Üdv ismét!

Szeretném nektek PC GURU-knak megosztani azt az élményt és kiutat a valóságból, amit átéltem 7 éves koromban. Na, de hol is kezdjem? Kezdjük az elején....

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy játékos. Még nem tudta, hogy a jövője meg fog változni és elkezdi azt a mindennapi élményfrissítést, ami lassan már drogként süvít bennem. Ezen a napon, Édesapám megvette az első számítógépünket. Akkor még nem tudtam, hogy a Painten kívül létezik egy sokkal régebben kiforrottabb világ, a videójátékoké. Voltak már tapasztalataim egy PlayStation 1-es személyében, de az már nagyon rég volt és nem tudtam mennyit fejlődött a világ a Tekken 3-ak és Clolin McRae Rally 02' óta. A számítógép volt az, ami nekem a Szent Grált jelentette akkoriban, a technológia csúcsát. Hiába, erre a "hobbira" születni kell.

Megtörtént a kicsomagolás és összerakás egy barát segítségével, majd a feltelepítés, és az első játék. Kezdetben még csak Aknakereső és Fekete Özvegy ment rajta, majd egy nap kopogtattak az ajtón, hogy nem-e szeretnék magasabb szintre lépni? Rögtön igent feleltünk (Én és Öcsém, meg Édesapám természetesen) és fel is telepítették nekünk a játékot. Mit ad isten a Need for Speed legeslegjobb darabja az Underground 2 volt az.

Elképesztő volt. Bár nem jutottam messzire (gyenge tudásom révén, azt sem tudtam hogy lehet a következő ellenség, vagy autó irányába nyomulni) , de hihetetlen élményt jelentett számomra az, hogy egy autóval versenyezhetek szabájok nélkül. Letaglózott annyira hogy fülemig ért a szám évekig a játéktól. Még az akkori Ping-Pong edzésbe is bevontuk Unokatestvéremmel, aki nyert egy szervát az kapott Nitrót. Majd jött a LEGO: Star Wars, amit annyira kijátszottunk, hogy már lassan ínhüvely gyulladást kaptunk tőle. De nem untam meg.... még most sem....

Van az úgy, hogy egy dolog megváltoztatja az ember hozzá állását az egész világhoz és ez az egész életére kihat. Nekünk a Videójáték volt az a dolog.