esetben. Nem kellene beállni más véleménye mögé!
Ha pedig nem tetszik és érzed, hogy csak kínlódsz: miért nem játszol mással?! Miért kell neked pont az, amit hypeol a tömeg éppen? Keress valami mást! Nem KELL játszanod, csak LEHET, amivel TE SZERETNÉL!
Hagyd békén, aki mást szeret, ne b.szd már el a kedvét! Ő azzal jól érzi magát! Nem kell kimentened semmi fertőből, nem vagy te modern keresztes! Szimplán hagyd tiszteletben a véleményét, még ő is azt teszi a tiéddel!
Miért nem játszol mással?
Mostanában elég gyakran fordul meg a fejemben egy mondat, amivel pillanatok alatt le lehet szűrni valaki hány éves, vagy valaki mennyire rutinos játékos: "Miért nem játszol azzal ami neked tetszik?"