2. versem
A vers az elmúlt napokban egy kisebb csiszoláson esett keresztül. Elsődlegesen a vége. Azt hiszem legközelebb nem ide rakom fel először
Hüvös, zord vidék,
Messze a tájon semmi szép.
E lapos tájon élet nem honol,
csak a messzeségben látszik egy domb.
S amott áll egy magányos, régi vár,
alatta egy városka is talán.
Kihalt lenne már a régi erőd,
Ha nem lenne itt egy rab e rémes időn.
Ki vagy te, kit fogva tart
e rémséges pillanat?
Úr vagy talán egy szolga?
Ezt eldönteni az idő dolga.
Meséld el hát idegen a históriád!
Hadd folytatódjék szomorú nótánk!...
„Lent a faluban születtem,
s tengettem egyhangú életem.
E furcsa világot nehezen értettem,
s mire felvettem értelmem fonalát,
Elkésett dolog volt az már.
Ősi lidérc járt a nyomomban;
Elzárt engem hamarosan.
S, hogy mikor lett börtönöm e vár?
Azt magam sem tudom, most már.
Kezem, s karom láncban,
Egyedül az örök magányban.
Szívem vad viharában
Remény lángja lobban.
Remény lángja hevülj,
hogy a gonoszt elűzd!
Süvít a szél az ódon ablakon.
S foszladoznak bilincseim a falakon,
De vérem szörnyű átkától meg nem szabadulhatom...
A bal karom immár szabad,
De jobb karom bénítja hideg akarat.
Gonosz lidérc, vérem hordozója,
Mit ártottam neked valaha?
Miért kellett elültetned szívemben
Erős magvait félelemnek?
Miért törted meg testemet?
Miért nem volt ez elég neked?...
S a válaszra magányom sötétjében rátaláltam.
De miért pont ez volt minden szabad vágyam?
Ez lett forrása féktelen dühömnek,
s lett táptalaja szívemben a félelemnek...
De miért most jön e gonosz, durva vihar?
Miért állítasz még mindig akadályokat?
Vérem átka, Bestiák Ura.
Tud meg, hogy minden hiába!
Én akkor is elmegyek innen hamar!
Nem állíthatsz meg akarattal,
sem semmiféle vassal!
Ha kell viharrá válok magam is
Úgy hagyom hátra haragom is.
Élni fogok szabadon és boldogan!
Felkutatom az igazi otthonomat!
Szelek, hű barátaim, vigyetek el engemet!...
De nem merek, félelemnek lánca nem enged.
Reményem lángja még él,
Lidércem máglyája égj!
Itt jön már a tűzvész!
Átkom, most itt a vég!”
Gonoszságod most a porba hull!
Természet átka, nem vagy már úr!
Új lesz most már a végzet,
Te döntöd el, hogy éled!
Lidércünk sikolya utánunk nyúl.
S világunk vérbe borul!
Emlékeidtől nem szabadulsz!
Emlékeidtől ne szabadulj!
Pápa-Borsosgyőr, 2008. november 7-19.